Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-19 / 25. szám

1912.

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE.

junius 19.

liánná 71 éves korban, Agócs Balázs 1 hónapos, Tegzes Béniámin 2 éves, László K. Sándor 62 éves, Galgóczi Péter 76 éves, Czoll Anna 15 éves, Crnogorácz Miklós (Nikola) 87 éves, Darányi Antalné Varga Mária 51 éves, Ozékus Margit Ilona 8 hónapos korban.

Kihirdetett jegyesek:

Lukács József prónayfalvay lakos Bozóki Erzsébettel (Tanuk : Harnóczi Mihály, Kovács B. László.) Szecsödi István Figura Judithtal (Tanuk : Lakos Imre, Monda Lajos.)

Egybekeltek:

Hugyecz Péter Osincsák Zsófiával.

Akire az Isten vigyáz.

Nemcsak Magyarországnak, hanem Európának a szeme most Tisza Istvánon függ. Mindenki bámulja azt az emberfeletti bátorságot, amellyel Kovács Gyula lövéseit fogadta és az ülést íendithetetlen nyugalommal, mintha misem történt volna, tovább folytatta Tisza István a kálvinista vallás praedestinatiójával a lelkében nyugodtan jár-kel a világban azóta is, hogy az a gyászos merénylet történt ellene. Nem fél semmitől sem, mint olyan férfiú, aki magasabb hivatást érez magában, akin a golyó sem fog, mert isteni gondviselés őrködik jelette és általa az egész magyar nemzet sorsa fölött. De éppen azért, mert annyira a személyéhez van kötve a magyar nemzet becsülete a művelt nyugat előtt, felsőbb parancsra detektívek kisérik lépten-nyomon, bárhova megy. Tisza István senkitől sem fél és éppen azért nevetségesnek tartja ezt a túlzott őrizetet. Ahol lebet, ki is játssza a detektiveket.

Mi napában történt, hogy Krecsányi detektív főnököt megpillantotta Tisza az ablakon át, amidőu háza előtt őrt állt. Nem a merénylőtől félt Tisza, csak attól rettegett, hogy a detektív főnök elkíséri oda, ahova menni akar. mert aki semmi rosszat nem tett, minek azt őrizni. A vele egy házban lakó sógorát, Sándor János nyug. államtitkárt megkérte arra, hogy hivja meg Krecsányit egy csésze teára. Krecsányi szívesen fogadta a meghívást és ezalatt, amig ő Sándor Jánosnál teázott, Tisza István gróf szépen kereket oldott. Gyalog bejárta a fél- várost, ellátogatott a munkásnegyedbe és Isten segedelmével ma sincsen semmi baja. Ugyanaznap este lapunk munkatársa előtt összetett kézzel könyörgött Jakabffy államtitkárnak és Boda főkapitánynak, hogy ne vigyázzanak reá.

— Egy alázatos kérésem van — úgymond Tisza István — mire az államtitkár megjegyezte, hogy mindenben rendelkezésére áll.

— Ne tegyelek engem nevetségessé a nagy őrizettel. Nem bánt engem senki.

— Ezt a kérésedet nem teljesítem

— volt az államtitkár rövid válasza.

— Ha az egyszerű képviselőnek is mindent készséggel megtesztek, hát teljesítsétek a képviselőház elnökének ezt a nagy kívánságát!

Az államtitkár ekkép válaszolt:

— Mi nem Tisza Istvánt, nem is a képviselőház elnökét, hanem a magyar nemzet szeme fényét őrizzük, akire ennek az országnak még nagy szüksége lesz.

Tisza István látva, hogy minden könyörgése hiábavaló, szomorú arccal, lecsüggesztett fővel hagyta ott a társaságot és megadva magát sorsának, megnyugodva a változtatlanban, sétálni ment a dunapartra. Az nap

— senkisem vigyázott rá.

■ 11 unn i in iiiitiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiniiiiíiiiiffiiiiiniiiHimiiiiniiiiiiiiKiiiii

Ingatlanok atlás-vevése.

Csendes Jánosné Bogii Rózái megvette Orbán Imre ( ós Sós Juliannával) ingatlanát 650 koronáért.

A Halasi Takarékpénztár megvette Vas Imre ingatlanai 26620 koronáért.

Szalai Sándorné Csatári Juliánná megvette a Halasi Takarékpénztár ingatlanát 500 koronáért.

Szalai T. István megvette Yas Imre és társa ingatlanát 340 koronáért.

Csarnok.

A kékszakái.

Folytatás 3

Pinkerton a távolba nézett. Látszott rajta, hogy a gondolatait rendezi.

— Különös^ egy eset, — mormogta újra. — És kiáltást nem hallott öreg ?

— Messzire volt az.

— Es tegnap is itt járt ez az ur?

— Tegnap is, és kérdezősködött egy hölgy után.

— Jól van öreg. Adjon csak nekünk is egy csónakot. Mielőtt leevez- nénk Norvichba, körül néznénk egy kicsit. Ugye Horning barátom?

— A hogy Pinkerton ur parancsolja.

A Pinkerton név hallatára az Öreg révész felütötte a fejét. Sokat hallott és néha néha olvasott is a hires de- tektivről. De legjobban azon csodálkozott hogy most itt látja Pedig azon semmi különös sem volt. Két napra látogatni jött régi ösmerősét, a kinek nehány óv előtt nagy szolgálatot tett, megmentve életét és vagyonát.

Jámes lehúzta a sipkáját, zsebre tette a pipáját, a mi nála különös tisztelet jele volt és úgy oldozta le a csolnakot, belesegitve az urakat.

II.

Horning még mindig csupa fölhá- borodás volt és átkozta a gyilkost, a ki ezt a gyönyörű teremtést egy hitvány karpereczórt meg tudta ölni. Pinkerton szótlanul evezett, mialatt társa újból végig kérődzőit az eseten.

— Rasmus Agnes . . . Rasmus . . . olyan ismerős előttem ez a név. Azt hiszem a színháznál van ilyen nevű színésznő. Igen... Igen... Rasmus, az uj csillag. Alig van itt négy hete. Nagy művésznő. Az egész város imádja.

— Ismerte Ön? — kérdezte Pinkerton

— Személyesen nem, de láttam a színpadon. Nagyon derék nő volt és

— a mi fő — megközelíthetetlen. Nem is igen érintkezett a magánéletben senkivel és szigorúan megvonta a korlátot, a meddig a társalgás mehetett. Mindenki számára volt kedves szava, csodálatosan bájos mosolya, de ez volt aztán minden.

— Járt e társaságokba ?

— Nem igen. Az édes anyjával ólt, aki csekély nyugdijából tengette magát, a mig leánya elvégezte a színpadi tanulmányokat. Bunny mesternőnél tanult Londonban és tehetsége miatt ingyen kapta a kiképzést.

— No, — szólt közbe Pinkerton

— azt bajosan hiszem, mert Bunny asszony drágán fizetteti meg tanítását és kivételt senkivel sem tesz.

— Pedig maga az isteni Agnes beszélte, hogy ingyen tanította. Rögtön nagyszerű szerződést is kapott ide. Az igazgató valósággal imádja.

Pinkerton e közben figyelmesen fürkészte a partot, s mintha eljárását magyarázni akarná társának mondotta:

— Azt a helyet keresem, a hol a férfi beszállt a csolnakba.

A partot sok helyen gyér nád szegélyezte, s egy fordulónál a sűrű bokrok között látszott a nádon, hogy a csolnak ott érte a partot. Pinkerton is oda evezett. Óvatosan a partra lépett és kereste a lábnyomokat. A parton alig látszott valami, de néhány lépésnyire a parttól süppedókes volt a talaj s ott erős férfi lábnyomok látszottak, a jellegzetes reczézettgum- misarokkal.

Pinkerton inkább önmagába dör- mögte :

— Különös, különös! Jöjjön csak közelebb barátom, kerüljön errefelé és most jöjjön felém. így ni.

Azután figyelmesen megnézte a nyomot.

— Ez erős nagy ember volt, mert nézze csak, az ön lábnyoma félig sem süpped annyira a talajba, mint azé.

Horning zömök, közép termetű ember volt.

— Igaza van Pinkerton. Az elfogott gyilkos magasabb nálamnál.

— Csakhogy alig nyom többet, mint Ön.

— így hát Ön ...?

— ... Csak azt tudom, hogy még nagyon keveset tudok.

(Folytatjuk.)

Tisza beszéde

melyben elmondja, hogy miért vezettette ki rendőrökkel a sípoló, trombitáló és zajongó képviselőket.

— 1912. junius 11-én. —

Tisza István gróf: T. képviselőházi Rövid időre szándékozom a t. Ház türelmét igénybe venni, mert hiszen könnyűvé teszi föladatomat mindenekelőtt az, hogy egy olyan megérett kérdéssel állunk szemben, a melynek hosszas megokolásával az ember valóban nyílt ajtókat törne be ; de megkönnyíti föladatomat az a beszéd is, a mellyel Vadász Lipót L barátom indítványát beterjesztette. (Éljenzés.) Megkönnyítették a beszéd argumentumai és megkönnyítette maga a beszéd ténye is, mert hiszen honnan vegyünk mi szembeszökőbb bizonyítékot arra, hogy a magyar parlament viszonyait szanálni kell, mint abból a tényből, hogy az ón t. ba rátom két évi kópviselősködés után először jut abba a helyzetbe, hogy ilyen beszédet mondhasson. (Élénk helyeslés.)

De talán mindennél inkább megkönnyíti föladatomat az a tény, hogy ennek a javaslatnak legékesebben szóló argumentumait a jelenleg velünk szemben álló képviselőtársaink beszédéből meríthetjük, mert hiszen (olyan javaslat elfogadására kéri az indítvány a házat, a melyet beterjesztettek és elfogadtak azok, a kik jelenleg a kép viselőház kisebbségét alkotják, úgy hogy, ha valamikor, most konstatálhatjuk azt, hogy olyan házszabály-revízióról, olyan házszabályreformról van szó, a melyre nézve a magyar közélet minden pártárnyalat részéről a teljes kouszenzus konstatálható. (Úgy van ! Úgy van !) Es nem tartom ezt föltétlenül szükségesnek ; unikum számba megy és egészen komikus az az álláspont, a melyet igyekeznek Magyarországon sokan szuggerálni, mintha házszabályreformot csak közmegegyezéssel lehetne csinálni. (Élénk helyeslés.) Az egész világon mindenütt akkor szigorították a házszabályokat, a mikör szükség volt rá és szigorították természetesen annak a kisebbségnek elkeseredett ellenzése ellenére, a mellyel szemben szigorítani kellett. (Elénk éljenzés.) De mi, mondom, szerencsés kivételes helyzetben vagyunk: ezt a házsza- bályreviziót beterjesztették, ajánlották, védelmezték és elfogadták a jelenlegi kisebbség vezető fórfiai akkor, a midőn ők voltak felelősek az ország ügyeinek intézéséért és a politikai következetlenségnek, a politikai erkölcstelenségnek legeklatánsabb példája volna az, ha most ellenne fordulnának annak, a mit akkor a felelősség súlya alatt ők maguk terjesztettek elő. (Elénk helyeslés és taps.)

T. Ház 1 Általános vád volt az u., n. koaliczió kormányzata ellen, olyan vád, a melyet annak idején magam is hangoztattam, hogy ezt a házsza- bályreviziót csak a saját maga számára és nem az ország jövője számára alkotta meg. (Igaz 1 Úgy van !) Ezt a vádat helyesbíteni kell. Ez a vád a koaliczió vezetölórfir.it tub j Ion- képen nem érheti, mert ók ebbe a modalitásba, a javaslat harmadik részében foglalt korlátozásokba lény- szerűségből mentek bo’e. saját pártjuk csekélyebb politikai suJyíyal és

érettséggel biró tagjainak nyomása alatt. Az a javaslat, a melyet ők teljes erővel képviseltek is, csaknem teljes sikerrel, az a javaslat ezeket a korlátozásokat nem tartalmazta, úgy, hogy ha a javaslat Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf és Justh Gyula eredeti intenciói szerint mehetett volna keresztül, akkor nem kellene nekünk most megszavazni ezt a javaslatot, akkor az mint a koalició talán egyetlen üdvös öröksége átment volna a jelenlegi kópviselőház birtokába is. (Elénk helyeslés.)

A dolog nem igy történt. A koalíciós házszabálymódositás az általános választásokkal hatályát vesztette, de ugyanaz a kötelesség, a mely arra indította az lakkori többség vezetőit, hogy — csak ezt teszem még hozzá — minden juktum nélkül, a választási törvóuynyel való minden kapcsolat nélkül (Ügy van !) megteremtsék a teknikai obstrukció elleni sikeres küzdelemnek ezt a minimumát, ugyanaz a parancsoló kötelesség fennállott a jelenlegi többségre nézve is és azt hiszem, hogy ha a jelenlegi többséget valami szemrehányás érheti, az csak az lehÄ, hogy ennek a hazafiui kötelességének teljesítésével mindeddig késlekedett. (Elénk helyeslés és taps) Most teljesíteni kívánja a Ház ezt a kötelességet és teljesítheti azt a szabályos, rendes, nyugodt tanácskozások minden garan- cziája mellett. Igaz, az ellenzék nem vesz részt a tárgyalásokon . . .

Egy hang: Az az 6 dolga!

Tisza István gróf ... de hát valóban olyan kényszerhelyzet áll föun az ellenzékre nézve, a mely megakadályozza őt a tanácskozásban való részvételben ? En elismerem, t. Ház, hogy ha már 60 képviselő a Háznak teljesen jogos, szabályszerű, a házszabályokra alapított határozatával (ügy van ! Úgy van 1) ki van tiltva a Ház üléséből. (Elénk helyeslés.) Mellesleg megjegyezve ki van tiltva otyan viselkedés miatt, (Igaz 1 ügy van 1) a melynek védelmére, azt hiszem, senkisem vállalkozhatik. (Igaz ! Úgy van !

De hát akármilyen rendkívüli viselkedés által szükségessé tett rendkívüli és komoly jelenség legyen is a Ház 60 tagjának az ülésekből való kitiltása, ez a teljesen törvényes, teljesen házszabályszerű rendelkezés bírhat e bármily súllyal a Ház határozataira nézve ? Hiszen t. Ház, az összes ellenzék mintegy 150 tagból áll. Kilenczven és gondolom, a mint nem hangszereknek, hanem argumentumoknak használatáról lesz szó, olyan kilenczven tagja az ellenzéknek, a ki bizonyára sokkal nagyobb súllyal képviselheti itt a maga álláspontját, (Úgy vau 1 Úgy van 1) ma is részt- vehet az üléseken. (Úgy van 1 Úgy van !) Ezeket a képviselő urakat senkisem akadályozza azon hivatásuk és kötelességük teljesítésében, hogy ha agályaik vannak ez indítvány megokolt, helyes és szükséges volta iránt, azokat az aggályaikat előadhassák. (Elénk helyeslés.) A szavazás eredményére pedig az ellenzék 60 tagjának távollóte előreláthatóan nem fog befolyást gyakorolni. (Elénk helyeslés.) T. Ház ! Az ellenzéknek azok 'a tiszteletreméltó tagjai, a kik részt- vehetnének most is a Ház üléseiben, sajnálatomra lemondtak ezen joguk gyakorlásáról. Lemondtak és eddigi maguktartásával többó-kevósbbó azonosították magukat az utolsó botrányos jelenetek szomorú hőseivel, (Ügy van 1) a mely botrányos jelenetek napról-napra ismétlődtek mindaddig, a mig kénytelen nem volt a Ház elnöke véget szakítani ezeknek a magyar parlament rendjét, csendjét, méltóságát és tekintélyét (Úgy van ! ügy van 1) mélyen kompromittáló jeleneteknek. (Elénk helyeslés és taps.)

Egy igen előkelő, igen számottevő helyről hallottuk azt, hogy „még ízléstelenségnek is sok és fárasztó, a hogy minden nap kétszer már kialakuló cirkuszi teknika szerint kidobál-