Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-11 / 50. szám
III. évfolyam. 50. szám Megjelenik minden kedden Kiskunhalas, 1906. december 11. KÖZGAZDASÁGI. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI I ÉT LAP. 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: H О R V A T G Y U L A könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. | « Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos Я ORVÁT GYULA. Előfizetési dijak; Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Elégületlenség és tudatlanság. A legnagyobb költő az élet; sokkal jobban, sokkal meghatóbban tárja elénk a tükröt, melyben saját létünket és sáfárkodásunkat megláthatjuk, mint a legmozgalmasabb regény, ha ugyan elég ügyesek vagyunk e varázstükör rejtett képeit napfényre deriteri. Harcviharos, küzdelemteljes korszakunk gazdag oly különféle eseményekben, melyeket a tapasztaltak és körült.kintök már jó eleve megláttak e varázstükörben ; gazdag oly eseményekben, melyek ridig ellentétben állanaka mindinkább tért hóditó szabadelvű újításokkal. Titígyorsan r.em haladunk elére. Erős, parancsoló hatalmak gátolják a szabadelvű korszellemet ébredésében; a mitsem sejtő, jóhiszemű tömeget elvezetik a nagy országút mellől, amelyen mindannyian hoszszu időkőn át közösen haladtak, az emberiség üdvére és javára, s a helyett keskeny, tekervénycs ösvényeken, egy állítólag forrón óhajtott cél felé vezetik; itt azonban, ezek n a szűk utakon, két mérges növény tenyészik s sokan, kik a hatalmasokat követve e pályán haladtak, érezték már a méreg hatását . . . E növények nevei: elégületlenség és tudatlanság! Elégületlenség a közép- és alsó-, tudatlanság az alsó-osztályokban, ezek amaz ártalmas növények, melyek rontó töviseikkel dúlják a családot és forgalmat./ az iskolát és a házat, hogy szinte egész közéletünket veszélyeztetik és elposványositják. Ha a szűk családikor békeszerető otthonából napjaink mozgalmas politikai terére akarnánk kitérni, korunk még élesebben körvona- lozott képét tudnók adni, s nem volna szükséges hosszasabban bizonyítani, mikép ez a két mérges növény itt is pusztitólag és rontólag hatott, a mint hogy a tényleg létező kóros állapotok csak az egyedül célhoz vezető egyenes útról való letérés következményei Ám mi módon létesítsünk változást, orvoslást ? .Nem akarjuk elhamarkodva megoldani ezt a kérdést, de azt hisszük, hogy az elégü- letlenséget nem lehet egykönnyen kiküszöbölni. Abból a szempontból kiindulva, hogy elégületlenség és tudatlanság az a két pont, melynél mindazok kezdik az igazi népbaiátság palástja alatt romboló müvüket, kik az uralkodó állapotokból hasznot akarnak maguknak kaparintani, s meg lévén győződve, hogy csak a nép fokozott műveltsége és f javított műveltsége lehetnek a régi szellemi javakért való küzdelemben méltó és becses fegyverek; kötelességünk, hogy a népet szakadatlanul felvilágosítsuk, Szóva'jc's'árasban, jól jsmeretbővitő könyvek terjesztésével ; buzdítással a közéletben való résztvétellel tartozunk mindazokat a tudatlanság hálójából kiszabadítani, a kik lelketlen izgatok gyenge, tehetetlen zsákmányai lehetnek. De mindenekelőtt ifjúságunkat ke l ilyen szellemben és értelemben nevelnünk. Bár — vigasztalással mondhatjuk — van még oly ifjúságunk, mely nem nézi mosolygással a magasabb célokra való törekvést és az ezekért való küzdést. Van még ifjúságunk, mely a tanuló óvok szabadságát nem ferdíti el zabo- lázanílanságrc, oly ifjúságunk, mely rnég húz az ideálokban, mert van bátorsága és ereje, hogy érettök küzdjön és ’lelkesüljön, oly ifjúságunk, mely örömében nem feledkezik meg a mértékletesség-ől és szabadságában attól a korláttól, melyet a valódi szabadság önmaga állít magának. Oly nemzedéket remélünk és kivárunk nevelni, mely a reá várakozó feladatok megoldására minden tekintetben képes lesz. Ezzel a kívánsággal reményteljesen megyünk a jövő elé, elvárva, hogy annak méhéből semmi baj vagy kellemetlenség se háruljon ránk. Ha azonban becsületes fáradozásunk és törekvésünk mégis kárba veszne és a követendő uj irány nem volna képes az előítéletektől és véleményektől elfogult kőszegemet megtisztítani, nemesbiter.i, úgy a mi korszakunkra még hatalmas tusakodás várna, melyben az ideális, T А к C Z A. Paraszt szerelem. Általános elismert dolog volt, sőt Autós Sári néni is, mikor a fonóban arról folyt a déta, liogy ki a legszebb legény fa'ubnn, kimondotta a szentenciát, hogy olyan legény nincs még három vármegyében sem, mint Vajda Sándor. S minthogy Antosi Sári néni szava a falusi fehér nép előtt orákulum volt, erre a véleményre mindenki ráadta a punktumot és ebben meg is nyugodtak. Hát iszen igaza is volt Sára néninek. Olyan szemre való legényt csakugyan nem minden bokorban lehetett találni, mint amilyen Vajda Sándor volt. Ha vasárnapon feszes ünneplőjében, magassal ku ráncos csizmában és árva!ányha|as pörge kalapban megjelent a Dávid zsidó boltja előtti dombon, ahol a legények szoktak templom előtt gyülekezni, akkor nem egy epedő pillantás repült át hozzá az átelleni'iskola- ház dombjáról, amely meg a leányok gyülhelye volt. De Vajda Sándor csak egy szempárt keresett, amelynek fűzétől, lelke megillasnlí, mert mint minden tisztességes legénynek, neki is meg volt az c választottja, akinek látására nagyot dobbant ott valami a mándli alatt . . . Vasárnap délután aztán, ha megszólalt a nagy- vendéglőben a Náczi cigány száraz fája, akkor Vajda Sándor kiállt a középre, a künn álló leány-csoportból beintette Szabó Lidit, átölelte karcsú derekát erős karjaival, aztán járták a ropogóst, hogy gyönyörűség volt nézni. I yenkor a Náczi is oly lelkesedéssel húzta, mintha nem is pénzért tette volna. Az öregek helyeslő fe^bólogatással nézték őket a pohár mögül, sőt bíró uram is abba hagyta a beszélgetést, me'yet esküdt uraimmal a falu ügyes-bajos dolgairól folytatott. Kedvtelve nézte őket egy darabig, aztán nagyot csalva öklével az asztalra, hivatalos komolysággal kijelentette, hogy ilyen gyönyörű, összeillő embert még nem teremtett az Úristen! Szép idők, boldog napok voltak azok! de hát semmi sem tart örökké, legkevésbbé pedig a szép, a boldog napok, A sors szekere nem egyforma utakon viszi az emberfiát. Aki rajta ül, annak el kell készülve lenni a nagy rázkódtatásokra iá s még szerencsés az akit idő előtt egészen ki nem. fordít az utszéire. . . . Egy tavaszi napon Vajda Sándor piros pnnilikás virágos kalappal érkezett haza a szomszéd városkából. Mi történt? Hova lett az árvalányhaj? . . . Hát hogy mi történt, azt eléggé megmagy,-rázta a piros pántlika a kalapon, de meg az a feikiáLás, melylyel minden nótáját bevégezte: „Hopp császá é!“ Hangja egészen elreked*, de azért ő csak folytatta keserves jókedvvel, mert hát magyar embertől nem illik búsulni, ha elviszik katonának, pláne huszárnak ! — Húzd rá Náczi, csak azért is, hogy aszondja: „Maradt itthol kettő, három nyomorult . . .“ Húzta is Náczi, de sehogysem tudta lehúzni a Vajda Sándor szivének a keservét, mert ha Szabó Liciira gondolt — amióta kimondták rí, hogy „alkalmas“ azóta más sem járt az eszébe = akkor olyan gyanús csillogás látszó.t a szemében, mintha egy könny lopódzolt volna oda. ■«Sí' * Elmúlt a nyál s mind közelebb jött a nap, melyen Vajda Sándornak el kellelt távozni a szülőfalujából, hogy megtanulja, mi is hát az a katonásdi. Az utolsó estén ellátogalott Szabó Lidiékhez és búcsút vett az öregektől. Lidi kikisérte a kiskapuig. Itt a legény szilajun magához élete a leányt és mé- 1, en hosszan nézett könnytelt szemébe. — Lidi, — ntondá végre — én most három évre elmegyek, Három év hosszú idő, sok mindenféle megváltozik ezaLtl. Hát teveled mi lesz, mire visszajövök ? — Ha Isten életben haoy Sándor, akkor éppen úgy találsz három év múlva, mint ahogyan most elhagysz. Én nem fogok megváltozni. — H ít igazán szeretsz ? — Igazán! Úgy mint az életemet! (Folyt, köv) £s яиеапвЕй. P Halason az ipar testület udvarán készit: 1 4atin _aq uare 1, migno n _me da Hon stb. képeket. Kiváló szakértele mm el_ készít Collirozott (színezett) és matt kéneket. * Képnagyítás és festészeti műterem. LEVELEZÖ-LAP FELVÉTELEK. Olcsó ár! Tessék kísérletet tenni! Olcsó ár!
