Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-23 / 43. szám
III. évfolyam — 43. szám Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. október 23. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H О R V Á T GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos MORVÁT GYULA. Előti/.etési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Ave Caesar! M’ikes Kelemen CXV. levelében ezeket Írja: „Rodostó, 13. jul. 1735. A porta megengedvén, hogy titkon a szegény urunk testét Konstantinápolyba vihessük, egy nagy ládát csináltatván, a koporsót belezárattam, hajóra tétettem, és egynéhány magammal 4-diken megindultam, 6-dikban Konstantinápolyba érkezvén, a ládát, a kiben a koporsó volt, a jezsuitákhoz küldöttem. A koporsót kivévén belőle, felnyitották, hogy a testet meglássák. Sirt pedig azon a helyen ástak, a hová temették volt az urunk anyját, Актек is csak a koponyáját találták meg és aztat a fia koporsójába bezárták és együtt eltemették.“ 1735 ó.a ott nyugodott a fejedelem. Porait nem háborgatta senki, békében aludta siri álmát és nyugodtan szőhette tovább álmait a sírban a magyar szabadságról, a melyet életében ki nem vihatott. Az ősökért rajongó lelkesedés, a nemzeti eszmék küzdőinek megbecsülése a magyar szabadság eltiprása idejében, továbbá a nemzet nagy fiaira való kegyeletes emlékezés a szabad munkának békés napjaiban szinte 200 esztendeig gondolt erre a sirra honfiúi lelkesedéssel és Anteusként itt nyert uj erőt a gondolat a nemzeti eszmékért vivott küzdelemre. Most beteljesedik a nemzet régi vágya, haza jön Rákóczy fejedelem a hosszú bujdo- sásból, vele édesanyja a munkácsi hős, a magyar anyák örök mintaképe és bujdosó társai, a kik életükben olyan sokáig ették könyhulla- tással kenyerüket a tompán zugó Marmora tenger habjainál. Haláluk napjáig nem hagyta el őket a csalogató reménység, hogy lesz még idő, a mikor fölragyog Magyarországon a szabadság napja, amikor ők diadalmenetben térhetnek meg szülőföldjükre a szomorú száműzetés napjaiból. És most jönnek! Igaz, hogy nem egészen úgy, a hogy ők hitték. Csupán porladó csontjaikat szállítja haza és temeti a sirba az értök rajongó mai Magyar- ország. Nem az élőknek, csak a holtaknak szól ez a diadalmenet, a szabadság napja sem süt olyan erősen, mint ők remélték, hogy sütni fog. ha visszatérnek. Mégis ne bolygassuk a jelent! Nagy eredmény az is, hogy a törvényben megbélyegzett Rákóczy bujdosó társaival együtt haza jöhet megpihenni. Borítsunk fátyolt a múltra. Lesz hát nagy temetés, egekig ható dicshimnuszok magasztalni fogják a bujdosó fejedelmet, a kormányon ülő férfiaknak lesz gondjuk rá. hogy ne feledkezzenek meg az ünnepi szónokok hervadhatatlan érdemeikről, amiket a számüzöttek hamvadnak haza szállításával szereztek. És mindez aligha lesz több, mint des phrases, des phrases et rien que des phrases. Magasra lobban a nemzeti lelkesedés szalmalángja, harsognak az ünnepi trombiták, azután csend lesz és sötét lesz. Senki sem fogja többet háborgatni a kassai dóm kriptájában nyugovó Rákóczit. A nemzet megnyugszik abban, hogy megtette kötelességét, mert hazahozta az idegenben eltemetett szabadsághősöket. Nem fogja ezután lelkesíteni, mikor a szabadságért kellene küzdeni, az a tudat, hogy a nemzet nagy fiai, a kik minenüket feloldozták hazájukért messze idegenben porladoznak, idehaza még sírjuknak se jutott csak egy Kicsinyke terület. Azt hisszük majd, hogy itt van a teljes szabadság, mert hiszen haza hoztuk Rákóczyt, Kossuthot. Elzarándokolunk sírjukhoz egy-egy évfordulón, mondunk nagyhangú szólamokat, verjük a nagy dobot és önérzettől dagadó mellünket és más — semmi. Ezért jobb volt neked odakünn, dicső fejedelem ! Ott fölkeresett az igaz hazafiak éretted hevüiő képzelete, itthon hasznot húznak poraidból a népszerüsködő kufárok. Mégis adja Isten, hogy ne így történjék és ebben a skeptikus hangulatban is hódolattal kiáltjuk: Ave Caesar t T A R C Z A. Válás. Szótalan nagy néma fájdalomban Csügg az ajkam sápadt ajkadon, Hangosan csak vérző szivem dobban, Mikor búcsú csókomat adom. Hó kezecskéd félelemben reszket Mint galamb mit ádáz vércse üz. Jer\ Vigyük hát a nehéz keresztet! Légy a másé gyöngelelkü szüzl Sors parancsa menni, válni késztet, fobbra-batra ágazik utunk. Nem raktunk hát közös puha fészket, Révbe együtt már mi nem, jutunk. Végzet ellen mindhiába küzdünk, Bár szivemből égig ér a láng! Csak telkedbe hullatnám az üszköt . . . Kin z sarát ja permetezne ránk. Ha kezemen békó nem csörögne : Küzdenék mint párjáért a vad, S tenger vérem hullna bár a rögre, Bátoritna résztvevő szavad, így csak várom a nehéz bilincset, Mint a rab, mert béna két kezem. S nincs erőm, mely nyitna zárt. kilincset . . . Lakotok és mégis vétkezem. Jer, borulj rám\ Itt a gyászos óra . . . Mert ezentúl mást ölel karod, Ha elmentél hamis esküszóra Sápadozva, mini fehér halott. Gyengeséged mért vetném szemedre!! Bennem hünösb volt a gyönge ség. Rab voltál, ki könnyelműen feledte És valónak . . . hitt egy szép mesét. A hűtlen Lidi. A faluban végig harsogott még .egyszer utoljára a sorozás óta mindennap hallható nóta, amely igy kezdődik: „Októbernek elsején be kell rukkolni.“ Milyen gyorsan kijött ennek is az ideje. Bezzeg majd lassabban fognak múlni a napok ott fent a városban abban a rettenetes nagy sárga házban a kaszárnyában. S hajnali viradóra, megindul a sok kocsin mindegyiken öt-hat fel pántlikázott legény dalol össze- öleikőzve s mindegyik kis kapuból szomorúan integet eg>’"egy könynyekkel telesirt keszkenő utánuk. A fehérnép búcsúzik tőlük három hosszú esztendőre, vagy talán örökre, ki tudná előre megmondani, — hiszen a katona élete csupa bizonytalanság. Egyik-másik módosabb leány, egész a városig kiséri szive választottját. Olyan nehéz az a válás, de hát meg kell lennie, úgy kívánja э király parancsa és az ország törvénye. Gergő Mátyás leánya, a szépséges Lidi is ott szomorkodik az édes anyja mellett, az egyik szekéren; alig tudja visszatartani a sírását, ha két égő szeme összetalálkozik deli vőlegényével, mert, hát az is ott ül a d ilolók között a hátsó ülésen. Hiába fia a néhai öreg bírónak, viszik Tóth Feikőt is, viszik huszárnak, nem ismer a katonai regula kivételt A mikor betérnek a kaszárnya széles udvarába, az inspekciós őrmester le sem tudja venni róluk a szemét, mód nélkül tetszik neki az az öiszeöleíközve búcsúzó gyönyörű pár, mert, hogy az Úristen jó kedvében teremtette őket, azt még a vak sein tagadhatja. HEMRICH JÓZSEF Halason az ipartestüíet udvarán ké- szit: Platin aquarel, mignon, medalion stb. képeket, i Kiváló szakértelemmel készít Collirozott (színezett) és matt »eket. Képnagyítás és festészeti műterem. LEVELEZŐ-LAP FELVÉTELEK. | Olcsó ár! Tessék kísérletet tenni! Olcsó ár! *
