Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-30 / 5. szám

1907.

Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez.

január 30.

Dr. B a b ó Mihály beszéde

a képviselőház január 23-iki ülésén a pénzügyi táreza 1907. évi költségvetésének tárgyában.

T. ház! Rövid felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyát a vármegyék pénztári kezelésének kérdése képezi, a mennyiben tisztába akarnék jönni azzal, vájjon az igen t. pénzügyminiszter ur, a kinek resszortja ez idő szerint ez tényleg tartozik, ugyanabban a felfogásban van-e ezen fontos kérdés tekintetében, mint a melyben a t. belügyminiszter ur.

A vármegyék pénztári kezeléséről szóló törvény az állami közigazgatás elvének átcsapását jelenti az önkormányzati élet terére és pedig jogosulatlan átcsapását. Az akkori kormány azzal a czólzattal létesítette ezt a törvényt és azzal indokolta, hogy vele a pénzügyi kezelést egyszerűsíti, az ellenőrzést pedig hatályosabbá teszi. Kétségtelen, hogy az ellenőrzés hatályosabbá vált, az egyszerűsítés elve azonban nem vált be. Sőt, ha a gyakorlatban a mindennapi élet terén figyelemmel kísérjük ennek a szervezetnek müKödósót, meg kell győződnünk arról, hogy az az ügymenetet lassította, nehezítette. T. ház, ennél a kérdésnél nem szabad szem elől téveszteni azt a fontos körülményt, hogy az igen t. jelenlegi minisztérium arra vállalkozott elsősorban, hogy a mint a rendet helyreállította, gondoskodni fog al- kotmánybiztositékokról arra nézve, hogy a közelmúltban lefolyt szerencsétlen állapot be ne következhessek, hogy a vármegyékkel és a közönséggel szemben konfliktus ne fordulhasson elő. Megengedem, hogy lehet a fölött vitatkozni, vájjon célravezető alkotmánybiztositókot kópez-e ha a vármegyék pénztárai visszaállíttatnak és a vármegyék számvevőséghez jutnak.

Ez azonban bizonyos, hogyha a vármegyék a nemzeti küzdelem ideje alatt pénzükkel rendelkeztek volna, és ha a vármegyei számvevőségnek, a melyek most államiak, nem kellett volna a pénzhez való jutást lehetetlenné tenniök, akkor azt a küzdelmet sokkal sikeresebben, sokkal hatékonyabban lehetett volna megküzdeni. (Igaz! Úgy van !) Mert ha más nem, a törvény és a jogsértések ismételt sorozatát kellett volna elkövetnie az akkori kormánynak, hogy hozzá juthasson azokhoz az eszközökhöz, a melyek felett igy könnyedén rendelkezhetett. Az pedig bizonyos, — az emberi természetből folyik — hogy minél több törvénytelenséget követ el valamely hatalom, annál több ellenállásra talál,

(Igaz ! ügy van!) A törvény megalkotásakor az is ki volt emelve, hogy a vármegyék megszabadulnak az anyagi kártérítéstől, mert ha a hotelen kezelés miatt elvesztik pénzüket, akkor azt az állam fizeti. Ez igaz, az állam fizeti, azonban kétségtelen, hogy az állambau a vármegyék mindegyike részes.

A törvényjavaslat indokolásában különben meggyauusitása volt az önkormányzati szervnek, magának a törvényhatóságnak, mert úgy állította oda a kérdésfi hogy a pénzkezelés nincs jó kezekben, nincs ellenőrzés alatt s a megyék kezén tömérdek közpénz elkallódik ; holott a leszámolás azt bizonyította, hogy az önkormányzat pénzkezelése fényesen kiállta az állami pénztárakkal a versenyt, (ügy van!)

Azt is felhozzák a törvény elő- nyeképen, hogy kamatnélküli előlegekhez jut a törvényhatóság saját anyagi szükségleteinek kielégítésére, mert fia nincs is készpénze, utalványát foganatosítják. A gyakorlati élet azt bizonyítja, hogy a kamatnélküli kölcsön az adósság- csinálásra egyik ösztönző ut és mód, s félő, hogy a vége az lesz, hogy oly mértékben veszik igénybe az előlegeket, hogy utoljára nem tudnak fizetni, s nem szedvén be pontosan a vármegyei adókat, a melyek az előleg fedezetét képezik, ezeknek egy tekintélyes része elvesz, leírandó lesz, s e czimen duplán viseli a vármegye közönsége a kamattérítést abban az összegben, melyet az előlegekben bízva elveszített.

De a dolog természetével és az életben lévő törvénynyel is ellenkezik a megyék pénztáii kezeléséről szóló törvény, mert nem helyezte világosan hatályon kívül az állami számvitelről szóló törvény azon nagyon helyes intézkedését, mely a rendelkező hatóságok mellé alkalmazta a számvevőségeket, most pedig úgy áll a dolog, hogy ezek a törvényhatóságok fölé vannak helyezve. Mert igaz ugyan, hogy ha az utalványban, kimondja az utalványozó hatóság, hogy rendeletre foganatositassék. akkor azt köteles sége a számvevőségnek számfejteni, de meg van adva neki a jog, hogyha még mindig nem akarja foganatosítani, előterjesztéssel ól a miniszterhez, a ki, ha az neki úgy tetszik, az utalványt egyszerűen kasszálja.

Hiba, hogy felügyelő hatósága a számvevőségnek a pénzügyminiszter; az önkormányzati szervekhez azoknak semmi köze, merta kormánytól függ, attól várja előmenetelét, érdekeinek biztosítását, s igy csak természetes, hogy a mikor élére állított dologról van szó, a kitől függ, a kinek fegyelmi hatalma alatt van, annak az intencz ója szerint jár el,

és alkotmányos küzdelem idejében a tényleges hatalmat fogja támogatni a vármegyével és önkormányzati közegeivel szemben.

T. képviselőház! Ha figyelemmel kisérjük azoknak a szak- és gyakorlati embereknek a nyilatkozatait, a kik ezzel-a kérdéssel foglalkoztak és foglalkoznak, ezek véleményéből is meggyőződhetünk arról, hogy a törvényhez kötött várakozások nemcsak, hogy nem teljesültek, hanem éppen az ellenkező eredményt hozták létre, s azonkívül ellentétben áll azzal a politikával is, a melyet a jelenlegi kormány magáénak vall, mert maga a belügyminiszter ur világosan, a ház színe előtt kijelentette és ezen kijelentését állja, sőt a törvényjavaslata is ezen irányban készen van, hogy az államosítást elvileg statulált, úgynevezett Szapáry törvényt hatályon kívül helyezi, a vármegyék háztartásáról és számviteléről szóló törvény pedig az állami közigazgatásnak világos kifejezése és részleges ugyan, de tényleges foganatosítása, hol ott még a 67-es alapon álló kormányok. közöttük maga a legelső, a mely id. gróf Andrássy Gyula elnöklete alatt állott egyik leiratában, a melyet a kormány működésének megkezdése alkalmából a törvényhatóságokhoz és a közönséghez intézett, kimondotta, hogy az ország közigazgatásának és állami életének önkormányzati elveken kell alapulni.

Csak a vonatkozó részt fogom belőle felolvasni: Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök a képviselő- házban és az országhoz intézett leiratában a következő kijelentést tette (olvassa): „A komoly értelemben vett szabadság védelmezésében nem más, mint az önkormányzat. Ez a jog alig van valahol szélesebb alapra fektetve, mint nálunk, helyhatósági intézményeinkben. Ezekben olyan kincs rejlik, a melyre nem lehetünk eléggé féltékenyek. E mellett nem szabad elfelednünk, hogy minden alkotmány, ha a szabadság jogainak megfelelni akar, csonka és bevógzet- len munka, a mig minden intézménynél nem ugyanazon elv, nem az ön- kormányzat elve lengi át.“

Már most, t. ház, ifjabb gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur szintén ezen álláspontra helyezkedett, mikor a Szapáry-törvény eltörlését kilátásba helyezte és megígérte. Tehát, ha semmi egyéb érv nem forogna is fenn, a mint pedig mindannyian érezzük, a közelmúlt küzdelmeiből, hogy vannak — magának az elvnek gyakorlati érvényesítése igényli, szükségessé és indokolttá teszi a vármegyék pénztári kezelésére vonatkozó törvény hatályon kívül helyezését és a pénztáraknak és számvevőségeknek a vár