Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-26 / 26. szám
Ш. évfolyam. — 2G. szám. Megjelenik minden kedden Kiskunhalas, 1906. junius 26. ЦТ ww KOZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ES SZEPIRODAI Ml HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORV A T G VULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre égés/ évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. A községi iskolai igazgató jelentése az 1905-6. iskolai évről. Az 1905—6. évi iskolai beiratások szeptember 4, 5, 6, napjain voltak. — Az előző évek arról voltak nevezetesek, hogy a rendes időben mindig kevesebb tanuló iratkozott be, mint rendetlen időben ; ez évben örömmel kell feljegyeznünk, hogy a rendes időben több gyermek iratkozott be a városi iskolába a beiratásra kitűzött három napon, vagyis: szeptember 4, 5, 6-án mejelent 737 gyermek. n 7-15-én 237 * n 16-30. V 41 n október 64 f) november » 31 ff december » 8 *» január 1-től év végéig V 18 n összesen • 1135 Népoktatásügytink történetében páratlanul áll az az eset, hogy szeptember 15-én 973 ta nuló volt a városban beirva. A városi 16 tanteremben volt 1135, a pusztai 4 tanteremben volt 269 községi iskolánk összes növendéke 1404. Ez évi beiratkozásnál meglepő még az is hogy rótn. kath. gyermekek feltűnő számban iratkoztak, mert mig a rom. kath. felekezeti iskolába beiratkozott 290 gyermek, addig a községi iskolába csak a városon 292 gyermek jelent meg, ebből látható, hogy rom. kath. vallása gyermekeink száma immár több, mint róm. kath. vallásu lakostársaink által fentartott felekezeti iskolában. E nagymérvű beiratkozás azután egészen1 sürgőssé tette lakostársainak azt a jogos kívánságát, hogy uj tantermek nyittassanak, mert a maiak már elégtelenek. Nem közönséges bajnak nézünk elébe a jövő iskolai évben, mert tantermeink előre láthatólag túlzsúfoltak lesznek. Az V—VI. leányosztályok szétválasztása is immár halaszthatatlan és ha meghajtunk is a kényszerítő körülmények előtt, e részben való aggodalmunkat kötelességünk a tek. Iskolaszék előtt feltárni. Mig testületünk munkásságát az elmúlt iskolai évben az uj utasítás — addig a folyó iskolai évben az 1906—7. évben életbelcpteten- dő uj tanterv tanulmányozása és tárgyalása vette nagymértékben igénybe. Az uj utasítás értelmében Gaál István, Papp Gizella, Pcthő József, Szabady Krisztina kartársaink az ifjúsági könyvtár leltározását végezték, a mindennapos és ismétlő gyermekek részére a könyvtár kezelést Imreh Lajos, Pethő József kartársak végezték. Rendes havi értekezleteinket pontosan megtartottuk, melyeken következő kartársak értekeztek. Szaiay Zslginond városunk népoktatás- ügyének újraszervezése tekintettel az államosításra, továbbá az uj tanterv rajz, ének, testgyakorlat és kézügyesség tananyagáról. Zsoldos Lajos az uj tanterv számtani tananyagáról. Tóth Imre, Pcthő József, Hoffer Hona az uj tantc-rv magyar nyelvtani anyagáról. Imreh Lajos az állami iskolák elhelyezéséről és az uj tanterv beszéd- és értelemgyakorlati anyagáról. Pethő József a földrajz, történelem, alkotmány tan, természettan anyagáról. Tulit Péter a természetrajz. Kovács Antal a gazdasági kertészeti tananyagról értekeztek. A jegyzői teendőket ez évben is Tulit Péter és Szabady Krisztina kartársak buzgón teljesítették, egyes esetekben pedig testületünk minden tagja készségesen segédkezett. jegyzőkönyvbe igtattunk 84 számot. Talán nem vétünk a szerénység ellen, ha nem titkoljuk tovább és tiszta örömmel jegyezzük fel, hogy havi értekezleteink tárgyalásai évek óta minden alkalommal nyugodt, méltó- ságos iefolyásuak voltak, habár egyben-másban külön véleményen voltunk: a személyeskedés áldatlan terére soha sem tértünk. Testületünket egy jól megérdemlett megtiszteltetés érte az által, hogy az „Eötvös-alap országos osztóbizottságá“-ban is képviselve van, a múlt év augusztus havában közgyűlésen Szaiay Zsigmondot beválasztotta az osztóbizottságba. Testületünk kebeléből Kádár Antal bodog- iár-pusztai tanitótársunk eltávozott, benne egy derék, buzgó kartársat vesztettünk. Tanitótestületi egészségi viszonyaink sokkal kedvezőbbek voltak, mint a múlt évben, csak egy tanitótársunk volt kénytelen négy hónapig kimaradni, helyettesül Pacolay Jolán kisasszonyt alkalmazta a tek. Iskolaszék. T A R C Z A. Hazafelé. A jó Isten tudja Hányszor léptem végig A peronnak hosszát, Meg a szélességit . . . Ezerszer megálltam, Úgy éreztem, mintha Messziről a vonat, Gőzgépe sivílna . . . Hogy érkezést jelzett A csengetyü ajka; Édes vágyódással Hallgattam a hangra. A szivem, a lelkem Hogyne örült volna: Bérces kis hazámnak Volt a hírmondója. Egy sirhalom mellől. Nem tudok én innen végkép elszakadni, Most, hogy búcsúznom kell úgy gyötör a bánat. Szeretnék egy kissé, szeretnék maradni, Mintha kisértene a jóságos árnyad ! . . . Mintha körül lengné, mintha átölelné Marasztaló szavad egész valóm-lényem . . . Valami nagy erő levon a föld felé Sirodhalma mellett kicsinységem érzem. Mig megered lassan, könnyűimnek árja, Megreszket a fűszál sirodhalma fölött . . . Lelkem búcsú szavad, sóhajtásod várja Titokzatos csendben a halottak közölt. Mély hallgatás körül, még a szél se iebben. Hanyatló napsugár ráborul a tájra . . . A halavány alkony ünnepélyes csendben Szemfödelet terit a sírok halmára ! . . . Csillagokkal rakott sötét koporsóját Szellő paripáin elhozza az estve. Л nagy haldoklónak szemeit lefogják, Lassan kihűl a föld verejtékes teste. Egy sötét kéz halkan lefogta a szemem, Elpihentem én is drága poraiddal . . . És csak akkor kezdtem sírni keservesen, Mikor sirod mellől felköltött a hajnal! Daruiby Bé.'a. A kártyázásról általában. Az ördög bibliájának mondják nálunk a kártyát, tudom, hogy miért, nem is keresem. De ha már az ördögé az a biblia, higyjétek el, az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek festik. Az ördög olyan mint én,^elegáns ur, aki esténkint kifogástalan frakkban jelenik meg a legelőkelőbb klubbokban és kaszinókban. Lólába nincs ennek az ördögnek, vagy legalább is finom lakk-topánkába takarja; a nyelve se csüng mélyen, hanem inkább karvastak, öles hosszú szivar lóg ki a szájából . . . No, de nem a kártyázckról akarok beszélni ebben az első előadásomban, hanem a kártyázásról általában. A kártyázásról azt tartják az emberek, hogy az egy kellemes, kissé izgató, érdekes, bár néha nagyon is költséges szórakozás. Így is van. Olyan szórakozás, mint a sakkjáték, a lóverseny, a vívás, a vadászat, a football, vagy az asszonyoknak való udvarlás. Azaz még több, ezeknél is külömb. Mert a kártyázásban valamennyi felsorolt sport benne foglaltatik, mint ahogy a piktor palettáján rajta van valamennyi szin. Az igazi kártyás egyúttal vadász is, aki meglesi és lepuffantja a vadat; vivő is, aki szembeszáll az ellenféllel és harcképtelenné teszi: sakkozó is aki elüti sorra a babáit és végezetül megmattolja az ellenséget ; udvarló is, aki belopózik a szivébe és bizalmába, hogy könnyebben hozzáférjen ahhoz, amit a szive táján hord ; és footbalista, aki végül felrúgja. A kártyázásnak is mint minden más játéknak, vannak amatőrjei, vannak valóságos rabjai és vannak igazi művészei, az úgynevezett professzionátusok. Higyjétek el tisztelt olvasóim, a tánc is csak mulatság és szórakozás, de a táncolás is lehet mű-
