Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-24 / 52. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. deczember 24. A busz koronából tíz koronát azonnal ki kell fizetni, a többit utánvéttel. Az özvegy örült a dolognak, megfi­zette a tiz koronát s az ügynök távozott. Két hét múlva azonban az özvegy nem képet kapott, hanem egy ajánlott levelet, a melyben benne volt a tiz korona a következő sorok­kal : „Véletlenül megtudtam, hogy ön, asszonyom nagyon szegény, ezért ime visszaadom a tiz koronáját, úgyis rászedtem hasonló módon egy gazdag vendéglősnét százötven koronáig. A becsületes szélhámos.“ Öngyilkosságot követett el Szabadkán Bedő Géza mérnök. Meghalt. A tudálékos csizmadia. A cszizmadia-társulat egyik szónok­tagja állott a kecskeméti rendőrség előtt csendháboritás miatt, melyet a beszedett alkohol hatása alatt követett el. A vád ellen ilyképpen tiltakozott a derék polgártárs : — Annak előrebocsátásával, hogy t. i. a szőlő ismeretes és közkedvelt nedvének erejét nem ismerni, bünte­tendő delikateszt nem képzend, a fel­lebbezés státuszán állapodok, mert az akva destillata nevű vegyületet ter­mészetem nem bírván, a közundor elől menekültem a korcsmába, ahol magamat régi szokás szerint előké­szítettem. — Szép, — szólott a kihallgatást foganatosító tisztviselő — de akkor miért ordítozott a Széchenyi utcában ? — Ez a megállapítás — folytatta az iparos — a helyzetben való köz- biztonsági tévedés. En ugyanis nem ordítoztam, mert az baromi jelleg, hanem emberi tempóval, istenado­mány kénti hangszálaimat csillogtattam mint volt pályako8zoru8 dalár, mert kérem szépen, mi zengi túl a bérce­ket ? A dal. a dal, a dal 1 Az elszánt iparos védekezése azon­ban mit sem használt. Pénzbüntetésre ítélték. — No, nekem ugyancsak kialakult — mondta és lábujjhegyen lépkedve menekült a „förtelmes“ helyről. Az önálló telién. — Tanulságos mese. — Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer egy fehértói fiatal tehén, aki elhatározta, hogy megszökik gazdá­jától és önállósítja magát. Éjszaka elbúcsúzott istállóbeli szom­szédjától, Svajczer Julcsától, a viri­lista lovaktól, a címeres ökröktől és begyalogolt Halasra. Itt megnézte a város nevezetessé­geit : a kuruez szobrot, a csendőrlak­tanyát, végig sétált néhányszor a korzón és a piaczra érve helyet vál­tott a tejes kofák közt. д fiatal tehén megjelenése nagy örömöt okozott. Az asszonyok meg­ostromolták egy-egy liter tejért, amit ő büszkén, szinte gőgösen szolgálta­tott ki az első forrásból. Hogy úgy mondjam : az ős forrásból. A pünkösdi királyság azonban nem sokáig tartott. A tehén ugyanis annyira kirafiná- lódott, hogy rövid idő múlva 80 kor. pénzbüntetésre ítélték tejhamisitásért. Közgazdaság. Budapesti gabonaárak: : decz. 21. Búza 21 k. 60 f. — 22 k. 85 f. Rozs 19 k. 15 f. — 19 k. 40 f. Árpa 18 k. 40 f. — 19 k. - f. Zab 21 k. 40 f. — 22 k. 40 f. Tengeri 17 k. 90 f. — 18 k. 80 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: m I. rendű öreg 350 kgr. felül 130—14*2 fii. S II. „ „ 380-350 kgr-ig 126-140 „ ® Fiatal nehéz 300 kgr. felül 126—142 „ •g „ közép 220—300 kgr-ig 123—140 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 126—140 „ Hússertés 140—300 kgr.-ig 130—'— „ Az árak kilónként értendők. A gőzgépkezelők és kazánfűtők legközelebbi képesítő vizsgái Szege­den január 5-én d. e. 9 órakor tar­tatnak meg. Tilos a trágyaeladás. Kisebb köz­ségeknél szokásban volt, hogy a köz- i legelőkön összejött trágyát eladták. a földmivelé8ügyi miniszter most elrendelte, hogy az összegyűlt trágyát a közlegelő javítására kell fordítani, tehát ezentúl eladni nem szabad. IIIIMtWril MIM 11МИI 111 IШ11Ы11ШМН11 MM 11I IIII Ott kezdődik a valódi férfi ideálja, a hol az ész parancsa és a szív engedelmessége kezdődik, шяшшни in i i i in i i i i in 11 in i in 11 iiiiiinnu i iiiiiiHii i iih* Csarnok. Küzdelem a kincsért Folytatás 9 A halálba. Hogy Pinkerton éppen ebben az időben jelent meg a tutajon, legke­vésbé sem volt olyan csodálatos, mint amilyennek Brillat előtt látszott. A detektív egy órával azelőtt megjelent a tutajon, hogy Walpolet elfogja, őt azonban nem találta ott, csak ke- nyéradó gazdáját. A csónakkölcsönző közölte vele, hogy Walpolénak délu­tánra szabadságot adott és hogy nyolc óra felé várja ismét. A detektív te­hát türelmesen várakozott a kikötő közelében addig, mig Walpole meg­érkezett. A látszólagos nyomorékot követő egyénekre egyáltalában nem figyelt és igy nem vette észre, hogy úgy Faxon mint Brillát is nyomában voltak. Miután érdekében állott, hogy a nyomorékkal négyszemközt beszéljen, nem közeledett a tutajhoz addig, mig a csónakkölcsönzőt az utczán távozni nem látta. Még azután se ment le a tutajhoz vezető keskeny ösvényen, hanem várt egyideig még, hogy Valpole biztonságba tudja magát. Az éjjeliőr alig volt képes reme­gését elpalástolni, mikor a félelmetes detektívet meglátta és attól félt, hogy Pinkerton le akarja őt tartóztatni. De nemsokára szabadabban lélegzett, mert a szavak, melyekkel a detektív megszólította, eloszlatták minden ag­godalmát. — Jó estét, Gordon, — szólt Pinkerton barátságos hangon. — Tán csak rám ismer ? — Hogyne uram, — válaszolt mialatt hasztalan iparkodott hangja remegését legyőzni. — Ön a nagy detektív, к i Braun ur üzletében olyan barátságos volt hozzám. — Mivel szolgálhatok, uram. — Néhány csekélységet szeretnék még magától megtudni, ami össze­függésben áll a Braun ur üzletének betörésével, — jelenté Pinkerton könyed, csevegő hangon. — Maga jól tudja, hogy nálunk az idő pénz és vettem ezért arra fáradságot, hogy mógegyszer kijöjjek a tutajra. — Szívesen kész vagyok minden felvilágosításra, biztositá őt Walpole képmutatólag. — Abban cseppet sem kételkedem. Mivel foglalkozott, mikor én a tutaj­hoz közeledtem ? tette hozzá, mialatt a fényes foltot nézegette, melyeket a nedves, kötél okozott a tutaj szélén. — Ó, semmi különössel. A csóna­kok egyik vontatókötele a hullámcsa­pások miatt meglazult a gyűrűben, hát megerősítettem. — Értem, — válaszolt Pinker­ton. — Igaz, én egy pár kérdést akartam magához intézni 1 Jegyezzen meg egyet magának, — folytatá szi­í goru hangon, — ne kísértse meg azt, hogy engem kijátszón, mert egy hazugság a legrosszabb ' következménnyel járna magára nézve. — Eszem ágában sincs, hogy hazudjam önnek ! — Majd meglátjuk, hogy megma­rad-e az igazságnál. Ugyanis én azt akarom magától megtudni, hogy mit csinált a kövekkel ? Walpole majd el ejtette a mankót. — Miféle kövekkel, Pinkerton ur ? —- dadogta. — Nem egészen értem önt. — Nos, hát a gyémántokat, me­lyeket a feltört pénzszekrónyből eltu­lajdonítottak. — Hogy tudhatnék én azokról valamit! — tiltakozott Walpole, ki az ijedtségtől már alig állt lábán. — Semmi kifogásokat — kiáltá a detektív fenyegető hangon. — Nyom­ban bevallja nekem a teljes igaz­vagy póruljár. Hogy meg ne kisértse a további hazugságot, tudomására hozom, hogy mindennek nyomára jöttem. Tudom, hogy a betörőkkel egy kézre játszik és részes maga is a betörésben. Továbbá még azt is tudom, hogy maga nemcsak Gordon, hanem Walpole is, Braun éjjeliőre. Mielőtt a leálcázott bűnös magá­hoz térhetett volna, Pinkerton lerán­totta szakálát és parókáját. Walpole rémülten kiáltott fel. Látta, hogy a viskó homályában egy alak lopódzott elő, mely egy hosszú kést tartott fölemelt jobbjában, készen arra, hogy a mit sem sejtő detektivre rohanjon. Brillat, ki Faxont egy pillanatig se tévesztette szem elől, éppúgy, nem vesztette el lélekjelenlétét. Jól tudta, hogy figyelmeztető kiáltása későn érkeznék. Villámgyorsan kirán­totta zsebéből a revolverét, célzott és elsütötte. Faxon egy átható kiáltásban tört ki, a kés csörömpölve esett a tutaj szélére. ÜA fiatal detektív golyója a gyilkos gazembernek jobbkezét zúzta össze. Pinkertonnak éppen annyi ideje volt még, hogy megfordulva lássa, amint Faxon kezeit fejefölött össze- téve, a sötétségben koromfeketének látszó vízbe ugrott. A legközelebbi pillanatban teste eltűnt a habok között. Brillat leszaladt a folyam szélére, de Faxon seholsem volt látható. Al­kalmasint szivszélhűdés érte, amint a vízbe ugrott és azonnal elmerült. Pinkerton a tutaj szélére sietett, hogy egy pillantást vesszen Faxon után, de alig fordított Walpolénak hátat, az éjjeliőr már eldobta man­kóját és szintén a vízbe ugrott. Az események oly villámgyorsan történtek, hogy Pinkerton a két go­nosztevő közül egyiket sem volt ké­pes letartóztatni Kieiklottak ! — mormogta. — En­nek sem lett volna szabad megtör­ténni. ügy látszik, hogy mindketten életüket veszítették. Walpole elvégre is nem tehetett okosabbat, ha mind­járt csak bűnre csábított volt is. A másik sokkal fontosabb volt reám nézve. Ki lehetett az a fickó, ki a kést elejtve, vízbe ugrott? Bizonyo­san egyik bűntárs. — Rögtön ott leszek, mester 1 — kiáltott Brillat a partról. A detektív a kikötő felé pillantottt. — Te voltál az a mesterlövő, Brillat ? — El kell ismernem, hogy min­dig a legjobb időben érkezel. Nemsokára együtt volt Brillat a mesterrel, — Jól csináltad, Brillat, — dicsérte meg őt Pinkerton, köz­ben melegen szorítva meg segédének kezét. — Kitűnő lövés volt. Úgy jhiezem, hogy ez a fickó, ki a vízbe ugrott, hátulról le akart szúrni. — Aminthogy igaz is, mester. Hogy kiáltással figyelmeztessem, arra már nem volt időm, tehát nem tehettem okosabbat, minthogy kilőjem Faxon kezéből a fegyvert. Az igaz, hogy arra nem voltam elkészülve, hogy aztán rögtön a folyamba ugrik. Walpoleról inkább föltételeztem. — Tehát Faxon volt az, ki a vis­kóban elrejtőzött? — válaszolt bá­mulva Pinkerton. — Kár, nagyon szívesen juttattam volna őt egy tucatnyi évecske fegyházkoz. De miért jött 6 a tutajra s mit keresgélt a vizbe Walpole ? — Csodálom, hogy Pál nincs itt, — jegyzé meg Pinkerton gondolkodva. — Megbízást adtam neki, hogy annak a főszédelgőnek tartózkodási helyét kikutassa, akkor most mind­hárman együtt volnánk. — Vesd csak le a kabátot és gyűrd fel az ingujjadat Brillat. — Talán én is mankót vegyek a hónom alá és lógassam a lábamat. — Az már nem szükséges! Te csak majd annyiban játszod Walpole szerepét, amennyiben a tutaj alá nyúlsz, mert ott valami tárgy van, melyet Walpole a tutaj szélére vont, de ismét visszabocsájtott a vizbe, mikor engem megpillantott. — En láttam, amint egy kötelet húzott ki a vízből — jelenté Brillat. — Nekem úgy tűnt fel, mintha va­lami súlyos tárgy volna a végén. — Ahá 1 — szólt Pinkerton ele- gülten — az lesz, amit én reméllek. Fogadok veled, hogy ma este legkö­zelebb holnap reggel átadhatjuk Braunnak az elrabolt gyémántokat. — No, azt már csakugyan szeret­ném látni — szólt Brillat, miközben kabátját levetve, inguját felgyűrte és a folyamba merítette karját. —■ Meg van már! Óvatosan fogott a kötél felvonásához. — Igaza va^ mester, a kötél végén valami nehéz tárgy van. (Vége következik)­801/1912. végreh sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bir. végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a kiskunhalasi kir. já­rásbíróságnak 1912. évi Sp. 567/3 sz. végzéssel Dr. Holländer Ignácz ügyvéd által képviselt Kővári Antal végrehajtató részére 29 kor. 70 fillér, tőkekövetelés s jár. ere­jéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedettől 1912. október 30.-ik napján le- és felülfoglalt és 930 koronára beesült ingóságokra a kis­kunhalasi kir. járásbíróság 1912. V 451/1 számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felül foglaltatok követe­lése erejéig is, amenynyiben azok törvé­nyes zálogjogot nyertek volna, végrehajtást szenvedettek lakásán Kiskunhalason, Kígyó uteza 7. szám alatt leendő megtartására határidőül 1912. év december hó 28. napján délután 4 órája tűzetik ki, ami­kor a biróilag lefoglalt kocsi, gyalupad, szoda- vizkészitő s egyéb ingóságok a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség ese­tén becsáron alul is elfognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezen­dő ingóságok vételárából a végrehajtató köve­telését megelőző kielégitíetéshez tartanak jogot, ha amennyiben részükre foglalás koráb­ban eszközöltetett volna s ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi beje­lentéseiket az árverés megkezdéséig nálam Írásban vagy szóval jelentsék be. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján kifüggesztését követő naptól számittatik Kelt Kiskunhalason, 1912. évi december 13. Kiss Pál kir. bir. végrehajtó. Naptárak 19131 évre már kaphatók : Kincses Kalendárium, Protestáns Árvaház-nap- tár, Nagy Mese naptár I. II. köt. Képes családi naptár. Nagy képes naptár, Regélő naptár, Lurdi és Sz. családi naptár, Ellenzéki naptár, Gazdasági uépnaptár, Katonapajtás naptára, Képes honvéd r&ptár, Kossuth nagy kepes naptára, Peleskei nótárius naptára, Petőfi naptár, Rákóczi naptár, Zrínyi Miklós naptár, Török-magyar naptár, Bohó Misi naptár, Képes Kis Kossuth naptár, Képes tündér nap­tár. Kis képes naptár, Mátyás király naptára, Regélő bácsi naptár, Magyar népnaptár, Ma­gyar ember képes naptára, Szent család képes naptár, Vig czimbora naptár, T^rcza naptár. Irodai fali naptál, Napi és Heti előjegyzési naptár, Athenaeum Nagy Képes naptár, Köz- igazgatási Kalendárium és többféle német naptár, Önszámitó, Almos könyv, Ifjúsági könyv, stb., stb. Práter Ferencz papir- és könyvkereskedésében. Halas, 1912 Nyomatott Priger Ferenes könyvnyomdájában

Next

/
Thumbnails
Contents