Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-01-16 / 3. szám
Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. január 16. IV. évfolyam. — 3. szám. I KÖZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г у á t Gyűl a. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Kilátások. Nem tagadhatjuk, hogy az ó esztendőben nehéz gazdasági viszonyokkal küzdöttünk. És ha az elmúlt év történetét fürkésszük, lépten- nyomon olyan irányzatokkal, sőt tényekkel találkozunk, melyek legkevésbbé sem alkalmasak a panaszok enyhítésére, de sőt, mint a következmények már egész világosan tolakodnak az előtérbe, alig lehet reményünk arra, hogy városi háztartásunkban nyugodtság, mérséklet következzék be. Nem idegenkedünk a haladástól; a népnevelés, művelődés, gazdasági berendezkedés telén bizonyos mértékű áldozatokkal számolnunk kell. Különösen ott kell áldozatkészségünket beváltani, ahol a természetes fejlődés útjait kell egyengetni, ellenben tartózkodnunk kell az úgynevezett „merész kéz“-től, mely gyakran letér a természet törvényeitől és visszahatásában a természetes fejlődést bénítja meg. Meg kell gondolni elejét-utolját terveinknek és sohasem szabad saját egyéni véleményeinket magunkra mintegy erőszakolni és csak optimistának lenni, hanem a tényekkel először is tisztába jönni s akkor jöhet a „merész kéz“, mely nem enged alkuvást. Természetes fejlődésünknek egyik legelső és kézzel fogható eszköze közlekedési utaink — vasutaink. Nagy terjedelmű határunk, őstermeléssel foglalkozó gazdaságunk folytán ez kézzelfogható s korántsem igényli a milliókat, még a százezreket sem. Úgy látszik sok ideig mellőzésben fog részesülni ezen legégetőbb szükséglet, mert kevésbbé aktuális dolgokat helyezünk előtérbe és ebben az irányban sincs helyes számításunk. Az uj városháza többe került mint amennyi összeg arra előirányozva lett. A 70 ezer koronás pénzen túl mintegy 150 ezer korona költségtöbblet mutatkozik. És ha ezen még megállanánk ! Azonban egyéb aggályok is mutatkoznak. A bérhelyiségek nem hozzák azt a bérösszeget, melyre annak idejében annyira esküdöztek. A járásbíróság nem veszi át az uj helyiséget, ez a része az épületnek jövedelem nélkül marad, a régi járásbirósági helyiségek nem szabadulnak föl s nem jövedelmeznek. A kir. adóhivatalnak ingyen ajánlottunk hajdan helyiséget, mely nem hajlandó áthur- colkodni a városházára, ahol bért kívánnak ; a mostani helyisége nem szabadul föl. No de sebaj — gondolják kevesen — annál több helyiség marad a „kényelemre“ a városházánál. A kényelem ezzel az óriási helyiség készlettel talán túlságos is lesz. Most már tudjuk, hogy az állami iskolák az előirányzott 400 ezer koronánál 2—3-szor is többe kerülnek, mert a kormány maga készíti a terveket és bizony nem elégszik meg oly épületekkel, melyeket mi építtetnénk. És mi erre a válasz? „Ha már benne vagyunk“ — ez a válasz. Kilátásunk tehát az, hogy a pótadó rettenetesen növekedni fog. Hogy mégis ne pótadó címén fizessük meg azt a rengeteg pénzt, ami kellő körültekintés hiánya folytán terhelni fog bennünket, azt eszelték ki, hogy mindenki, aki birtokot vesz. illeték címén egy százalékát fizesse be a városi pénztárba a vételárnak, továbbá azt hogy vásári és piaci helypénzt a helybeliek is fizessenek, a fogyasztási adót bérbe kiadják. Szóval olyan illetéket fizetnénk a mostani pótadón felül, melyet mindenki megérez és tulajdonképen pótadó, ugyannyira, hogy a pótadó jóval meg fogja haladni az államadó 200%-át és és megfogja közelíteni a 300%-ot. Legkevésbbé sem okoljuk a képviselőtestületet. Hirdettetett szóval és Írásban, hogy mindezekből egy fillérrel sem emelkedik a pótadó és ezen kikötéssel ment bele mindenbe. Sajnos nem lett és nem lesz valóvá a fényes Ígéret. És ha majd azok a szociális bajok talán fokozottabb mértékben ismétlődnek, városunk és egyesek gazdasági háztartásában olyan krízis fog beállani, melytől jobb sorsunk óvjon meg. Ezt a cikket a közönség köréből, ismert kézből vettük. Tartalmával nem értünz mindenben egyet, de szokásunk szerint közöljük és az ellenvéleménynek is szívesen teret adunk. Hadd surlódjanak az eszmék! Szerk. A boritaladó eltörlése. A Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetsége felhívta az országban az összes érdekelteket, hogy a boritai adó eltörlése érdekében egy Budapesten tartandó országos értekezletet tartsanak. E felhívásnak eleget téve a halasi gazda körnek december 30-ikán tartott közgyűlésén Szathmáry Sándor a kör tagja azon indítványt tette, hogy mivel a borfogyasztási adó ólomsulylyal nehezedik borgazdaságunk fejlődésére, mert borainkat, melyeknek termelése ma már rémséges sokba kerül, — megfelelően értékesíteni nem bírjuk és dacára annak, hogy a munkadij szerfelett drága, a szegényebb munkások még sincsenek abban a helyzetben, hogy renT A R C Z A. Csendes este . . . Csendes este furulya szól a réten, — Mintha nekem énekelne egészen. Azt zokogja, azt kesergl nótája: „Kétszer nyílik az akácfa virága.“ Kétszer nyitó akácfa volt szerelmed, Azt gondoltam boldog leszek te veled. Lehullott az akác első virága : Szerettelek galambom, de hiába . . .“ Más nap ragyog már az égen azóta, Másképp szól a furulyán is a nóta. Őszi széltől a levél is lepereg .... — „Megbánod még, visszasírsz még engemet.“ Ha majd lehull a második virág is Ha majd bánateső esik reád is : Akkor — tudom — visszasírnál engemet. „De szivemnek kétszer nyílni nem lehet.“ Az én boldogságom . . . Az én boldogságom le voltál szerelmem. De e szép időket El kell hogy feledjem. Ezer édes emlék Beszél csak felőle, Miként rá sugárzik A nap a felhőre. Rendezgetem őket Rakosgatom sorba: Elhervadt virágok Ruha tépett fodra .... Olyan édes, drága Valamennyi emlék .... Úgy érezem, mintha Újra — vele lennék ! Egy íelsőbb naplójából. (Folytatás.) 19 . . . márc. 27. Egész éjjel nem tudtam aludni. Mindig a magyar dolgozat járt a fejemben. Nem az, hogy mit Írjak, hanem az, kit kérjek fel a dolgozat megírására: Aladárt-e vagy pedig Barnabást. A dolog nagyon kényes. Ha nem szólna háztartás vezetéséről, akkor már régen készen volna a dolgozat, de igy? . . • Oh én szerencsétlen, s velem együtt szerencsétlen minden „felsőbb-leány“. Hogy legyen valami gondolata a háztartás vezetése körülakár Aladárnak, akár Barnabásnak, ha nekem nincs, aki háztartástant is tanulok. Szinte megörülök, ha arra gondolok, hogy végre mégis csak nekem kell megcsinálnom! Már megcsináltam. Nem megy. Szé en kimentem a mamához, tőle akartam valamit profitirozni. Elmondtam neki szépen, milyen lehetetlen dolgozatot kaptunk fel. Több sem kellett a mamának. Örült, hogy megragadhatott egy alkalmat, amikor véleményét alaposan elmondhatta a „mai leányokról“. Hej, az ö idejében ilyen dolgozaton meg nem akadtak volna, minden leány tudta házvezetői kötelességét, de a mostaniak annyit sem értenek hozzá, mint a tyuk az ábc-hez. Ha valamelyik udvarlójukat meghívják, akkor a cukrászdából kétféle süteményt hozatnak, egy diszeset és egy egy-
