Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-06-19 / 23. szám

1907.

Halas. junius 23.

és kivezető utainak alapos tanulmányozására s az azokon való időtöltő bódorgásra.

Nehéz, emberfeletti ez a munka s — szerény véleményünk szerint — ennek erőszakolása helyett sokkal gyümölcsözőbb fáradozás lenne a társadalom minden munkás és munkálkodó tagjára nézve, ha az egyre fokozódó nagyzás, mesterkéltség, a kényszerűnek állított szinlés s az ezekből egymással szemben, természetszerűleg előálló állandó feszélyezett- ség és számos apró kellemetlenkedés és kellemetlenség helyett a nyílt, egyenes őszinteség, a természetes fesztelenség egyszerű formái között keresné társaságával s osztályával, valamint minden embertársával a társas érintkezést.

Meggyőződésünk, hogy ez az első és legfontosabb tennivalója minden társadalmi osztály minden tagjának, mely által nemcsak bámulatosan rósz társaséletünket alakítanék át teljesen, hanem e fáradozás üdvös hatása a közélet egyéb téréin is mihamarább érvényesülne s számos oly félszegséget, fogyatkozást' s hibát küszöbölne ki, melyeknek káros voltát ma még sajnosán tapasztaljuk. — K. —

Munkaadók szervezkedjetek!

I. közlemény.

Iparosaink, gyárosaink, szállítóink, gazdáink és kereskedőink összeségóhez intézzük ezt a felszólítást. Mint buzdító példára utalunk a „Magyar Építő Iparosok Országps Szövetsége“ s ennek kebelében a „Kiskunhalasi Építő Iparosok Szövetsége“ által már eddig- eló is elért szép eredményekre, melyek az ipar, kereskedelem és gazdaság terén a munkásviszonyoknak a harczban álló felek mindeuikének megelégedésével való rendezésére a békés, nyugodt munkálkodás biztosítására egyedüli czélra vezető eszköznek mutatják a munkások erős szervezetével szemben a munkaadók hasonló erejű szervezkedését s ily közös czélzattal az egész vonalon való szövetkezését.

E szervezkedés szükségességének indokolásául, minta kérdést minden oldalról megvilágító s a körülmények és viszonyok hasonlósága folytán a munkaadók összeségét érdeklő általános órdeáii ismertetést, itt közöljük a „Magyar Építő Iparosok Országos Szövetsége* egyik alelnökének, Koch Károly budapesti építő mesternek a magyar épitő iparosok f. é. jan. 19. és 20-án tartott országos nagy gyűlésén tartott előadását.

*

„Az 1906-iki gazdasági óv igen nagy rázkódtatásoknak tette ki épitő-iparuhkat.

Alig szabadult fel iparunk az osztrák járom alól, alig, hogy nagy küzdelmek után meg volna önállósága és a legközelebbi iparpártoló mozgalom nyomán jobb jövőnek is nézne elébe, újabb és nagyobb veszedelem fenyegeti a szocziálista munkásmozgalmak tarthatatlan túlkapásai képében.

Ma, amidőn általánosságban is tarthatatlauok a munkásviszonyok, különösen az épitő-iparban annyira elfajultak a viszonyok, hogy ezek, ha alapos változáson nem mennének át, feltétlenül az épitő-ipari termelés dezorganizációjához kell hogy vezessenek.

Ez a veszedelem oly aktuális, oly imminens, hogy a legradikálisabb módokat kell megtalálnunk, hogy létérdekeinket megvédelmezzük.“

A szocziálistáknak e téren kifejtett működését a következőkben vázolta :

„Ha a szocziálisták hirdetett tanait nézzük, azt találjuk azokban, hogy folyton és folyvást emberi jogaikat követelik, hivatkozva a humauismusra, hivatkozva az emberi méltóságra és ezt oly intenzive, oly sokszor kiáltják teletorokkal, hogy sikerült nekik a társadalmat részben már meggyőzni, hogy eljárásuk jogos.

Ez különben könnyen megérthető 1

A társadalomnak rendesen imponálnak a nagy tömegek szolidáris megnyilatkozásai és szép jelszavak alatt könnyű ámítani a társadalmat, még akkor is, amikor a jelszavak mögött a legsötétebb czólok vannak elrejtve. Mert az én véleményem szerint, ha a szocziálisták igazán eszményi munkát akarnának végezni, tekintetbe vennék azt, hogy a munkaadóknak is vannak jogaik, a küzdelemben ők is néznének a humanitásra és a munkaadók emberi méltóságára, amiről eddig még soha nem hallottam őket nyilatkozni.

Különben ma már félre is dobták azokat a szép jelszavakat, ma nyíltan hirdetik romboló törekvéseiket.

Igaz, hogy kormányaink nem ültek fel a hamis jelszavaknak és felismerték a fenyegető veszélyt, de még sem tettek annak elhárítására ezirányban a mai napig jelentéktelen intézkedéseken kívül, semmit sem. (Legújabban azonban már igen. Szerk.)

A társadalom magatartása, a kormányok tétlensége következtében a szocziálisták vérszemet kapva, követeléseiket még féktelenebb módon fokozták, úgy anuyira, hogy ma már az ellentétek a türhetetlenségig kiélésed tek.

Lássuk most már, hogy a munkások törekvései ellen mit tettek a közvetlen érdekelt felek, a munkaadók ?

Az első sztrájkoknál az iparos teljesen tanácstalanul állott. Kartársai, rendesen az üzleti versenyből kifolyó feszült viszonyból, a munkaadót magára hagyták. Sőt gyakran olyan kijelentéseket hallottunk, hogy a munkásokkal csak jól kell bánni, egy másik része pedig úgy nyilatkozott, hogy szigorúan kell velük bánni és akkor elkerüljük a sztrájkot és bojkottot.

De mikor a munkásszervezet sorra vette azokat az iparosokat, akik azt hitték, hogy tudnak bánni a munkásokkal és kivétel nélkül, nem tekintve azt, hogy alacsonyabb vagy magasabb béreket fizet-e és hogy engedékeny-e vagy szigorú a munkaadó, ráparancsolták a munkásokra a sztrájkot; akkor eszméltünk töl, akkor láttuk, hogy minő mozgalommal állunk szemben. Eközben pedig a szocziálisták napról-napra mindjobban tért hódítottak.

Most már Dem elégedtek meg azzal, hogy a munkabérek már föl voltak emelve, hogy a munkaidő le van szállítva, most már kiakarták venni a munkaadók kezeiből azt a jogot, hogy a saját telepén ő maga rendelkezhessék; — követelték, hogy á munkavezetőket és munkásokat, akik a szocziálisták útjába állottak, az iparos bocsássa el, követelték, hogy a szocziálista munkást, ha az a legtüntetőbb módon is henyélt, a ] munkaadó tartsa meg, követelték, hogy a szocziálista szervezetek rendeletéit magára nézve kötelezőnek elismerje és ha már valaki mindezen követeléseknek eleget tett, akkor újabb eszközöket kerestek a munkaadójuk tönkretételére.

Mi pedig keleti fatalismussal, ölbe tett kézzel néztük, hogy a hurok mindjobban és jobban szorul körülöttünk. — Mi persze bona üde hihettük, hogy miután már megadtuk a követeléseket teljes mértékben, a munkásoknak panaszra okuk nincs, más részt pedig mivel hatalmi törekvéseiknek is oly nagy helyet engedtünk, ezzel is elérkeztek ahoz a természet- szerű határhoz, a melyen túl már ők sem kívánkoznak.

Azonban feltevésünkben csalódtunk, mert az agitátorok, akiknek inspiratiója folytán a munkások nagy eredményeket tudtak a munkaadóktól elérni, annyira megnyerték a bizalmukat, hogy ezentúl a