Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-18 / 38. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. szeptember 18. Csendélet Jánoshalmán. — Tudósítónktól. — A kút titka. Jánoshalma határában, az országút mentén van egy közkút, amelyből a falu végén lakók ivóvizüket szerzik be. Két bárom nap óta a lakók nem bírták élvezni a kút vizét, mert az bűzös volt. Jelentést tettek az esetről a hatóságnak és kérték, hogy a kút vizét vizsgálják meg. A hatóság intézkedésére kiszivattyúzták a kutból a vizet, amely szivattyúzás közben is rettenetes bűzi fejtett ki. Amikor a kutban már nem volt viz; a kút fenekén egy hat hónapos, oszló- félben levő méhmagzatot találtak. Ez fertőzte meg a vizet és tette bűzössé. A vizsgálatot megindították. Jánoshalmán ez nem az első eset, hogy oszló gyermekhulla fertőzi meg az ivóvizet. A sorozás. Jánoshalmáról a 281 állitásköteles közül bevált 98. Gyilkos véletlen. Jánoshalmán Somogyi Pál jómódú földműves feleségével és öt éves leányával az udvaron foglalatoskodott. Somogyi észrevette, hogy az udvar végén levő szőlőskertbe fogolymadarak szálltak. Besietett a szobába fegyveréért, amelyet megtöltött. Amikor kijött, megbotlott a küszöbön s a fegyver elsült. A sörétek az asszonyt súlyosan, a leánykát pedig halálosan megsebesítették, a ki nemsokára meg is halt. A vizsgálatot megindították. A régi halasi hetyárélet. II. Kissé messzire kell visszamennünk : az 1700-as évek elejére. Akkor játszódott le az alanti országos hírűvé lett eset, melynek hőse Keserű Imre volt, ki bandájával a fehértói erdőben tanyázott. A mostaui Prónayfalva akkor uradalom volt, s Halashoz tartozott. Gazdatisztjét éppenséggel nem szerették. Tudj’ Isten honnan szakadt ide, valahonnan idegenből. De, hogy egy cseppet sem érzett a halasiakkal, az szentül igaz. Egy hétfői nap történt, úgy ősz táján. Tíz lovas ember fordult be a gazdatiszt udvarába. A cselédek annyira megrémültek, hogy könnyű volt őket egy pár bitang kötőfókkel leszerelni. Éppen ebédnél ült a család, mikor a banda betoppant. — Jó napot, gazduram! Kedves egészségére kívánom az ebédet! A háziasszony holtra sápadt, a gazda pedig hirtelen a falon függő puskája után kapott. Ekkorra már egyik betyár odaugrott és elkapta a puskát. A gazdatisztet megkötözték és oda ültették az asztalfőre. — A tekintetes asszony meg üljön mellém és ha nem átalja, töltsön a poharamba. Szép asszony kezéből tokaji lesz a halasi vinkó is — mondta a vezér. A szép asszony, mit volt mit tennie, leült a betyár mellé. A többiek is sorba helyet foglaltak az asztal körül, mert Keserű kiadta a parancsot, hogy : most mi lakomázunk. Mig a főbbek a banda tagjai közül asztalhoz ültek, egy más részük az épületet kifosztotta. Mikor már minden értékes dolgot összeszedtek, Keserű felköszöntötte a szép asszonyt. Majd a gazdatiszt elé lépett: — Ezt meg a te egészségedre, kutya németje. Ézzel kirántotta pisztolyát és a következő pillanatban holtan fordult le székéről a gazdatiszt. A betyárok ekkor összeszedelőz- ködtek. Nemsokára eltűnt az egész csapat. A lakomának sokáig nagy hire volt a környéken. A névtelen levelek. Tudósítónktól. Uj idők, uj divatok ! Hajdan névtelen hősök tellettek a magyarból, ma névtelen levelek — lehetőleg becsü- letsórtő tartalommal. A baj nálunk már-már járvánnyá lett. E sorok Írója az idén már a hetedik — nem hozzá címzett — névtelen levéllel bíbelődik s nyomozza azok Íróját s ami ennél is főbb — kigondolóját. Szomorú jelenség ez mindenképen A ki névtelen levelet ir vagy irat, az elvetemültebb előttem a gyilkosnál, mert a gyilkos az csak a testet öli meg, — mig a névtelen levél megmérgezi a lelket, mert száz és száz ártatlan emberrel szemben való gyanú magvát hinti el benne. Sokan ugyan azt mondják erre hogy a névtelen levél, éppen mert névtelen, figyelmet sem érdemel. Helyes a mondás, de ha engem valaki legazemberez szemtől-szembe, az bizonnyal kevésbé fáj, — mint ha álnokul, piszkosan elbújva teszi ugyanezt. Mert a szembenállótól elégtételt vehetek, mig a névtelennül adott sértés maró sebére még vitriol a tehetetlenség érzete, — hogy kezeim meg vannak kötve, nem bírok tenni meg- bántóim ellen semmit. Küzdeni kellene ez ellen a járvány ellen minden fegyverrel, de bizony megint csak az állam jut az eszembe. Nálunk a társadalom nem egységes, széthúzó, igy minden bajunkra az államnál keresünk irt, mely cselekedne is, de megakadályozza ebben a folyton erőszakoskodó kisebbség. A Justh-párt züllése. Egy fecske nem csinál ugyan nyarat, azt szokták mondani, de ha valaki olyan fényes és vezető szerepet játszik, mint amilyent Kelemen Samu orsz. képviselő, mint a Justh-párt egyik vezéralakja a koalíciós uralom idején is betöltött és az szánja rá magát valamely lépésre, akkor ennek a lépésnek komoly okai vannak, nagy és súlyos következmenyei lesznek. Általános az elégedetlenség a Justh-pártban, mert a párt mindig Becsesei, a katonai kamarillával kacérkodott, szociálistákkal és nemzetiségiekkel szövetkezett, noha negy- vennyolczas hazafiaknak hirdették magukat a tagjai. Kelemen Samu orsz. képviselő most kilépett a pártból és megkezdődött ezzel a párt jól megérdemelt züllése. Justh Gyulához, az elnökhöz intézett levelében az ott foglalt súlyos vádak mellett még a következő okokkal támogatja kilépésének magyarázatát: E taktikai ellentétekhez az is hozzájárul, hogy az uj koalíciós alakulásban inkább veszélyeztetve, sem mint biztosítva látom a szabadelvű haladásnak ügyét, melyet egész életemen át szolgáltam. Én nem feledkeztem meg arról, hogy a régi koalíció is a választójog jegyében alakult, éppen úgy, mint a mai és a mai is jórészt ugyanazokból a politikai elemekből áll, mint az ezelőtti. Meg vagyok győződve arról, hogy a mai koalíció, okulva a múltak példáin, nemcsak' hirdeti, de komtflyan akarja is a választói jogot, — noha azt tartom, hogy a lényegében amúgy is ke-esztülvihetetlen közjogi reparáczió, a ь/.emélyi ké.déseknek a végletekig való kihegyezése és az ezekért folytatandó „szűnni nem akaró harc“ semmikép sem kedvez a választójogi kibontakozásnak. De azt is tudom, hogy a mint azok az igen kevesek, a kik liberálisak voltak, nem váltak ко rzervativokká, vagy reakciósakká : úgy azok a sokak, a kik akkor konzervatívok, vagy reakciósak voltak, nem lettek azóta liberálisokká. Már pedig a választójog nagy ügye sem cél, hanem csak eszköz, a progiessziv eszméknek és a liberális fejlődésnek érdekében És éppen az általános választójog az, a mely könnyen válhatik a legreakciósabb áramlatok uszályhordozójává ha attól idejekorán elválasztani nem tudjuk. Szeretjük az egész világot; Csak azt, aki minket szeret, Gyötörjük mindenek felett. Csak aki értünk halni kész, Azt sújtja porba durva kéz. De ha kifosztva roskadunk le: Mindenki megvetően hagy el, Csak ő az, aki fölemel 1 Csatangolások. — Halasi lakóházak. — A nagyvárosi szegény ember, aki csak dohos pincelakást tarthat, vagy akinek felső emeleteken kell laknia, irigykedve sóhajt fel : — Milyen boldog a vidéki nép. A föld fölött lakik, s nem kell lépcsőket másznia; a legtöbbnek megvan a saját házikója. Nézzük csak meg közelebbről e nagy boldogságot. Városunkban leginkább földszintesek a házak. Kívülről nem gyakorolnak rossz benyomást. De ha bemegyünk ? Még a jobb móduaknál is azt találjuk, hogy a lakás tekintetében fonákul gondolkodnak. Három-négy szobájuk közül az udvarit használják lakásul, az utczait, a legtisztesége- sebbet, amelynek a levegője a legjobb, parádés szobának, lakatlanul hagyják, a gyermekszoba — ha ugyan van — a legkisebb, legsötétebb. Súlyos körülmények közt vannak a szegényebb sorsuak. Ott a tudatlansághoz a nyomor is járul. Alacsony szobácskákat találunk, melyeknek parányi, egy lábnyi „ablakocskáján“ csak félve oson be a fény. A levegő már kün reked, mert rongygyal, sárral elzárják előle azt a csekély rést is, amelyet az építő pallér ott felejtett. ü ház környékét pedig feltöltik földdel sokszor annyira, hogy a szoba színe alantabb áll mint a járdáé, vagy utczáé. A szoba fal töve, a szoba talaja túl nedves. Az elégtelen rossz levegő még rosszabbá válik azáltal, hogy valósággal összezsuffolva élnek az ilyen lakásokban az emberek. Ezek — vázlatosan lefestve — a mi lakásaink, amelyekért a nagyvárosi ember minket irigyel. Esetek! Hazajött a feleség'. Nem sokáig örülhetett János gazd' uram. „Szeretett“ életpárja hazaröppent. Drága mamáját, János bácsi dédelgetett anyósát azonban nem hozta magával. Az asszonynak másnap első dolga volt, hogy szétnézzen a városban. A Fő utczán menve, meg nem állhatta, hogy az ott most létesített, feltűnően szép Práger-féle vaskereskedésbe be ne kukkantson. — Majd nézek valamit — mondta és belépett. Véletlenül ott találta egyik szomszédasszonyát, aki ismerte férjéhez való gyengéd érzelmeit. Az üdvözlés után János gazd’ uram életpárja rámutatott egy, a pulton levő hatalmas csizmahuzóra. — Ezt megveszem ! Ekkor a barátnő hirtelen közbevágott. — De édesem, nem gondolod, hogy az egy kicsit nehéz lesz urad számára? Mutassanak kérem csak neki egy könnyebbet! A kalocsai törvényszéken. A vádlott nagyon alázatos, nagyon félénk. Bezzeg nem volt az néhány héttel ezelőtt vasárnapon, amikor a korcsmában félholtra verte a szomszédjait. A biró nagyon szigorú arccal teszi fel a kérdéseket. — Hogy hívják? . . . satöbbi. A vádlott remegve válaszol. — Maga a korcsmában eltört egy széket s az egyik széklábbal véresre verte Macsók Istvánt. Igaz-ez? — Kérem tekintetes biró ur — szólt remegve a korcsmahős — igaz . . . csakhogy az a szék már úgy is ócska volt. Mozgóképek. (Életből ellesve. Bemutatja a Helyi Ertesitő.) Egyforma minden asszony, lány, Az öt világrész országán. Kezdetben ők adják a szendét, Később ők mondják : Oh maradj még. Kezdetben szörnyen ellenkeznek, Később úgyszólván, majd megvesznek. Előbb egy csókot megtagadnak, És aztán — utánad szaladnak. Kezdetben tilos hozzá nyúlni, S később nem tudsz szabadulni. Könnyű hazudni a világ szemébe, Ha tapsol érte a bolond tömeg: A hatalom magas polcára lépve Ki vannak osztva a szerepek Minél merészebb a ravasz hazugság Az utcza annál jobban elhiszi; Agyontapossák, kik kocsidat húzzák Ha volt szemérem benned egy kicsi Hű menyecske tejjel mézzel Tartja gazdag vén urát, Hozzá érni sem merészel A sok kedves jó barát. Százan is körülrajongják He tilosba még se lép, Nagy tdokban amint mondják Egy ur bírja csak kegyét. Az ifjú esküdik, hogy hü marad, A lányka szintén hasonlót fogad; Smig versengnek: Melyik lesz hüteten Hűtlen lesz hozzájuk — a szerelem. Jól van berendezve, hogy a férfi, Ha szerelmes elveszti eszét Mert különben hogyan is kérné meg Az imádott hölgyének kezét!? Első szerelmed, mondod, én vagyok; Jó, elhiszem — imádlak és hallgatok. Első szerelmed, — ez igaz talán; De haj! nem az — utolsó drága lány! Ingatlanok adás-mese. Orbán D. Imre (nős Kertész Rozáliával) megvette László Zsuzsánna öregszőlőbeli ingatlanát 600 koronáért. Dr. Szabó Fülöp megvette Horváth Verona (Pál leánya) szántó és legelő ingatlanai 280 koronáért. Paprika Mihály és neje Modok Gy. Zsuzsánna megvették László Imre és László József bodoglári szántó és legelő ingatlanát 480 koronáért. Glatz Anna (budapesti lakos) megvette Zolnay György (budapesti lakos) fehértói, inokai, kisteleki és debeák- szarkási ingatlanának fele részét 15.500 koronáért. Bernáth Lajos megvette Kalmár József és neje öregszőlőbeli szőlőjét 1500 kvronáért. Babó Gábor megvette Hirháger Károly és társai balotai ingatlanát 90.000 koronáért. Feró D. Benő megvette Szakái Sándornó Vas Anna és társa öregszőlőbeli szőlőjét 720 koronáért. A veszprémi Takarékpénztár r. t. megvette Kovács Fülöp ingatlanát 2164 koronáért. Nagy Kolozsvári Imre (nős Szakács Zsófiával) megvette Biró Imre (nős Bögyös Máriával) fél házát 2900 koronáért. Szabó Ferencz és neje Valuska Juliánná megvették Biró Imréné Bangó Judit öregszőlőjét 240 kor.-ért. Ábrahám Antal és neje Szabó Ny. Teréz megvették Nagy Kálozi János és neje Abrahám Zsuzsánna ingatlanát 1600 koronáért. Szekulesz H. Herman megvette Nagy V. Sz. Imréné ingatlanát 57 koronáért. Künsztler Arminnó sz. Zilczer Berta megvette Kárász Mihály és neje Szabó Juliánná városi lakóházát 5000 koronáért, ifj. Daczi Antal megvette Elekes János pirtói legelő és szántó ingatlanát 300 koronáért.
