Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-20 / 51. szám
5 1911. Sziládj Áron. Az a fórfia, a kinek nevét eme pár sor élére Írtam, bizonyosan önmaga tiltakozna ellene legjobban, hogy a mai napon feléje tereljem a vagyono- sodás hajszájában elmerült emberek figyelmét. De nem tehetek róla, mert ez a nap oly ritka évforduló az ő életében is, hogy nem lehet mellette közönyösen elhaladnunk. Most van 50 esztendeje annak, hogy 1861. deczember 20-án a Magyar Tudományos Akadémia Szilády Áront, 24 éves korában tagjává választotta azokért a megbecsülhetetlen kutatáso kórt, a melyekkel a magyarság szellemi mozgalmainak történetét egészen uj, a réginél tisztább világításban állította szemünk elé. Szilády Áron annak a kornak gyermeke, a melyik a szabadságharcz után kővetkező nehéz időkben tanulta meg a hazát és a nemzetét szeretni. Az 6 nemzedéke nem szólhatott hangosan, de annál többet, annál melegebben tudott érezni ; s megtanulta, hogy a nemzet fennmaradásáért ebben a korban, a lót és a nem lót mesgyójón, nem a piaczon kell kiabálni, más érdemét sárba taposni, a magunkét egekig emelni, hanem dolgozó szobánk csendes magányában keményen kell érte dolgozni. így lett a munka, még pedig a szerény, zajtalan, de alapos munka az 6 osztályrésze. Ma, a mikor ez már kezd kimenni a divatból, igazán furcsán érezheti magát néha napján köztünk Szilády Áron, mert ő egész életében a jó napokban is, meg a nemszeretem napok idején is hű maradta munkához. Az ő szorgalma teremtette meg szinte a semmiből a régi magyar irodalom történetét, a melylyel neve el- válhatatlanul egybeforott. Érdemeiért a napokban alakult Magyar Irodalmi Társaság tiszteletbeli tágjává választotta. Ma pedig, akadémiai tagsága ötvenedik évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia üdvözlő irattal tisztelte meg. Ezen az évfordulón mi is szivünk melegével üdvözöljük őt és Istentől hosszan tartó, nyugodt és békés öregséget kívánunk neki. Szilády Áronra gondolva, nem felejthetjük el, hogy volt idő, nem is olyan régen, mikor a „hatalmas“ Halas egyedüli kiviteli czikke Szilády Áron tudománya volt, de ez aztán kiállta a versenyt bárhol és még a külföldön isemlegettekbennünkető miatta. Örömmel tolmácsoljuk előtte a mai napon az egész város osztatlan tiszteletét és jó kivánatait, megköszönve neki azt a fényt, a mi munkássága nyomán reánk is esik. A halas-szegedi helyi érdekű vasútról. Eddig az volt a terv, hogy keskeny vágányunak ópitessók ki e vasútvonal. Akik foglalkoztunk ennek a vasútnak az ügyével, azért tartottuk a keskeny nyomtávban való megállapodást indokoltnak, mert hiszen a mozgalom megkezdésekor nem lehetett reményünk KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. deczember 20. ________________________ - ............. •* - -.............-............... ■ ■ -------------ahhoz, hogy a sokkal nagyobb építési költséget igénylő rendes nyomtávhoz az érdekeltségi hozzájárulások megszerezhetők legyenek. A legutóbbi időben azonban az összes érdekeltség részéről csaknem kivétel nélkül mind hangosabbá lett az az óhaj, hogy mégis csak jobb lenne, ha rendes nyomtávban építtetnék ki. Jó, megpróbáljuk. A közelmúlt hetekben a vállalkozó czóggel meg is állapodtunk abban, hogy rendes nyomtávra történjék az újabb trassirozás. így készültek el az összes mérnöki munkálatok és rendes nyomtávra fog raegkóretni a közigazgatási bejárás is. A rendes nyomtávban való kiépítés tetemesen többe kerülvén, természetesen emelni kell megfelelően az érdekeltségi hozzájárulásokat is. Ez iránt beadatott a halasi képviselőtestülethez is a kérvény. A halasi hozzájárulás emelése ellen egyetlen egy igazi ok hozható fel, a pótadó nagysága. Nevetséges rugka- pálózás lenne s az ügynek is ártanék azzal, ha ezen ok igazságát, fennállását magam is nem hangsúlyoznám. Igaz, való, nagyon magas a pótadó. De viszont ebből nem azt a következtetést kell levonnunk : hogy tehát nem járulhat, ne járuljon hozzá Halas város a vasút kiépítéséhez, — hanem — sine ira et stúdió- bölcs körültekintéssel és higgadtan mérlegelendő a város múltja, jelenje, jövendője és pedig nem elzártan a kulturvilágtól, hanem bele illeszkedve mai kor közgazdasági életébe. Nem eresztem hosszú lére a czikke- met. A múlt. A pest-zimonyi vasút megnyitása előtt például egy 50 holdas gazdának csak annyi jövedelme van, a mennyit most csak baromfiból beárul. Ezelőtt 30—40 krajczár volt egy pár csirke és azt is alig lehetett eladni, most 80 — 90 krajczár, vagy több is és nem tudnak annyit tenyészteni, hogy el ne kelljen. Ma kótszer-há- romszor annyi a homok ára, mint ezelőtt. Ezelőtt, 800-1000 hold szőlő volt Halason, a bornak ára pedig 3—4 forint hektónként, — ma több van 4000 holdnál és a bort 15—20 forintjával adják el. Ha a 4000 holdnak átlagos termését holdanként 15 hektójával vesszük is és ha az árat hektónként 15 forintjával, akkor ma a halasi szőlős gazdák csak borért 800— 900.000 foriutott kapnak, az előtt alig termett 200.000 forint ára boruk, azt sem tudták eladni. És mindezt a vasút tévé. És nem a kor fejlődése, mert menjen el bárki Magyarországon olyan vidékre, amely minden vasúti vonaltól távol esik, tapasztalni fogja, hogy ott egy pár csirkének ára most sem tább 30—40 krajczárnál, hogy a földek értéke nem emelkedett, hogy a mezőgazdálkodás semmit sem fejlődött. A budapest—zimouyi vasúthoz való hozzájárulás tehát bőven meghozta gyümölcseit. A jelen. Hogy a jelenben nagy a pótadó, az nem a jelen hibája. A kor haladásával folyton folyvást újabb igények támadnak. Ez természetes. Az azonban természetellenes volt, hogy a múltban nem történt gondoskodás az iránt, hogy osak az igények fokozatos és megfelelő kielégítésben részesüljenek. — A város, a közügy stagnált. Alkotások nem történtek semmi irányban az iránt, hogy a kor követelte igények kielégítésére megfelelő jövedelmi források nyittassanak. így történhetett meg csak az, hogy a város feje fölött elömlött az ár — pótadó képében. — És ez az ár nem fog csökkenni az idők folyamán se, mert az idő, a kor visszafelé nem fordul. Sőt ha tovább is tétlen marad Halas városa, az ár csak növekedik. És itt lépjen előtérbe a bölcs körültekintés, a higgadt mérlegelés. A jövő. A múlt mulasztása következtében a jelen korra hárult az a nehéz feladat, hogy a jövőt megalapozza. Hatalmas lépésekkel kell előre igyekezni, hogy a fő és végösszegében folyton növekvő pótadó százalékában, tehát az adófizetőknél csökkentessék. És ez az ellenmondásnak látszó igazság, nem is ördögi mesterség.— Lehet uj jövedelmi források zsilipjeit megnyitni. De ez a jelen ügyre nem tartozik, nem is tárgyalom. Lehet a meglevő jövedelmi forrásokat emelni. Hogyan? —nagyon egyszerűen. A halas-—szegedi vasút közvetlen érdekeltségében körülbelül 100.000 kát. hold terület tartozik 44.000 lakossal. Ha vesszük, hogy ennek a területnek körülbelől fele, mintegy 10— 12.000 lakossal -- vagyis Mérges, Öttömös, Kígyós, Pálos és a szegedi tanyáknak Halashoz közelebb eső része — Halasra fog gravitálni, — kétségtelen, hogy Halas közgazdasági élete ezzel hamarosan fel fog lendülni. Sokkal népesebb piaczai, vásárai lesznek, — a helypénzszedők többet kasz- szálnak be, tehát a város is drágábban tudja kiadni a piacz bérletet. A népesebb piaez részén forgalmasabbak lesznek' a városi vendéglő, szálloda, kávéház, a városházi boltok, — ami viszont ezekuek az igazságos béremelését teszi lehetővé. — Tessék utána számítani, de én azt hiszem, hogy már ezekből a tételekből is olyan bevételi többlete lesz a városnak, amely többlet fedezni fogja a vasúti hozzájárulás törlesztését. Nem is szólok azokról az elcsépelt dolgokról, hogy Halas város vasúti góczpont lesz, — nem szólok ennek a közgazdasági és kulturális előnyeiről, nem szólok az illető határrósz (Eresztő, Zsana, Balota) érdekeltségének azon jogos kívánságáról, hogy ha a többi vasúthoz ők is hozzájárultak, ez a nagy határrész is kapjon vasutat, — csak azt hangsúlyozom, hogy a város jövő fejlődésének és a folyton uövekvő közterhek minél könnyebb elviselhetó- sének nem az teszen jó szolgálatot, — aki a város készsegtelenül nagy pótadóját szegezi az alkotások — itt e vasút elé, — hanem az, — aki a népszerű „nem adunk“ helyett megalapozza Halas város jövő fejlődését! Mivel pedig abban Halason mindenki egyetért, hogy a fejlődésnek leghatalmasabb bázisa, alapja az egészséges vasúti politika, a város vasúti góczpon- tositása, — kétségtelen, hogy csak egyben van eltérés az emberek között és pedig abban, hogy az egyik a jövőbe tekintve nem riad vissza az áldozatok-
