Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-19 / 25. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. junius 19 kozik és dönt olyan fontos dologról, naint a milyen az ország dolga, ott kell, hogy a tanácskozás és döntés valamiféle rendben történjék. Mert ha nem volna valamilyen rend, akkor teszem azt megeshetnék, hogy a képviselő urak, a milyen buzgó haza­fiak, egyszerre ötvenen is hozzáakar­nának szólni az ország dolgához. Ez pedig nem volna tanácskozás, hanem vásári zsivaj. Vagy teszem azt a kép­viselő urak, a milyen vérbeli magyar urak, azt mondhatnák, hogy ők nem tudnak másként tanácskozni, csak he­gedű- és füttyszó mellett. Ez sem volna tanácskozás, hanem kocsmai duhajkodás. A kópviselőház tehát már ré­gen összeírta azokat a szabá­lyokat, a melyek szerint a tanácsko­zás és döntés kell, hogy történjék. Ezeket a szabályokat úgy hívják, hogy házszabályok. A ki pedig a tanácsko­zást vezeti és ügyel arra, hogy csend­ben és rendben történjék a tanácsko­zás, az az elnök. Ezekben a szabá­lyokban van egy néhány olyan, a melyet ha az elnök szószerint venne, akkor 1—2, vagy legföljebb 20 em­ber akaratán, kónyén-kedvón múlnék, hogy a képviselőház ne az ország dolgáról tanácskozzék és döntsön, ha­nem azokkal a haszontalanságokkal bíbelődjék, a mely annak az 1—2 vagy 20 képviselőnek jól esik. így például az egyik szabály azt mondja, hogy minden reggel a tanácskozás megkezdése előtt az elnök, jelentse a Háznak, hogy előtte való napon mi­féle levél vagy kérvény érkezett a képviselőházhoz. Ha ezt a szabályt szó szerint követné az elnök igen könnyen megeshetnék, hogy egyetlen egy képviselő mind örökkön örökre megfoszthatná a képviselőházat attól a jogától és kötelességétől, hogy az ország dolgáról tanácskozzék és dönt­sön. Evégből ennek a pajkos képvise­lőnek egyebet se kellene tennie, csak vagy tiz iródiákot felfogadnia, akik reggeltől-estig vígan imák és küldöz­getnék a kópviselóházhoz a bolondnál bolondabb leveleket és kérvényeket. Szegény elnök, ha szó szerint venné a házszabályt, a tanácskozásra szánt egész idő alatt egyebet se tenne, csak jelentené ezeknek a kérvényeknek a megérkeztét. Ezc aztán úgy hívnák, hogy egyetlen képviselő technikai obstrukcziója. Nem volna-e ország vi­lág előtt nevetség tárgya, az az elnök és az a képviselőház, amely ezt meg­tenné? Vagy van a házszabályok közt olyan, amely azt mondja, hogy hogy­ha húsz képviselő akarja, akkor bár­mely kérdés felett a 450 képviselő­nek névszerinti felhívásra kell sza­vaznia. Egy-egy ilyen szavazás közel 2 óra hosszat tart. Két három szava­zás tehát megeszi a képviselőháznak egy-egy tanácskozó napját, Ha szó szerint vesszük ezt a szabályt, akkor 20 képviselőnek egyebet sem kell ten­nie, mint napról-napra kifundáluia akármilyen bolond kérdéseket, a képviselőház egyebet sem tehetne, csak napról napra ezekről a bolond kérdésekről szavazna. A Justh-párt belekapaszkodott a házszabályoknak ezen rendelkezéseibe. Es egy álló esztendeig vagy még tovább nézői voltunk annak, hogy mikor a képviselőház óriási többsége az ország dolgáról: a véderőről akart tanácskozni és dönteni, akkor napról napra órák hosszat arról kellett sza­vaznia, hogy egy-egy Justh-párti képviselő beteg-e, vagy egészséges, vagy hogy 10 napi avagy 15 napi szabadságra menjen-e. Ezt úgy hív­ják, hogy a Jueth párt technikai obst- rukciója. Végre is mikor ezek miatt a nap­ról napra megismétlődő gyerekes technikázások miatt kezdett az egész ország nevetség számba menni, akkor a többség és az elnök megelégelték a csúnya játékot s egy s/,.-p ea^n, amikor a Justh-párti húszat, megint névszerinti szavazást kerl-k, az elnök hazafias beszéd kíséretében г névsze­rinti szavazást megtagadta és kérdést intézett a képviselőházhoz, hogy dönt­se el szavazatával a véderő kói dósét. Ezt a napot az ellenzék azóta úgy emlegeti junius 4 ének, mint valami gyászos napot, én aki sem ellenzéki sem kormánypárti nem vagyok úgy nézem a dolgot, ha elgondolkozom rajta, hogy akkor semmi nevezetes dolog nem történt, csak igen termé­szetes és magától értetődő esemény volt az, hogy az elnök nem engedte többé egyes képviselők egészségéről, vagy betegségéről szavaztatni a há­zat, hanem az ország dolgáról kórt és kapott a háztól döntést. Elérkeztünk utunknak végére : az ellenzéki képviselőket rendőrök ve­zették ki. Unos-untalan ismételnem kell : a képviselőház arra való, hogy tanácskozzék és döntsön az or­szág dolgáról. Az elnök pedig arra való, hogy ügyeljen arra, hogy csend­ben, rendben és békességben történ­hessék a szavazás. Kapta azonban magát az a 80—40 képviselő, akiket az elnök junius 4-én nem engedett többé a házszabályokkal mókázni, és azt mondották : Az olyan elnök, aki nem enged minket mókázni, hanem azt akarja, hogy tanácskozzunk az ország dolgáról, az olyan elnök ne­künk nem kell. Mi csak azért sem tanácskozunk. De azt sem tűrjük, hogy á többi képviselő társunk ta­nácskozzék. Itt még mindig mi va­gyunk az urak, mert velünk van a házszabály. Ott sehol egy szó sem áll arról, hogy a képviselőnek a kép­viselőházban muzsikálni tilos Huncut aki jobban muzsikál, ahogy tud. He­gedülni nem tanultunk. Zongorát, or­gonát a képviselőházba behozni nem tudunk. A sipot azonban gyönyörűen tele tüdővel tudjuk fújni, tülkölni is tudunk. A kerepelőt is tudjuk for­gatni, hogy senki jobban, de a te- hénkolomp rázogatásában sincsen pá­runk. Mi tehát most a Házban mu­zsikálni fogunk, a többiek ezalatt ta­nácskozzanak az ország dolgáról, — ha tudnak. Es úgy tőnek, ahogyan beszéltek. Olyan éktelen zenebonába kezdtek, hogy a képviselőház nemcsak, hogy tanácskozni nem tudott, de annak a 30—40 embernek a sípolásától, tülkö­lésétől, kerepelósétől és kolompveró- sótől még az elnök sem tudott szóhoz jutni. Mivel, hogy pedig az elnöknek kötelessége, még pedig képzeljék csak házszabályszerű kötelessége, hogy a tanácskozás csendjére és rendjére ügyeljen, mit tehetett egyebet: a sípoló urakat rendőrökkel vitette ki. De ne higyjék ám, hogy erőszakkal kellett a rakonczátlankodó urakat kivinni. Ezt csak a lapok mondták el igy, mert igy szebben hangzik. Én ott voltam s ón szememmel néz­tem : azok a muzsikáló honatyák ví­gan és nevetgélve, mint ahogy illett is a muzsikaszóhoz, úgy mentek ki. Nevetgéltek ők is, a karzat nézőkö­zönsége pedig olyan derűsen nézte azt az erőszakot, hogy bármely víg­színház megirigyelhette volna. El­hangzott itt-ott kivezetés közben egy- egy erős kiszólás is, de csak úgy immel-ámmal. Te persze kedves olva­sóm, aki idáig jöttél velem, az újság­ban csak az erős kiszólást láttad. Ее ettől megijedtél. De én kórve- kérlek, ne higyjól senki másnak, csak a tenszemednek és a gondolkodó eszednek ! A keddi ülés. Saját tudósítónk telefon jelentése. A Tceddi ülésen — csodálatos — semmi botrány nem volt. Ennek az az oka, hogy az ellenzék nem jelent meg. Az ülésen a pénzügyminiszter fel­olvasta Ófelsége leiratát, amellyel az ülésszakot bezárja. A legközelebbi ülés a.a, szerdán lesz. Ezen ismét dolgozni fog a többség gőzerővel, hogy hely ré­pától ia azt, amit a kisebbségi erőszak mega kadályozott. Először a bizottsági választásokat ejtik meg, majd rátérnek a városok segélyezéséről szóló javaslat tárgya­lására. Ugyanekkor a vármegyei tiszt­viselők status rendezése is napirendre kerül. Legújabb! Hegedűs Kálmán képviselő a mai napon a következő levelet kapta Balogh államtitkártól. Vallás és közokt. minisztérium. Tisztelt barátom. Szives érdeklődésedre van szeren­csém tudatni, hogy a halasi ref. fő­gimnáziumnak internátus létesítésére az 1913 ik évi költségvetési tervezet­be, melyet a napokban fogok a pénz­ügyminiszterhez átküldeni, 200.000 korona államsegélyt irányoztunk elő. Fogadd tiszteletem őszinte kifejezését. Balogh államtitkár. Hírek. Eljegyzés. Székely László soltvad- kerti ref. s. lelkész eljegyezte Erőse Annuskát Soltvadkerten. Plébános választáshoz. A róm. kath egyháztanács junius hó 23 án megejtendő plébános választásra nézve kellő tájékoztatás végett a következő püspöki leiratot teszi közhírré: „Tisztelendő ideiglenes helyettes plébános ur! Minthogy több oldalról vett értesülés szerint még mindig kétség forog fönn aziránt, hogy a kiskunhalasi plébános választásnál kik számíthatnak főhatósági megerősítésre : ezen­nel meghizom Tisztelendőségedet, hogy sür­gősen hozza az egyháztanáes tudomására, mi­szerint oly pályázó, ki a kánoni kellékekkel nem rendelkezik, még ha a legtöbb szavazatot kapná is, főhatósági megerősítést nem fog nyerni. A kiskunhalasi fontos és felelősség- teljes lelkipásztori hivatal érdeke felette kívá­natossá teszi, hogy az egyháztanáes tagjai a népet eziránt felvilágosítsák s a főhatósági intézkedés iránt a nép bizalmát felébreszszék, mely meg lehet győződve arról, hogy a főha­tóságot nem kicsinyes személyi érdekek, hanem a javadalom legszentebb érdeke vezérli.“ Plébános vizsgával a következő pályázók rendelkeznek : Gulyás Ferenc nagykőrösi adminisztrátor, Garancsy Péter tóalmási plébános, Hováuy Orbán tiszavárkonyi plébános, Koncz István mátraszőlősi plébános, Kovács József félegyházai káplán, Lesnyovszki Ármin kecskeméti káplán és Viz Zoltán kuuszentmiklósi plébános, pápai káplán. A gimn. záróünnepélye vasárnap délután lesz tornaverseunyel és rajz- kiállitással egybekötve. Dr. Honig Adolf budapesti rendelő szemész főorvos, ki lapunknak munka­társa, külföldi tanulmány útjáról visz- szatórt s rendelését (VI. Teréz körút 5) újból megkezdette. A kiskunhalasi „Vig czimborák“ junius hó 23-án, a sóstói üveg tánc­teremben tánczmulatságot rendeznek. A bál kezdete délután 3 órakor. Belépti dij személyenként 60 fillér. Dr. Szabó J. és dr. Beck Sándor az orvosi továbbképző kurzusról hazaér­keztek és rendeléseiket megkezdték. Tanulmány. F. hó 17-én érkezett városunkba Euma (Slavonia) városból egy küldöttség, mely az ottani pol­gármester, építészeti tanácsos és ál­latorvosból állt azon czélból, hogy állategészségügyi intézményeinket kü­lönösen hullaégetőnket és husárucsar- nokunkat tanulmányozza. Városunk állatorvosa a bizottságot mindenütt kalauzolta. Az itt tapasztaltakkal a küldöttség teljesen meg volt elégedve és az őket kísérő állatorvosnak köszö- netüket kifejezve, az esteli gyorsvo­nattal elutazott. Rendőri hírek. Csúcs József, Csúcs János, Zelei István napszámosok és Mándics Sándor csendőr lovász a vá­sár alkalmával a Kossuth utczán vere­kedtek. 3—3 napi elzárásra ítéltettek. — Sárközi Miklós, Sárközi Jánosné és Jankul Pál czigányok a vásárban verekedtek. 3—3 napi elzárást kapu*. Kernya Imre és Dózsa Pálné fői toga dott napszámosok mivel a munkát nem kezdték meg 2—2 napot kaptak. Apróságok. Az iiazi függetlenséji. Hegedűs Kálmán képviselő szülő­városában töltötte az elmúlt vasárna­pot. Tudni kell azt, hogy ilyenkor valósággal bucsujáróhely az az egy­szerű ősi lakóház, amelyben Halas képviselője fáradtságát kipihenni szokta Felkeresi őt a nép apraja, nagyja, hogy tanácsát kikérje. Egész sereg függetlenségi polgár látogatta meg őt az elmúlt vasárnapon. A látogatók között volt Gábor Mihály is, aki annak idején Tisza István ittlétekor városunkba is elkísérte szeretett földijét. Gábor Mihály ezek­ben a szavakban adott kifejezést po­litikai nézetének : — „Nagy hiba volt, hogy mindez már régen meg nem történt. Igaza van a legnagyobb magyar embernek Tisza Istvánnak és az vessen reá követ, aki az ő helyén másként cse­lekedne ! Ha részeg ember dalolni kezd a mi képviselőtestületi ülésünkön, mi is kivezettetjük. De ha józan ember kezd dalolni és trombitálni, vasra is verjük /“ Künn és benn. Az elmúlt két zivataros napjain történt. Tisza István gróf, mint egy sziklafal állott meg ajszeuvedélyek viharlása között. Azzal a nyugalommal vette az ellenzéki szitkozódáso- kat, amely nyugalom a kötelességét teljesítő, nagy hazafiak jellemvonása. Tetőpontján állott a vihar Kovács Gyula akkor készült gonosz merényletére. Tisza István gyalog ment be a képviselőházba és a vad ellenzéki képviselők­kel megtelt liftbe ezekkel a szavakkal lépett be : — Van-e még hely a számomra? — Sok jó ember megfér együtt — mondta nagyatádi Szabó István, a kisgazdapárti kép­viselő. Szathmá i Mór egyik ellenzéki lap főszerkesztője és volt Kossuth-párti képviselő udvariasan állott fel helyéről, mire Tisza meg­köszönte a figyelmet: — Köszönöm, elállók még én itten egy darabig, amit az utóm tart. Azon a rövid utón, amely a bibliai Dáni­elre az oroszlán barlangban emlékeztetett, egyre arról diskuráltak a véresszáju ellenzé­kiek, hogy magyar emberek vagyunk mind­nyájan s rövid pár perez múlva az ülés kezde­tén hozzáfogtak a magyar emberhez nem méltó sípoláshoz és vad szitkozódással fogadták azt az embert, akit a liftben békés szeretettel vettek körül Justh Gyula haragosa, Budapesteu a Mohai-ut nyolezadik szám alatt Kellő Vilmos vendéglőjé­nek kerthelyiségóben egy negyven öt­ven év körüli jól öltözött, kopaszodó fejű férfi mellbe lőtte magát és meg­halt. Ruhája zsebében levelet találtak, a mely igy hangzik : „Isten veletek jó pajtásaim ! Én az élete­met nagyon meguntam és esak azt az egyet sajnálom, hogy azt abitang Justh Gyulát köly- kestiil nem tudtam kivégezni. De erre a bitang Justhra éppen úgy vigyáznak, mint egy igazi hősre, mint Tisza István urra. Laktam : Baross-utcza 9.“ A rendőrség most kutatja, ki az öngyilkos. !|||1И1Ш1111111|[111Ш1111111Н111111111М;11111;111тИ1Ш!Ш1и111И1111М1М Népesedési mozgalom. — Junius 11. — junius 18 — Születtek: Kovács Lukács és Figura Kriszti­nának Margit nevű leányuk. Fodor Vincze és Szabadi Máriának Lajos nevű fiuk. Gyenizse Sándor és Német Juüánnának László nevű fiuk. Lantos Béniámin és Molnár Viktóriának Erzsébet nevű leányuk. Somogyi Ferencz és Fercsák Katalinnak Péter nevű fiuk. Kovács János és Odri Rozáliának Mihály nevű fiuk. Farkas János és Hegedűs Rozáliának Mihály nevű fiuk. Rátóti Béniámin és Gyevi Varga Reginának István nevű fiuk. Szőri Eszternek Eszter nevű leánya. Kováts Ferencz és Dózsa Rozáliának Ferencz Béniámin nevű fiuk. Simon Hajdú András és Szélpál Veronának Mária nevű leányuk. Riesz Gyula és Fodor Viktóriának Mária nevű leányuk. Molnár József és Da­rányi Zsófiának Zsófia nevű leányuk. Szalma János és Tukarcsi Erzsébet­nek Margit nevű leányuk. Kovács Benő .-s Csapó Rozáliának Imre nevű link. Meghaltak: Tóth Jánosné Benke Mókher Ju-

Next

/
Thumbnails
Contents