Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-24 / 30. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG. jönnek az idegen nyelvek. Ez az oka, hogy a nők 20 éves korukra hiszterikusokká válnak s már az életük delén tele vannak ezerféle nya­valyával, férjeik pedig szórják a pénzt a für­dőkre és orvosokra. Persze halálos bűn vol­na a szent és sérthetetlen társadaimi szabályok ellen véteni. Az idő előtt való tánctanitásnak káros kö­vetkezményeit sem lehet szó nélkül hagynunk. Maga a tánc egyik leghathatósabb fejlesztője az érzékiségnek. Minden józan eszű ember be­látja, hogy annak semmi helye nincs, hogy fej­letlen gyerekeket és kislányokat táncmulatságba vigyenek akkor, mikor az élet számára kellene nekik alapot szerezni. Ez az oka, hogy 13-14 éves satnya gyerekek szerelmes leveleket irkái­nak (saját tapasztalatom.) A kornak legutála­tosabb jelensége, mikor az ilyen holdkóros- szerelmes, éretlen fickók elkeseredésükben ön- gyilkosságra vetemednek. Az úgynevezett sza­lonműveltség is a ferde nevelés kifolyása. Ez nem egyéb utálatos nagyképűsködésnél. Sokkal fontosabb holmi 30-ad rangú poétácska rongy fércmunkáinak ismerete, mint az életben hasz­nos, tudományos ismeretek. Ki ne szánakoznak vagy ki ne nevetne, mikor látja a mai „arany ifjúságot“ ezeket a léha, „nagy pipáju, kevés dohányu“ alakokat, a kik minden portékájukat a kirakatban tartják, hogy elleplezzék az üres­séget. Ezek az utcán kifeszitett mellel, magasra tartott fejjel (könnyű az üres koponyát föltar­tani) járó s a nőket szemtelenül fixirozó frá­terek, a mai társaságok kedvelt alakjai, a kik­nek minden tevékenysége mulatságok rendezé­sében merül ki, s a kik szegényebb sorsú kollegáikra (a kiknek a kiskörmük is többet ér mint az ő egész életük) csak félvállról tekint- getnek, mert nincs sárga cipője, mint nekik, (borzasztó nagy érdem is ez!) Nehéz róluk szatírát nem Írni. Mindezek­nek a jelenségeknek meg vannak a maga ter­mészetes okai. Korunkban teljesen mellőzik azokat az ismereteket, a melyek valóban hasz­nosak s a melyekkel a társadalom jóllétét elő lehetne mozdítani, a tetszést biztosítók kedvéért. „Szakítanunk kellene — mondja Herbert Spencer — a fennálló divatszerü nevelés minden meg­fontolás nélküli követésével, melynek célszerű­sége mellett éppúgy nem kereskedik semmi, jesen fit and well. S ilyenkor aztán nagy főlénynyel legaloppozza a kompániát . . . Persze játék máskor is van, nemcsak nagy futamokban, De ez csak tréning, olyan próba-galopp- féle. Mondom hát, néha jó ilyen kis háziversenyekben is részt venni. Olyankor beülünk egy-egy kisebb par­tiba is a kaszinóban. Akár a lipótiban is. Ott is van­nak kis balekecskék, finom aranyhalacskák, s nagyobb spillerek, a csukák. Amikor ezek közé leülök, inkább mókából teszem. Hogy jóba legyek a csukákkal és éh is horogra kap­jak egy-két aranyhalacskát. Hát persze, a cápa a csu­kát is elnyeli. De a végén (hacsak véletlenül valami Kövér fa­lathoz nem jutok) nem viszem el a nyereséget. Meg­vendégelem az embereket, pezsgőztetem őket, orgiá­kat rendezek nekik. Az éhesebb csuka-fajtának titok­ban visszaadom a veszteségét, váltót zsirálok neki, kölcsönökkel traktálom, amiket sohase kérek vissza, sőt letagadom, ha magától akarna fizetni. Ez nem valami ostoba nagylelkűség, fiuk, — ez befektetés. A fond perdűhöz tartozik, amely busás kamatokat hoz. Mert gondoljátok csak el, ez a sok éhes csuka ilyenformán mind a barátom lesz és a lekötelezettem. Valami fönökfélét tisztelnek bennem, s amikor közéjük ülök kártyázni, mindmegannyi szövetségesének tekint, s azon van, hogyha ő nem nyerhet, legalább én nyerjek. valamint más divat által felkapott tényeke mellett sem, sőt magasabb nem pusztán tapasztalati szempontból kellene az Ítélet hozatalt megkí­sértenünk ! Ha a szülők nem törődve semmi­nemű külsőséggel, arra nevelnék gyermekeiket, hogy a társadalomnak munkás tagjaivá váljanak, sokkal gyorsabban feljődne a társadalom mint Így. Ez az oka, hogy nincsenek szakemberek, a kiknek egyoldalú, de annál alaposabb isme­reteik volnának. Tele van a társadalom az úgy­nevezett tucat-emberekkel, a kik ha nem hátra- mozditói is a fejlődésnek, de úsznak az árral semmivel nem törődve. inkább a becsvágyat hivalkodást elsőbb­ségre törekvést ébreszrik föl a szülők a gyer­mekekben. Látjuk is manapság, hogy az embe­rek nem a haza javára történő szorgalmas mun­kásság által iparkodnak kitűnni, hanem inkább ravasz furíanggal s erőszakkal kerekednek egy­más fölé. Ezeken az állapotokon a hasznost szem előtt tartó nevelésnek volna feladata javítani, a melynek már itt volna az ideje. Balia A. A kereskedelmi alkalmazottak helyzete. Repül a kő, fíityöl a revolvergolyó és csöröm­pölve hullanak a fényes kirakatok üvegtáblái az utca kövezetére, este 8 óra után—Budapesten. A modern ■XX-ik század kereskedőit kényszerítik elkeseredett alkalmazottaik a 8 órai zárás betartására a terroriz­mus éles fegyverével. A felületes szemlélő, mindenesetre elfogja ítélni az alkalmazottak eljárásán Azt fogja mondani, hegy e barbár kényszereszközök használata sohasem lehet indokolt, még kevésbbé jogosult. Csakhogy a lelkek mélyében hosszú ideig elfoj­tott s aztán szenvedélyesen előtörő keserűség nem keresi azt, hogy mi jogos és mi nem jogos! Már pe­dig ha édes hazánknak van oly társadalmi osztálya, mely méltán rejteget magában hosszú idő óta kese­rűséget. úgy ez bizonyára a kereskedelmi alkalma­zottak osztálya. Nem túlzók, amidőn azt állítom, hogy a kereskedelmi alkalmazott ma valósággal nyomorú­ságos viszonyok között él és helyzete messze mö­götte áll úgy a mezőgazdasági, mint az ipari alkal­mazottakénak. A kereskedelmi alkalmazott ugyanis kora reggel­től késő estig dolgozik szakadatlanul 14—15 órán Már most képzeljétek el, fiuk, mi történik egy szerény idegennel, aki gyönge kártyás, amikor beül ebbe a kompániába játszani ? Ugy-e, kész áldozat ? Pedig azt csak nem mond­hatja jó lélekkel senki, hogy mi nem vagyunk ga­vallér urak, vagy összejátszunk, vagy baleket fo­gunk ? Dehogy. Összebeszélésről szó se lehet. Se csa­lásról, se behálózásról. Csak az emberismeret diadala az egész. Hogy honnan kerülnek az áldozatok ? Véletlenül. Rendesen nem tanult kártyások, csak urak, akiknek milliók vannak. Akik unatkoznak, s egyszer-másszor bevetődnek a Jockey-Clubba vagy a Caszinóba. Ott nézik a játékot, ásitoznak közbe. Aztán kedvet kap­nak és leülnek. Ej, mit nekik ötven-hatvanezer korona, amit el­vesztenek ? A csukák hamar nekiesnek a jövevénynek. A játék is izgatja. A pezsgő is hevíti. Ilyenkor toppanok be. Frissen, — ahogy előbb mondtam, — teljesen fit and well. Nézem a játékot, mintha nem is nagyon érdekelne. Nagy afrikai vadászatokról hallattatok valamit ? Amit az állatok maguk rendeznek. Vagy tiz farkas rárohan a vízilóra. És marcangolják, tépik; az egyik a marját, a másik a lábát. Egyszerre megjelenik a ki­rály a sivatag királya, az oroszlán. A farkasok szer­tefutnak és tisztelettel átengedik a kikezdett prédát. De azért a közelben maradnak : nekik jó a hulla­dék is. keresztül szinte hihetetlenül csekély díjazásért, ugy- annyira, hogy egy jóravaló cseléd fizetését számos kereskedelmi alkalmazott megirigyelhetné. E mellett pedig a legtöbb főnök szentül meg van győződve, hogy alkalmazottja nála nélkül meg nem élhetvén, a világ iegmegelégedeítebb emberének keil magát éreznie, amiért egyáltalában az ő cégénél lehet, sőt ezért mély hálával tartozik neki. E felfogásnak pedig legtermé­szetesebb következménye az, hogy alkalmazottjának előtte nincsen értéke, azt nem becsüli, sőt gyakran úgy bánik vele, mintha az legalább is egy fokkal ala­csonyabb nívón állana minden más embernél. És e tekintetben közös sorsuk van a fontos és kevésbbé fontos teendőkkel megbízott kér. alkalmazottaknak, tekintet nélkül arra, hogy a kiszolgáló asztal. avai.y az irodai könyvek mellett végzik e hivatásukat. Ezen a téren erősen betartják a főnökök az egyenlőség nagy eszméjét. Nem egy főnököt ismerek aki virtusnak tartja és. tekintélyét véli emelni azáltal, ha alkalmazottját mások jelenlétében brutális módon megszégyeníti. Vannak ismét olyanok, kik végtelenül udvariasok tud­nak lenni mindenki irányában, csak alkalmazottjukhoz nincs egy jó szavuk sem. Nem is szólok azon üzle­tekről, hol a főnöki család többi tagjainak szekatú­rája is éivényesül, mely helyeken — ritka kivétellel — rendszerint pokol az alkalmazottak élete. A kereskedők túlnyomó része aképen vélekedik, hogy az alkalmazott egy szükséges rossz, akinek munka­erejét minden lehető módon ki kell használni. így aztán nem csoda, ha mélyen megbotránkoz- nak azon, hogy az alkalmazottak oly merész igények­kel lépnek fel, mint a 8 órai záróra. Hogy annak az embernek, aki reggel 6 órától este 8 óráig —■ igen csekély ebéd megszakítással — folyton dolgozik, leg- I aiább a nyári hónapokban este 8 óra után egy kis üdülésre volna szüksége, ezt csak az erőszak alkal­mazása tudta megértetni a főnökök jelentékeny ré­szével. De nem szabad felednünk, hogy mindez Buda­pesten történk, hol bár az elősorolt sérelmek nagy része szintén fennáll, mégis az állapotok a vidékiekek­hez viszonyítva rózsásoknak mondhatók és a kettő között legaiább is van annyi különbség, mint Anglia és Oroszország alkotmánya között, mely utóbbiról köztudomású, hogy csak gúnyból nevezhető alkot­mánynak. Talán mondanunk sem kell, hogy a főnökök erős tévedésben vannak, midőn azt hiszik, hogy ők jótéte­ményt gyakorolnak egy bizonyos egyénnel szemben azáltal, hogy az illetőt, mint alkalmazottat üzletük­ben tartják. Ez éppenséggel nem helyes felfogás. Ha­nem az igazság az, hogy főnök és alkalmazott köl­csönösen egymásra vannak utalva, éppen úgy, amint a földmivelő és munkásai, meg az iparos és az ő segédei. És vaiaminthogy a gyártulajdonos sem ké­Mindjári, a hogy megérkezem, az egyik játékos felém fordul : Parancsolod a helyemet ? Nagyon szívesen át­engedem ! . . . Ez szeretne a kis prédával menekülni. S nekem is szívességet akar tenni. — Köszönöm, talán később ! . . . Egy ideig még nézdelődöm. Diskurálgatok lóver­senyről, lövészetről, politikáról, s közben figyelem az aranyhalai. Hogyan játszik, hogy jár a kártyája ? Ha- zárd-e, vagy óvatos? Mik a kedvenc kártyái? Hogyan gusztál ? Közben még keiten-hárman fölajánlják a helyö- ket. S én válogathatok. Oda ülök, ahova jár .a kártya. A kakas is a domb tetején szeret kukorékolni. Végre beülök. Van egy kikezdett balek, akit már felizgatott a játék és bosszant a veszteség. S van egy társaság, ahol mindenki az én emberem. Lássátok, igy kell megválasztani a partiet. És Így kezdődnek a milliós játékok . . .

Next

/
Thumbnails
Contents