Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-20 / 51. szám
1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. deczember 20. tói, mert látja, hogy mainak is, de különösen a jövő nemzedéknek meghozza dús gyümölcseit ez az áldozatkészség és van lelke, bátorsága ezt az áldozatot meg is hozni, — mig a másik csak a jelent nézve, fennen hirdeti a múltak mulasztásaiból megnövekedett pótadó nagyságát és kiadja a népszerű jelszót, hogy „nem adunk!“ Szerintem helyesebb is, szebb is a múltak mulasztásából okulni, a jövő fejlődhetését megalapozni, mint felhasználni a jelen — népszerű igazságát, a nagy pótadóra való hivatkozást, bármily izgató legyen is ez. Lehet, hogy tévedek. Dr. H. F. Zsuzsika könyvei. II. — Vége. — Ezzel mindent elmondtam volna, ha körülbelül húsz év óta az a gondolat nem lett volna úrrá nálunk és azt hiszem az egész világon, hogy a gyermekek kezébe csak tudományos könyveket kell adnunk, mert félő, hogy a költészet meggátolja szellemük fejlődését. Ez az eszme oly mély gyökeret vert a mai közfeltogásban, hogy ha újra nyomják Perralult, csak a művészet barátainak és a bibliophileknek szánják, a kik gazdagon megaranyoztatva maro- kinbőrbe köttetik. Az ifjúsági ajándékkönyvek képes jegyzékein meg csábitóul rákok, pókok, darázsfészkek és gázfejlesztő gépek vannak. Igazán szomorú gyermeknek lenni! A népszerűsített tudomány minden év végén, mint az óceán hullámai, oly nagy számban áraszt el, sőt elnyel magunkat és családunkat. Megvakulunk, elmerülünk benne. Semmi szép forma, semmi nemes gondolat, semmi művészet, semmi Ízlés, semmi émberiee érzés, — csupán chemiai reactiók és fiziológiai tünetek. Ma A technika csodáit mutatták nekem ! Tíz év múlva mindnyájan villamossággal foglalkozunk. Louis Figuier, a ki különben igen derék ember, kiesik szokott nyugodtságából arra a puszta gondolatra, hogy a franczia kis fiuk és kis leányok még megismerhetik a Szamárbőrt. Kifejezetten azért szerkesztett össze egy előszót, hogy a szülőkkel kivetesse gyermekeik kezéből Perrault meséit és az ő barátja, Ludovicus Ficus munkáival helyettesittesse. Legyen szives tegye le ezt a könyvet, Janka kisasz- szony és hagyja ott a „Kék madarat, az idő színét,“ a mit oly kedvesnek talál, hogy sírásra fakad olvasására és tanulmányozza gyorsan a párolgást. Szép is volna, hogy hót esztendős korában még ne tudna semmit a protoxidum azoti- cum érzóketlenitő hatásáról ! — Louis Figiuer fölfedezte, hogy a tündérek képzelt lények Tehát nem tűrheti, hogy a gyerekeknek róluk beszéljenek. Ő a trágyáról beszól nekik, amiben nincs semmi képzeleti. — Eh, kedves doktor, a tündérek éppen azért élnek, mert képzeleti lények. Élnek a naiv és friss képzeletekben, a mik természetüknél fogva nyitva állnak a mindig fiatal régi hagyományoknak. A legkisebb köny, ami egy költői eszmét kelt, egy szép érzelmet támaszt, s a lelket mozgásba hozza, a gyerekeknek és a fiatalságnak végtelenül többet ér, mint az önök mechanikai ismeretekkel megrakott vaskos salabakterjei. Mese kell a kicsiny és nagy gyermekeknek, szép mese versben vagy prózában, olyan Írások, a mik nevetésre gerjesztenek vagy megrikatnak és elbűvölnek. Még ma is örömmel veszek kezembe egy könyvet, a minek czime az E 1 bűvölt világ, és egy tuczat tündérmese van benne. A kedves és tudós Lescure, a ki összegyűjtötte őket, azt bizonyítja előszavában, hogy emberi lélek mily örök szükségletének felel meg a tündóri világ. „Egyetemes szükség van rá, — írja — hogy az ember elfeledje a földet, a valóságot, a csalódásokat, a küzdelmeket, a melyek kegyetlenek a büszke lelkeknek, az erőszakos csapásokat, a mik oly fájdalmasak a finoman érzőknek. Az álmodozás jobban elkülöníti az embert az állattól és jobban megalapozza fensŐbbségót, minta nevetés.“ Ezt az álraadozási kényszerűséget bizonyítja a gyermek. Érzi, hogy a képzelete működik és ezért meséket akar. A mesólők a maguk módja szerint njra teremtik a világot, s alkalmat adnak a gyöngéknek, az együgyüeknek, a kicsinyeknek, hogy ugyanazt tegyék, szintén a maguk módja szerint. A legrokonszenvesebb a hatásuk, mert képzeletre, érzésre, szeretetre indítanak. Ne féljen tőle, hogy megcsalják a gyermeket, mikor törpékkel vagy tündérekkel népesítik be képzeletét. A gyermek jól tudja, hogy az életben nincsenek meg ezek a báj’osjeleuségek. Az önök népszerű, szórakoztató tudománya csalja meg őt, ez a nehezen javítható tévedések magvetője. A hiszékeny kis fiuk Verne szavára elhiszik, hogy az ember egy ágyúgolyóban a' holdba szállhat és egy organismus büntetés nélkül kivonhatja magát a nehózkedós törvényei alól, Az égi térségek nemes tudományának, az ősrégi és tiszteletre méltó ast- ronomiának ilyetén gunykópeiben nincs se igazság, se szépség, Mi hasznuk lehet a gyerekeknek a módszertelen tudományból, a hamisan gyakorlati irodalomból, a melyik nem szól sem az észhez, sem a szívhez ? Vissza kell térni a szép legendákhoz, a költők és a népek költészetéhez, mindenhez, a mi a szép által keltett borzongást érezteti. Sajnos, a mi társadalmunk tele van olyan orvosokkal, a kik félnek a képzelettől. Pedig tévednek. A képzelet hazugságával a világ minden szépségének és minden erényének magvetője. Általa leszünk nagygyá. Anyák, ne féljetek tőle, hogy ez megrontja gyermekeiteket : ellenkezőleg megőrzi őket a közönséges hibáktól és a könnyű tévedésektől. Franconus. Az elmúlt időkből. XXII. A megvadult török. Eégi, megfakult Írások közt kutat- gatva, egy ott talált okirat alapján adom az alanti törtónetkét. Az eset 17-92 január 2-án játszódott le Kun-Halas városában, akkor, midőn a török porta követe Buda felé menet városunkban megpihent. Természetesen nem egyedül jött; nagyszámn kiséret is követte. Különösen nagy volt a kísérő csatlósok, lovászok száma, mert a basa nagy kedvelője volt a lovaknak. Egy ilyen lovászt Pándi Ferencz seborvos házába kvártólyoztak be. Hogy miként, arról a feljegyzések nem szólnak, Pándi háza másnap kigyulladt. A lakosság hamarosan a vész színhelyén termett, s megfeszítve buzgol- kodott a romboló elem pusztításának megakadályozásában; csupán a török nézte a műveletet tétlenül. Sehogy sem volt ez ínyére a tanács egyik tisztes tagjának, Kocsi Mihály uramnak. Odalépett tehát a törökhöz, s munkára kellett nógatni. Több ( sem kellett annak. Dühbe gurult. Éles handzsárát, melyet állandóan magával hordott, öve mellől kirántotta, s megtámadta a figyelmeztetőt. Kocsi uram észrevéve az őtet fenyegető veszedelmet, futásnak eredt. A török meg utána. Utolérve leakarta szúrni. Tette azonban nem sikerült, mivel a nézők közül már akkorra odaérkezett egy Bottyán János nevű szegedi lakos és kiszabadította a megszorult tanácsost, ki csak könnyebb sérüléseket szenvedett. A török ekkor Bottyán ellen fordult. Kétségbeesett küzdelem fejlődött ki köztük. A magyarnak kétszeres erőt adott az élettösztön, a törökben pedig a düh dolgozott. Utoljára is a fegyvertelen Bottyán került lejjebb ; a török _ hosszú handzsájával keresztül szúrta. A harcz azonbau nem maradt any- nyiban. Most egy halasi ember: Róbék István állt ki a küzdőtérre, de ő is kénytelen volt megsebesülve meghátrálni. a török igy egyedül maradt a küzd- tóren, s élvezte diadalát. De nem sokáig, mivel hamarosan megjelentek a basa emberei, s elhurczolták a megvadult muzulmánt. 1912-ik évre már kaphatók Kineses Kalendárium, Protestáns Arvaház- naptár, Nagy Mese naptár, Képes családi napi tár, Nagy képes naptár, Regéié naptár, Luidi és Sz. családi naptár, Ellenzéki naptár, Gazdasági népnaptár, Katonapajtás naptára, Képes honvéd naptár, Kossuth nagy képes naptár», Peleskei nótárius naptára, Petőfi naptár, Rákóczi naptár, Zrinyi Miklós naptár, Török-magyar naptár, Bohó Misi naptár, Képes kis Kossuth naptár, Képes Tündér naptár, Kis képes naptár, Mátyás király naptára, Regélő bácsi naptár, Magyar népnaptár, Magyar ember képes naptára, Szent osalád képes naptár, Vig czimbora naptár, Tárcza naptár, Irodai fali naptár, Napi és Heti előjegyzési naptár, Atheneum Nagy Képes, Közigazgatási Kalendárium és többféle német naptár Önszámitó, Almos könyv, Ifjúsági könyvek stb. Práter Ferencz papir- és könyvkereskedésében.
