Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-24 / 52. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. deczember 24. A csonka koldus. — Budapesti munkatársunktól. — Körülbelül tiz évvel ezelőtt, valahányszor végig mentem az Üllői ut sarkánál, ott állt egy csonka koldus, ki szomorú hangon alamizsnát kért. Soh’ se mehettem el mellette anélkül, hogy valamit ne adtam volna neki. — Isten fizesse meg! — volt a köszöneté. Az egész alak oly mély benyomást tett reám, hogyha nem is látom, még máig is világosan áll előttem. Sokszor kértem őt, mondja el élettörténetét, de mindig kitérő feleletet adott. Egy napon azonban teljesítette ki- vániságomat| ós| elmesélte szomorú életsorsát. Ekkor tudtam meg, hogy halasi születésű. A szerelem. Sok évvel ezelőtt Kun-Halas városában a legdelibb legények közé tartoztam. Bár a gazdagabb leányok is szívesen hozzám jöttek volna, mindamellett ón K. Juliskát — bár az is szegény volt — választottam. Hűséget esküdtünk egymásnak, s már lakodalomról is volt szó. Do eljött a végzetteljes 1848. Hazánk veszélyben forgott. Védökarokra volt szüksége. Elbúcsúztam tehát kedvesemtől és én is beállottam katonának, huszárnak. De nem soká harczolhattam. Egy ellenséges golyó elszakította jobb lábomat. Félholtan vittek ki társaim a csatából. A kórházban sokáig életveszélyben forogtam, mig végre 8 hónapi siny- lődés után felgyógyultam. De fóllábu voltam. Ilyen állapotban már nem tehettem szolgálatot hazámnak. Kénytelen voltam szülővárosomba, Halasra visszamenni. Első utam Juliskához volt. Villámcsapás a tiszta mennyből sem érhetett volaa váratlanabbá, mint az, a mit Juliskánál találtam. Lakodalmát tartotta. Visszafordultam. Felmentem a fővárosba, hogy ott alamizsnákból éljek, a mi kevésbé sértette büszkeségemet, mint az, hogy azon községnek, ahol kedvesem megcsalt, a költségén ólősködjek. * Ez volt szomorú története a nyomorék koldusnak, ki Pesten az utcza sarkán állva a járókelők irgalmasságát fölhívta, s alamizsnáért könyörgött. Halas és az egyke. — Hozzászólás — A Helyi Értesítő tartalmas hasábjain érdekesen vázolta Figyelő az egykének városunkhoz való viszonyát, s azon ma már kissé konzervatív végeredményt vonta le, hogy az ok az erkölcstelenség, s a vallástalanság. Az első okot elfogadom, a másik azonban nem hozható fel annak. Mert hogy is áll a dolog? ügy, hogy például Baranyában, hol az emberek nemcsak hogy vallásosak, hanem az már náluk bigottságba megy át, a legintenzivebb módon hódolnak az egykének, úgy hogy miként a felhozott statisztika évköny is bizonyítja — egyes faluk az elnéptelenedés veszélyének vannak kitéve. Láthatja tehát az igen tisztelt Figyelő ur, hogy ez egyszer nekem van igazam, amelyet ugyhiszem czá- folni se lehet. Viszont szerepet juttatok az egyke terjedésében a gazdasági viszonyoknak, különösen a mostaniaknak, melyek szinte kényszerítik az embereket, hogy kiadásaikat csökkentsék. S ők ott csökkentik, ahol tudják : a gyermekek számánál. (K.) •ашаиит w пв-наниш»« A fájdalom köztársaságában valóban nincs különbség ur és szolga között. A hazafiatlanság ékes példáját mutatták meg kiskőrösi szomszédaink. Közülük vagy 200-an a tót nyelvnek iskolájukban való kötelezővé tételét kérelmezik. íme, így néz ki az a hely, amelyet a megye függetlenségi vezetői Halas rovására istápolnak. így néz ki az a község, amelynek központi volta miatt a hazafiasság példáját kellene mutatnia. Ahelyett fészke a nemzetiségi törekvéseknek, melyet a vezetők nem tekintenek veszélyesnek. Elég baj ! Színház. Az utolsó előtti hét előadásairól is jót mondhatunk. Szerdán a „Frankfurtiak“ kerültek színre, osztatlan tetszés mellett. A szerelem diadalra jutását vázolja a darab, szellemesen, érdekesen. Kiváltak : Miklóséi, luké, Marossi. Csütörtökön a „Ozárnőt“ láttuk, Lőriaczivel és Inkével a főszerepben. Mindkettő kitűnő alakítást nyújtott. Szépen illeszkedett játékuk mellé a többi szereplő is. Pénteken a Limonádé ezredes, szombaton pedig egy eredeti darab „A szerelem és becsület“ ment telt ház előtt. Az utóbbi szerzője egy halasi kereskedő: Glück Ignácz, akinek buzgalma és munkássága okvetlen méltánylandó, bár a költői nyelv teljes híjával van. A darab meséjét az életből vette — A szereplők igyekeztek tudásuk javát nyújtani. Marossi teljes volt Kálmán szerepében, Déry tehetségéhez méltóan játszott, valamint a többi szereplők : Vámos, Lő- rinczy, Bérezik, Miklóssy Aladár, Bene, Magasházi is. Vasárnap a „Piros bugyellárisban“ Komlóssi Emma vendég szerepelt. Játékát nagy tetszéssel fogadták. Hétfőn a művésznő a Bőregérben lépett fel. * Az állandó mozgószinház Karácsony második napján, csütörtökön 2 nagy ünnepi előadást tart. Vászonra kerül : „Tata mint dada“ magyar felvételű vígjáték. Előadják : Kende Paula, Szerómi Zoltán, Vendrei Fe- rencz, Sarkadi Aladár, a Vígszínház művészei. Ezenkívül több érdekes számból álló elsőrendű műsort mutatnak be — Ajánljuk a közönség figyelmébe, Ingatlanok adás-verése. Tóth K. János és neje Csendes Erzsébet megvették Pusztai István alsó-fekete földekbeli 153 n. öl szántóját 240 koronáért. id. Benedek István (nős Kis Ju- liánnával) és ifj. Benedek István megvették Pusztai István öregszőlőbeli ingatlanát 1000 koronát. Komlós Imre és neje Szűcs Judit megvették Bacsó E. Béni beltelki lakóházát 4000 koronáért. Lakos Mihály és neje Csapi Eozál megvették Simon József és neje Sass Juliánná felső-szállási 6 hold 111 n. öl ingatlanát 7200 koronáért. Simon József és neje Sass Juliánná megvette Bor Eéz István és neje Király Mária felső-szállási 1 hold 1469 n. öl szántóját 2600 koronáért. Simon József és neje Sass Juliánná megvették Kmeth Imre és neje felső-szállási 2 hold 651 n. öl ingatlanát 4000 koronáért. Fehér János és neje Gajág Juliánná megvették id. Gél István felső-fekete földekbeli 311 n. öl ingatlanát 811 koronáért. Varga Antalné Csapó Sára megvette Kalló Józsefné Paprika Judit lakóházát és telkét 1400 koronáért. Tusori István nőtlen megvette Béna István és neje Csényi Álária lakóházát 252 koronáért. Az asszony. Kora reggel két férfi ment a mezőn. Velük szemben fiatal nő haladt fölfelé, aki minduntalan lehajolt s az utszéli vadvirágból bokrétát kötött. Az idősebb férfi merengve nézett utána. — Látod, — mondta az ifjabbnak — mi a különbség köztünk, férfiak és az asszonyok között? Mi is láttuk ugyanazt a virágot, de mi elhaladtunk mellette, a nélkül, hogy észrevettük volna. A nő meglátja, nem sajnálja a fáradtságot, hogy minden szálért külön lehajoljon. A bokrétában amit belőle köt, ízlést, leleményt fejt ki és nem hagyja nyom nélkül ezt a kis sótájátsem. Emléket hoz belőle és a természet szépségeiben részelteti az otthonlévőket is. Anélkül, hogy pénzt adott volna, meglepetést, gyöngédségének jelét viszi haza s a váza tartalmával díszt ad szobájának. A nő gyöngéd, szorgalmas, takarékos és ötletes, fiam, a jóságával láncol minket magához. Ilyen volt a te anyád is, az ón áldott jó hitvesem, A fiú gúnyosan fölkacagott. — Milyen tévesen fested a nőt, apám ! Mi is láttuk azokat a virágokat, de mi megelégedtünk azzal, hogy gyönyörködjünk bennük. A nő ellenben kegyetlen ösztönénél fogva rögtön jogot formál mindenhez, a mi neki megtetszik. Habozás nélkül leszakít, eltulajdonít mindent, amire szemet vetett. Valóban, nem hagyja nyom nélkül e korai sétáját sem; itt is kielégíti pusztító ösztönét. Haza viszi, hogy ártatlan mosollyal megmutassa odahaza, hogy ő kora reggel már mekkora bokrétát szedett és rá- piritson a cselédekre, hogy mi mindent művelt ő azalatt, mig azok ide- oda ődöngtek. Olcsó bokrétát szerez a vázájába, hogy a virágárust megrö viditse vele, de másutt annál bőkezűbben szórja a pénzt. A nő kegyetlen, ravasz, számitó, zsugori és pazarló egy személyben. Es nekünk nincs erőnk, hogy védekezzünk ellene, mert gonoszságával uralkodik rajtunk. — Ilyen az ón szeretőm. A régi halasi hetyárélet. — Okiratok alapján. — Egy hajdani betyártámadást mondok el, melyet megboldogult nagyapámtól hallottam : Éppen vásár volt Halas városában. Messze földről jöttek ide az emberek : Egy kocsiban öt marhakereskedő is igyekezett a városba. Egy kanyarodónál négy fekete kendővel bekötött arczu férfi bukkant elő. Mindeniknek puska volt a kezében s fegyverüket a kocsiknak szegezve, az utasok felé rohantak : — Megállj! Megállj! — ordították közben. — Mindenki hasra terüljön! — rivalltak a zsiványok az utasokra. A kocsi nyomban megállóit. Utasai kiugrottak belőle és engedelmesen hasra terültek a mély porban. A porban hasaló utasokat közben a négy zsivány a lehető legapróló- kosan megmotozta. A ki inegmocz- czant közülök, abba kegyetlenül belerúgtak, belepofoztak és átkozódva fenyegették meg halállal. Az egyik utas fel akart tekinteni, hogy szemügyre vegye a zsiványokat, de a háta mögött álló haramia úgy vágta fejbe puskája tusával, hogy beszakadt tőle koponyája. Társai erre szó nélkül átadták mindenüket. Jó húsz perczig tartott a rablás és fosztogatás. Akkor a haramiák a zsákmánnyal eloldalogtak. Egyik társuk azonban még húsz perczig őrködött az utasoknak szegzett puskával és halállal fenyegetett mindenkit a ki megmocczan. Ezután ő is eliramodott. a hatóság még csak nyomukra se jött. Soh’se tudták meg, kik követték el a rablást. A legsötétebb Pestmegy éhéi — A szerelem orvossága. — — Tudósítónktól. — Ott kezdődik a dolog, hogy K. Etelka jászszentlászlói leányzó szerelmes volt és hogyne lett volna szerelmes, mikor most múlt csak 18 éves. No és amint az már a szerelmeknek a vége szokott lenni, itt is az lett a vége, hogy Etelkát is fakép- nól hagyta babája. Es hát persze K. Etelka busult nagyon és sirt is sokat a hűtlen legény után és nagyon óhajtotta, hogy az vissza térjen hozzá és megvigasztalja az ő hűséges szivét. Ilyen bubánatos állapotban nagyon hiszékenyek a lányok, ezért nem került nagy fáradtságba egy arra kóborló czigányasszonynak, hogy elhitesse vele, hogy ráolvasással és bübájosko- dással visszaszerzi a hűtlen kedvest. Éjfélkor kezdte el a czigányasszony a kezelést. A leányt egy körbe állította, s eltávolitván róla minden ruhát, egész testét bekente kenőccsel, miközben érthetetlen szavakat mormogott. Ezután meghagyta a leánynak, hogy maradjon addig a körben, mig ő vissza nem jön az udvarról, ahol a levetett ruhákkal a legény megva- rázslását végzi el. A leány várt fél óráig, egy óráig. Ekkor már unta a várakozást. Kilépett a körből s a varázslót kereste. Annak azonban hült helyét találta. A levetett ruhákkal és egyéb hirtelen összeszedett aprósággal eltűnt. Érdekes, hogy a czigányasszony ellen a család feljelentést, sem- mert tenni, attól tartván, hogy nevetséges- sekké válnak. ии«*и i ни н i in H ni 111111 mi 1i*mi Esetek. A kegyelet. Az elmondandó törtónetke jó tiz esztendővel történt a csodabogarairól hires Keczelen. A bírónak meghalt a felesége és hogy szomorúsága mellett ne kelljen pénzt költeni, az akarta, hogy a község költségén temessék el. Óhaját a gyűlés elé terjesztette. Ekkor felállt egyik képviselő, s a következő szavakban válaszolt a ta- I nácsi előterjesztésre : „De már azt mégse kívánhatja a községtől biró ur. Önt a legnagyobb készséggel és örömmel temetnénk el közköltségen de bőkezűségünk nejére nem terjeszkedhetik.„ Bátorság:. Egyik atyafink fiával Pestre ment. Már odahaza megígérte fiának, hogy elmegy vele az állatkertbe. A fiú az egész utón azt hajtogatja, hogy ő pofonüti az oroszlánt. De amint az állatkertbe lépnek és a fiú hallja az oroszlán bömbölését, megszeppen. Mikor pedig megpillantja magát az állatot, hatalmas karmaival és bozontos sörényével, iszonyúan megijed és elszalad, de futásközben visszakiáltja : — Gyere csak Halasra, majd elbánok ott veled ! Különféle hirek. Kirabolt takarékpénztár, Szabadkán a Takarékpénztár r. t. helyiségébe betörtek, s 48.000 korona értékű ékszert és 6000 korona készpénzt elvittek. A rendőrség a tettest Sauer Henrik nyug. mozdonyvezető személyében elfogta. A jószivű szélhámos. Mulatságos csalási eset hire jön egy tiroli városból. Egy ottani öreg asszonyhoz, a ki egy szegény hivatalnok özvegye volt, a minap beállított egy fiatalember. Elmondotta, hogy egy fényképnagyitó intézet ügynöke és hogy negyven koronáért hajlandó az özvegy elhunyt férjének az arczképét megnaírvitani.
