Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-09-11 / 35. szám
IV. évfolyam. — 35. szám. Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. szeptember 11. KISKUNAL&SI ÚJSÁG. KÖZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos Horvát Gyula. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Gazdasági vajúdás. A gazdasági tényezők szüntelenül kiegyenlíteni iparkodnak egymást, a mérleg egyensúlya sohasem állítható helyre, legfeljebb, hogy az ellentétek, melyek az egyes tényezők közt fen- forognak, időről-időre kevesbednek, a közös érdekből merített haszon megosztása közelebb jut az igazságossághoz. Egészen egyforma arányban azonban sohasem jutalmaztatik a közgazdasági tevékenység minden ága. Minél harmonikusabban alakul a viszony a közgazdasági ágazatok közt azoknak díjazását illetőleg, annál egészségesebb a közgazdaság, annál szilárdabb az alapja. Minél nagyobbak a dijjazás ellentétei, annál rosszabbak a közgazdasági viszonyok, mert az egyik fél a másik rovására oly előnyökben részesül, melyek az általánosságra kedvezőtlen hatást gyakorolnak. • A harc az egyensúly elérésére tehát nem szűnik meg soha. Nemcsak a munkaadók és a munkások közt folyik az, hanem a közgazdaság minden ágazata, a társadalom minden rétege közt. Innen van, hogy hol az egyik cikk drágul meg, hol a másik. A közgazdaság, a társadalom egyik osztálya felemeli a munkája, készítménye árát. Ez természetesen kihat minden többi osztályra is, mely a szóban forgó produktumot drágábban kénytelen megszerezni és erre fedezetet csak úgy találhat, ha szintén többet követel a teljesitményeért. Mi mostanában éppen abban a stádiumban vagyunk, amelyben sorjában állanak elő a különféle osztályok több követeléseikkel. Ezért bátran állíthatjuk, hogy közgazdaságunk igen válságos helyzetben van, aminek kétségtelen bizonyságát a pénznek elértéktelenitésében találhatjuk. A sok áremelésnek ugyanis az a furcsa következménye, hogy az emberek ugyan többet kapnak munkájukért, de többet is kénytelenek kiadni s igy az áremelkedés csak látszólagos volna — a mellett, hogy a pénz értéke csekélyebb — ha az áremelkedés minden szakmában már tényleg beállott volna. Egyelőre azonban még sok szakma nem emelte fel az árakat egyesek pedig éppenséggel nem is gondolhatnak erre, s ezek azok, kiic a sok áremelkedésnek megadják az árát. Vajúdnak tehát a közgazdasági viszonyok, s tartani lehet tőle, hogy még évekig el fog húzódni az átalakulások, melyeknek épp az volna a legkedvezőbb eredménye, ha a pénz értéke még inkább csökkennék, mert ezáltal elérhető volna, hogy mindenki ha már többet kénytelen költeni, több jövedelemre is tenne szert. Amikor számolnunk kell azzal, hogy ezentúl még fokozódni fognak kiadásaink, legfőbb figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy bevételeinket is szaporítsuk. Nekünk magyaroknak, kik régidőktől fogva számtalan milliókkal adózunk a külföldi iparnak, kereskedelemnek, erre igen hathatós módunk van; igyekezzünk pénzünket lehetőleg az ország határain belől tartani. Ezt célozza az iparpártolási mozgalom, melyet a magyar produktumok érdekében indítottunk. Csak ha ezt közös erővel, közös akarattal sikerült keresztül vinni, számíthatunk arra, hogy a gazdasági vajúdást nagyobb megrázkódtatás nélkül fogjuk kiálhatni! Nemcsak hazafias feladat tehát, hogy pártoljuk a hazai ipart, hanem mindannyijunk közös, vitális érdeke, melyet ha szem elől tévesztünk, keményen Iakolni fogunk érette! El ne feledjük végül, hogy a társadalom, közönség egyesekből áll, s hamindenki a szomszédjára fogja bízni a hazafias feladat teljesítését, senkise fogja azt teljesíteni és közgazdaságunk az egyre hevesbülő hacban végkép el fog pusztulni. A KISKUNHALASI ÚJSÁG TÁRCZAJA Totyogó tisztelendő ur. (Folytatás.) Uj dolog! A pap körös-körül tengerit vetett. Nevetett a lelke, mikor rágondolt, milyen szépen fog az kinézni ha a tengeri nagyra nő s befedi a tövis- kertelést, mely már-már nem igen tetszett a tisztelen- dőnek. De csak igaz a régi közmondás : egyik baj a másikat szüli. A ház mögött volt még egy darab hely, körülbelül ötször akkora, mint a mely be volt kerítve. Ez ki nem ment többé a pap fejéből. Miért maradjon az üresen? Miért ne vethetné azt is tengerivel be? A határon szántottak-vetettek az emberek, a faluban érintetlen volt a föld, mert hát ott — falu volt. Cucu Marcunak, a pap szomszédjának volt egy ekéje, kissé rozga ugyan ... de hát mégis csak eke volt az; Katonás Miturnak a Marcii szomszédjának pedig volt két gyenge ökre s egy nyomorék lova. A pap, Marcu, Mitru, az ökrök, meg a ló egy álló napig dolgoztak reggeltől estig, s a föld fel volt szántva s be volt vetve török búzával. Ettől fogva szívesen tartózkodott a pap a ház mögött is. Pompás dolo'g is volt az — milyen barázdák! s a barázdák között imit-amótt egy-egy kicsirázott törökbuza szem. Mindazonáltal a pap meg- megvakarta a füle tövét, sőt nagyon is gyakran vakargatta. Még mindig nyomta valami a lelkét. Nehéz dolog is volt az, melyhez nem igen mert fogni: a határbeli földekhez. Eddigelé felébe munkáltatta; most már nem tudta mit tegyen azokkal. Maga szerette volna megmunkálni, hogy a maga vetését lássa hogy a papnéval a maga munkájának gyümölcsét nézzék, aztán ősszel . . . csalogatós nagyon már a gondolat maga is. Sokat beszélgettek a papnéval erről a dologról. Éhez sok minden kellet: ló, szekér, eke, szolga istálló kellett. S aztán a pap nem is igen értett a szántás-vetéshez . . . Pedig a vetemény-ágyások kizöldül- tek, a tengeri kicsirázott. Végre mégis elhatározta magát; elővette a papné hozományának maradékát, mely zár alatt volt a láda fiában, s a munkához látott. A Marcu ekéje elég jó volt kezdetnek Mitrutól megvette az egyik lovat, a másikat egy ragadó völgyi embertől; Stannak volt három kerekű szekere,: ezt is megvette a pap, mivelhogy megvolt a negyedik kerék is, — Mitrutól kapta volt ráadásul a sánta lóra. A harangozó csak egy ugrásnyira lakott a papiól, beállott tehát szolgának is hozzá. Aztán négy cölöpöt vert a földbe a pap, háza végében, kettőt i hosszabbat, kettőt rövidebbet. három sövényfalat alkotott,' sásból fedelet s készen volt az istálló. Ez az idő tiz évvel vénitette meg Trandafir tisz- telendőt, de sokkal fiatalabnak érezte magát, mikor a papnét gyerekeivel a szekérre rakta s ostorral a kezében a szántóföldekre hajtott. A falusiak látták, meg-megrázták fejüket, ismét csak azt mondogatták: Mégis csak ördöngös egy ember ez a mi papunk! A pap.-.énak is megvolt a maga gazdasszonyi gondja. Volt egy szép képe, melyet a vezurai pap fiától kapott volt ajándékba. Ez a kép most Ipapirosban betakarva a láda fenekén heveit. Nagyon óhajtotta volna többször látni, ablak közé tenni virágokkal, bazsilikommal körülvenni, mivelhogy a kép Szüz-Má- riát ábrázolta s a papné kisleánykáját is Máriának hívták. A fal azonban piszkos volt, s a képnek nem volt kerete. Egy más körülmény is sokat busitotta a papnét: az egyik ablak sertés-hólyaggal volt beragasztva, a másik kettőben három tányér volt kitörve s papirossal kifoldozva. Kissé sötét is volt a szobában. Husvét is közeledett. Össze-vissza öt nap volt még nagyhétig. Ha azt akarta a pap, hogy a papnéval érje a húsvéti. szent ünnepeket, okvetlenül be kellett szereznie három fődolgot: meszet a falaknak ablakot a háznak s keretet a Szüz-Mária képének, mind oly dolgok, miket csak városban lehetett beszerezni. — Vásárra tehát! Tankönyvek, írószerek Kaphatók: HORVAT GYULA könyv- és papirkereskedésében KISKUNHALASON.
