Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-23 / 43. szám
KISKUNHALASI UISAG. A kisipar jövője. (Folytatás.) Fontos iparilag, hogy az ipari foglalkozás át- öröklödjék az apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre ; inert csak ez biztosíthatja teljesen a fokozatos fejlődést. És hogy ez már nem Így van, ez is egyik erős oka a kis ipar hanyatlásának, szegénységének. Hajdan egész ötvös, szűcs, vagy csizmadia-családok, dinasztiák voltak a városban; apáról fiúra öröklődőt a szerszám, a tudomány és a hírnév. Nem is teremnek ma olyan jó, becsületes, gyönyörű és művészies ipari készítmények, mint két-három századdal ezeknek előtte, amilyen ipari produktumokat ma már csak a múzeumi gyűjteményekben bámulhatunk meg. Ma még a legszegényebb iparos is erőszakkal tanitatja a fiát és legtöbb esetben szaporítja a proletáriátust; csak akkor adja mesterségre, ha a tanulással épen sehogy se boldogul, Nagyon lényeges pedig társadalmi és állami szempontból is, hogy a városokat alkotó iparelem tömör sorai meg ne ritkuljanak. Pedig ritkulnak nagyon. Nemzeti erő van e sorokban, melyek századok viharaival dacoltak,melyek mögött fölépült és fokozatosan újra fel fog épülni az egész hazai ipar. Ott lesz elől, áttörhetetlen sorokat alkotva, a művészeten alapuló kisipar, a komoly tudással vcrte- zetten, mely minden ostromot visszaver. És ott lesz a tömör sorok mögött a magyar nagyipar, a tömegek igényeit és szükségleteit kielégítő gyárak nagy száma, magyar iparosok tömörülésének eredménye, magyar munkások ezreivel, Ott az egyén itt a tömeg: a kettő együttvéve alkotja a magyar ipart. Ez a jövő képe, ha a fejlődés a természetes mederben halad. A rohanó árt feltartóztatni emberi erő nem képes. A mi útjában áll, magával ragadja; pusztítás és enyészet marad nyomában A haladó kori se lehet megállítani. Aki nem halad vele, „aki nem igyekszik a maga javára értékesíteni vívmányait, azt megtenni nem áll módjában földi hatalomnak. A kisiparnak is alkalmazkodni kell a kor szelleméhez. Németországban, Ausztriában, Kiskunhalasnál kisebb városokban is százszorta jobban kiaknázzák az ipar számára a technika vívmányait, mint ná- unk. Ki használja itt — sőt még nagyobb városokban is — csak a kisipar számára való rendkívül sok munkaerő megtakarítást adó egyszerűbb gépeket is? A hangzatos jelszavak pillanatnyi sikerrel járhatnak, eredményt azonban maradandóan, biztosan csak az okos, praktikus gondolkodás és a munka biztosíthat. Munka, mely komoly, hiúságtól ment s számol a viszonyokkal. Munka, melyben részt kell vennie az államhatalomnak, a társadalomnak és iparosságnak egyaránt Szinte rosszul esik annak a marconaképü, nagyba- juszu őrmesternek, hogy szét kel! őket választania, de hát C neki is parancsa van, szigorú parancsa, hogy a trombita szóra állítsa össze az uj katonákat, pedig már abba is hagyta a trombitás a hármas jeladást. A meddig látják egymást, folyton integetnek a kendőjükkel Gergő Lidi és Tóth Ferkó, mig végre eltéveszti a legény a sokudvaru nagykaszárnyában Lidit is, felszólítják az öregek a szekérre, mely siró nyikorgással döcög tovább a piac felé, ahol összeveszik, amire szükség van otthon, ahol meg is etetik az állatokat s aztán szomorúan induliu к vissza ugyanazon az utón, amelyen jöttek, nótázás nélkül szótlanul lecsüggesztctt fejjel. Csak a jó Isten tudja, hol járnak a gondolataik? Hej, de lassan járt azután az idő szekere. Mintha csiga lett volna mindennap, alig tudott hajnaltól alkonyig érni, de azért mégis csak újra viradt és újra alkonyodotí, akármilyen lassan, mégis csak telt az idő s egyszer csak megint egész észrevétlenül úgy fordult, hogy gyorsabban kezdtek peregni a napok. A második esztendő már fele olyan hosszú sem volt mint az első. Hiába, már olyan az ember természete, hogy mindenbe bele tud szokni. Azt a cifra papírra irt levelet se várta már olyan nagyon türelmetlenül Lidi, mint eleinte. Fia meghozta a posta, elolvasta: ha ideje került, felelt is rája a szegény esekedő katonának, aki mikor minden levelében a szemére hányta, hogy miért oly kurta a valasz, .utoljára még olyan kurtát sem kapott. Nem ért rá a lelkem ; irás helyett inkább ki-ki osont a gyepű mellé, ott várta már Gazsi Pali, aki bizony több ember volt az ő hü FerAz államhatalomnak, mely eddig is sokat tett ebben az irányban, nagy áldozatokat hoz évről-évre a kisipar fejlesztése érdekében; a társadalomnak, melynek egyik rétegét képezi a kisiparosság és magának az iparosságnak, melynek jövőjéről van szó. Bármilyen áldozatokat hozzon is azonban az állam és bármily meleg érdeklődést tanúsítson is a társadalom, meddő lesz ez mind, ha maga az iparosság nem ébred tudatára annak, hogy elsősorban saját magának kell szervezkednie jövője biztosítása érdekében. Minden áldozat és intézkedés meddő marad mindaddig, mig kisiparosaink csak hangzatos jelszavak után indulnak, csak panaszaikkal töltik meg a közvéleményt és nem a komoly, tervszerű rendszeres munka vezeti őket tevékenységükben. (Vége.) H í R E K. Rendkívüli közgyűlés. Kiskunhalas r. t. város képviselőtestülete 1906. október hó 22-én hétfőn d. e. 10 órakor a közgyűlési teremben rendkívüli közgyűlést tartott, melvnek egyedüli tárgya volt : II. Rá- kóczy Ferenc fejedelem és bujdosó társai hamvainak haza szállítása alkalmával rendezendő országos ünnepélyén Kiskunhalas város közönségének részvétele. A közgyűlés e tárgyban egyhangúlag a következő határozatot hozta: Kiskunhalas rendezett tanácsú város részt vesz a" Rákóczy ünnepélyen. Dr. Nagy Mór polgármester következő indítványt tette: A nemzeti történelem legszebb és legcsodásabb korszaka: a Rákóczy szabadságharca. Ezt a korszakot szomorú idők az önkényuralom erőszakossága előzte meg. Az osztrák absoluiismus nem elégedve meg azzal, hogy a nemzetet megfosztotta alkotmányos szabadságától, jogaitól, beléfojtotta már a lelkiismeret és vallásszabadságot is. A nemzet ezer szenvedés súlya alatt vérzik és várja a szabaditót, aki a zsarnokság nyomasztó ködéből kivezesse. Ebbe a korszakba esik, hogy a mi Jász-kun kereletünk megfosztva törvényben biztosított privilégiumaitól, német lovagrendnek 500 ezer réhnus forinton elzálogositíaíik. E nehéz gondokkal terhes időben jelenik meg az ország keleti határán a dicső emlékű I. Rákóczy Ferenc és a hős Zrínyi Ilona fia: II Rákóczy Ferenc és 1703 juliui 15-én kibontja a szabadság zászlaját. A hős izzó haza- szeretet milliók szive dobogja vissza s az országban mindenütt megpezsdül a vér, a hol csak olvasták kiáltványát, hogy : „megújulnak a régi nemes magyar nemzet sebei.“ 1703. október 5-én a mi városunk is szintere volt a véres összeütközéseknek. 234 kuruc hős esett itt el a város keleti oldalán a magyar szabadságért. Az annyi hazafias lelkesedéssel és önfeláldozással folytatott harc fényes dicsőséget sugárzott a kuruc vitéz homlokára, de azután a túlerő vad nyomása alatt mégis szomorúan, annak leveretésével végződött. A letiprott és halálosan megsebzett nemzet ott fekszik az absoliiizmus lába előtt és nyomorusákójánál. ő már kiszolgálta a császárt, éppen akkor eresztették haza, a mikor Tóth Ferkót elvitték. Mire harmadszor is eljött október elseje s a rekruták megint berukkoltak, Tóth Ferenc már csak ezektől a régi barátoktól tudhatta meg, hogy otthon nagy dolog esett a napokban. Az öreg Gergő Mátyásnak elvette az Isten a szeme világát, megvakult biz a szegény élhetetlen ember. Ki vezesse most a gazdaságot? Fia nem volt leánya is csak egy. Férfi kell a házhoz. Egy hosszú esztendeig nem várhatnak mig Ferkó haza kerül a katonaságtól, hát bizony nem is lehet rósz néven venni az öregtől, hogy Gazsi Palinak Ígérte a leányát, meg a jószágát. Egy hét múlva éppen uj borra lesz a lakzi is. összeszorult e szavakra a szegény káplár szive. Hanem azért nem szólt egy szót sem, csak oda állt a rapporíra, a kapitány ur elébe s attól kért alásan szabadságot, vagy' 48 órára. Megkapta. Fölvette Tóth Ferkó a legszebbik ruháját, csillogott rajta minden a csákótól a sarkantyúig, kocsit is kapott a piacon. Otthon egyenesen a Gergőék házához tartott. Ott javában mostak, vasaltak, hogy rendben legyen az uj menyesske móringja. Lidit is a vasaló asszonyok közt fogta. Ki is ejtette a drágaláíos ijedtében, láttára a vasalót a kezéből. Félrehivta a nagyszobába egy szóra. Remegve sompolygott utánna a legény. Nem merte ráemelni az égő két szemét. Ne félj tőlem Lidi; nem ellenségképen jöttem, csak egyet akarok kérdezni, s aztán nem állok az utadba. Mond meg igaz telkedre, kinek az akaratából mégy Gazsi Palihoz? — Az édes apám kívánja, — hebegte hajgában emlékét is meggyalázza ' annak, aki messze idegenben hazája szabadságáért mindenét föláldozva bujdosó társaival mély fájdalommal busul a hazasorsán. De a gyalázat, melyet a nemzet az 1715-ben hozott törvénynyel a homlokára sütött, le van törölve. A magyar király a nemzet régi óhajtását teljesítve, a nemzet akaratával egyelértőleg eltörölte a törvényt, mely a hős Rákóczy nevét beszenynyezte. Visszahozzák II. Rákóczy Ferencnek és bujdosó társainak elhamvadt porait, hogy itt elvegyüljenek a vérrel áztatott édes haza földjével, visszahozzák, hogy itt a nemzet hálás kegyeletétől kisérve fejedelmi pompával temessék el jeléül annak, hogy a nemzet a dicső halhatatlanok sorába emeli mindazokat, akik életüket és vérüket a magyar szabadságért áldozzák föl. E nemes város közönsége első volt azok között, aki a nagy Rákóczy emlékek iránti kegyeletét hazafias áldozat- készséggel leróni igyekezett akkor, a mikor névtelen kuruc hősök emlékére a város keleti oldalán szobrot állított. E gondolatok és érzések hatása alatt meg vagyok győződve arról, hogy a város közönségének hazafias érzésből fakadó óhaját, kívánságát és akaratát fejezem ki akkor, midőn ezt indítványozom: határozza ei a közgyűlés, hogy II. Rákóczy Ferenc fejedelemnek és bujdosó társainak emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti, határozza el, hogy II. Rákóczy Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása alkalmával rendezendő országos ünnepélyen részt vesz és megbízza Dr. Babó Mihály országgyűlési képviselő, dr. Nagy Mór polgármester és Kovács Károly főjegyző tagokból álló bizottságot, hogy a Budapesten rendezendő ünnepélyen folyó hó 28-án jelenjen meg, és a város közönsége nevében koszorút helyezzen a ravatalra, határozza el, hogy a város közönsége részvételével Rákóczy ünnepélyt rendez és az ünnepély rendezésére bizottságot küldjön ki. A közgyűlés az indítványt állva hallgatta végig és azt egyhangúlag elfogadta. „A budapesti főiskolai hallgatók kiskunhalasi köre“ jövő hónapban tartja meg 10 éve* fennállásának jubileumát. E jubileum diszgyülés keretében fog lefolyni. Mint értesülünk a kör tagjai még ez évben táncvigalmat is óhajtanak rendezni városunkban. A jubileumi diszgyülés lefolyásáról annak idején részletesebben fogunk megemlékezni. Uj állatorvos. Sokorói Ferenc — Weisz P. tanítónak fia — bevégezvén az állatorvosi tanfolyamot megszerezte az állatorvosi diplomát és városunkban telepedett le. Kossuth szobor városunkban Szép eszme merült fel városunk közönsége körében, A színház előtti diszkertben Kossuth Lajos mellszobrának felállítását vette tervbe s ez ügyben értesülésünk szerint küldöttség fogja városunk képviselőjét és polgármesterét felkeresni, hogy őket az eszme keresztülviteléhez szükséges erkölcsi támogatásra felkérje. A szobor felállításához szükséges pénzösszeget hangversenyekkel s előadásokkal egybekötött mulatságok jövedelméből és lálsápadtan a leány. — Hazudsz te álnok teremtés, érzem, hogy hazudsz. Rám untál, elhagytál, ... ho| van a csábitód, annak is mondani akarok valamit utoljára! — Ott van benn a másik szobában. Átmentek oda. Nem volt bent senki, pedig bizonyította mindenki, hogy oda ment be, mikor Ferkót jönni látta. Ott is volt az Istenadta, csakhogy a kemencébe bújva. Úgy rántotta ki a huszár a lábánál fogva. Reszketett a gyáva, mint a kocsonya és sirva- riva jajveszékelte, hogy nem oka semminek. Végignézte a huszár tetőtöl-íalpig a szemével s aztán elfordulva tőle. csak ennyit mondott a leánynak: — Nem átkozlak Lidi! Nem kívánom, hogy az Isten verjen meg. Meg vagy te már verve ! Ilyen hitvány emberrel nem szokott számolni egy huszár. Kutyamosó volt ez a katonaságnál is, nem katona.. Azzal sarkon fordult, büszkén kiegyenesedve Olyan szépen rengett messziről a sarkantyúja, hogy öröme volt hallgatni. Ki is állt a kis kapuba valamennyi fehérnép, mikor végig haladt az utcán özvegy édes anyja háza tája felé. Harmadnap reggel újra bent volt a kaszárnyában, A kapitány ur nagyon meg dicsérte, még kezet is nyújtott neki, a mikor jelentette: — Kapitány ur, alássan jelentem, itt maradok örökre, mert édesanyámon kivül a lovamat szeretem a legjobban a világon. A. L. t
