Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-06-19 / 23. szám
J. évfolyam. Kiskunhalas. 1907. junius 23. 3. szám. HALAS Közgazdasági és iparos hetilap. A kiskunhalasi építő iparosok szövetségének hív. lapja. Szerkesztőség : Árpád utcza 996. Kiadóhivatal: Városház utcza 1195. Kiadó : Kővári Antal. Főszerkesztő : ItOZICSISTVÁN Felelős szerkesztő : NAGY SZEDER ISTVÁN Előfizetési ár egy évre : Helyben 4 kor. Vidékre 6 kor. Egyes szám ára 4 fillér. Hirdetések árszabály szerint. Laptulajdonosok : Az alapítók. Megjelenik minden vasárnap. Tennivalóink. i. Városunk nem hivatalos társadalmi és hivatalos közéletén végigtekintve s azoknak megnyilvánulásait elfogulatlanul bírálva, tagadhatatlannak találjuk azt a tényt, hogy mindkét téren a tennivalók oly tömege követeli áldozatkész közreműködésünket, mely elől a lépten- nyomon szemünkre hányt „kun-nyakasság“ vádjának igazolása nélkül kitérnünk immár lehetetlenség. Eddigelé többé-kevésbé elfogadható mentség gyanánt felhozhattuk azt, hogy városunk minden anyagi jóléte daczára sem foglalhatta el hazánk városai közt azt a helyet, mely őt körülményeinél s lakossága anyagi erejénél fogva megillette, mert egy város életében csekélynek mondható időköz eltelte előtt még kényszerű elvonultságban, csaknem teljes elszigeteltségben „fuldoklóit saját zsírjában“ s a homoksivatag legvirágzóbb oázisa sem foglalhatja el máról-holnapra az őt megillető helyet a világforgalom modern forgatagában anélkül, hogy .az átmeneti időszak — legalább egy emberöltő — alatt bizonyos tétova kábultság ne jellemezze próbálkozásait. Nem, ennek a természetszerű processusnak tisztitó-tüzét még az a büszke alföldi város sem kerülhette el. mely addiglan a „Halas hatalmas“ jelige alatt diadalmasan küzdött évszázadok viharaival. Közel egy negyedszázada annak, hogy az országos, sőt a világforgalomba történt bevonásával — első vasútvonalunk megnyitásával — városunk társadalmi és közélete részére ismertté és könnyen hozzáférhetővé lön az a nagy-nagy működési tér, melyet eladdig „bucz- kái“-tói nem láthatott s abból az őt illető részt annál kevésbé hódíthatta meg. Huszonöt év csaknem egy emberöltő s épen ez okból még egy város életében is számot tevő időszak, mely természetszerű átalakulásaival kell, hogy nyomot hagyjon abban s érvényesítve gőz- és villamoserővel rohanó korunknak e negyedszázad körében létesült vívmányait s azokat a „régi öregek “-kel elfogadtatva s az „uj nemzedék“ életelemévé téve, előkészítse, dúsan termővé tegye a közélet minden terét a további haladás számára. Ez lett volna s ez lenne kötelességünk s mégis mit látunk? Azt. hogy sok esetben nemcsak az indokolatlan maradiság. hanem ezt túlozva, a retrográd irány, a sajnálatos visszafejlődés támogatásának vádjával is joggal illethetik városunkat, mint erkölcsi testületet és városunk társadalmát, mint amazt támogatni s igen sok tekintetben irányítani hivatott „nem hivatalos közület“-et. Nem hisszük, hogy akadna meggyőződéstől vezérelt, rajongó hive annak a társaséletnek, mely ma napság a társas érintkezés minden mozzanatában talányokkal és kételykeltéssel teszi folytonosan igen erős próbára lelki s fizikai erőnket, melyeket a társaséleten kivül a puszta megélhetés követelményeinek kielégítése is, idegbontó munkájával tulon-tui igénybe vesz. Hogy ez az állításunk nem merő frázis, igazolja az. hogy a szó valódi értelmében vett társas életről napjainkban alig beszélhetünk s a korábban volt társasélet is ez időszak alatt határozottan visszafejlődött és sokszorta rosszabbá lett, mint az az elszigeteltség korában volt. — Akkor, a világtól, úgyszólván, teljesen elzárt, kis körben, az egymásra utaltság megteremtette azt a talán kényszerű, talán ösztönszerű összetartást, mely minden zárkózottsága mellett is tűrhető társas életet biztosított e kis társadalom tagjai számára. — Ma azonban még e korábban volt problematikus előnyt is teljesen nélkülözi társas életünk, mely a régi szűk körű társas élet megunt bilincseiből szabadulva, fékvesztetten s kábult öntudatlansággal veti magát a „modern“ társas élet örvényébe. Mai társas életünk a régi s a modern társas élet fogyatékosságait és hibáit keresetten egyesítve, kaszt-, klikk- s egyébb rendszereivel s a lehetetlenségig előtérbe helyezett követelődző személyi érdekeivel, még azok számára is lehetetlenné teszi az élveiben való részesülést, kiket e bámulatos khaosz könnyen el nem kábít s kiknek egyéb foglalkozása elegendő időt s alkalmat enged e tömkeleg be-
