Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-19 / 25. szám
III. évfolyam. — 25. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. junius 19. KISKUNHALASI ÚJSÁG. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Sa«rkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész HORVÁT GYULA könyvkereskedése Felelős szerkesztő é*s lapkiadó tulajdonos évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és HORVÁT GYULA. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., nehirdetési dijak fizetendők. gyedévre 1 kor. 50 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza; Egyes szám ára 4 fillér. Bécsi rongy. Ebben a zűrzavaros világban, a midőn fejtetőre áll a józan ész, a midőn nincs becse, nincs értéke a nobile officiumoknak, a midőn pénzért, hitvány koncért, mindig akadnak olyanok, kik vásárra visznek lelket, becsületet s mindent, a mi mindnyájunknak eddig tiszteletünknek tárgya volt, mosta legkevesebbet gondolunk a hazai ipartermékek védelmével, senki se gondol arra, hogy nekünk magunknak kell az agitációt megindítani, hogy e hazában mindenki csak azt egyék, azt igyék, abból ruház- kodjék, a mit a magyar föld termelt, a mit magyar termékből, magyar iparos állított elő. Ki kell küszöbölni a háztartásból a mi idegen, le .kell tépni a ránk aggatott bécsi rongyot. Itt az ideje, ha vaialia, most kell beszélnünk a magyar ipar védelméről, mert felette szükséges ez a védelem azért, mert a bécsi rongy jó részben magyar gyártmány címen jut be az országunkba. A nemzeti színű szalagokat az osztrák gyárosok nem sajnálják tőlünk, sőt Rákócy, Kossuth arcképeivel díszítik fel a bécsi rongyot, hogy annak Magyarországon nagyobb kelendőséget biztosítsanak. De még tovább is mennek, az üzlet kedvéért megtagadják önmagukat és gyártmányaikat szepes- ségi vászonnak, székely háziipari terméknek stb. keresztelik el. Egész sorozatát adhatnók, hogy miként csapják be a magyart, de mindebből az a figyelmeztetés s azzal áll elibénk, hogy közönségünk végre valahára forduljon el már a bécsi rongytól még abban az esetben is, ha magyar gyártmánynak keresztelik el. Mindnyájunknak tudomásunk van az osztrák iparosok szédelgő üzelmeiről, akkor kötelességünk is azokat mindnyájunknak meggátolni. Elismerjük, hogy ez nehéz kérdés és az is marad mindaddig, a mig a közös vámterület fennáll. Ha önálló vámterületté válunk, akkor meg lehet majd kérdezni az osztrák importőröktől, hogy miként kerül vissza a szepességi vászon, Bécsen vagy Brünön át Magyarországba. De addig is tenni kell valamit és mivel az osztrák gyárost a magyar kormány keze el nem érheti és mivel a vámközösség fönnállásáig az Ausztriából magyar gyártmányként beszállított árukat a határon föl nem tartóztathatják, nem marad más hátra, mint azoknak a viszont elárusítóknak szigorú megbüntetése, a kik idegen gyártmányokat magyar gyártmány cime és jelzése alatt honnak forgalomba. És itt térünk át cikkünk tulajdonképeni céljára. Az osztrák gyárosoknak, hogy gyártmányaikat magyar gyári termék címén nálunk forgalomba hozhassák, médiumokra van szüksége. Az osztrák utazóktól és házalóktól eltekintve, ezek a médiumok a magyar kereskedők sorából kerülnek ki, a kik elég hazafiatlanok, elég önzők arra, hogy beálljanak az osztrák gyárosok ügynökének s a bécsi rongyot hazai gyártmány ciinén sózzák a jóhiszemű, a magyar ipar termékeiért lelkesedő fogyasztóknak nyakába. Ezeknek a kereskedőknek érzékeny büntetéssel való sujtása úgyszólván az egyetlen módja ezen terjesztés meggátlásának. De itt még nem szabad megálianunk. A hatóságok lassan mozognak, a büntető kéz sokszor csak akkor sújtja a médiumot, mikor az már a szédelgés utján jól megszedte magát s pár száz korona pénzbüntetésnek és néhány napi elzárásnak oda se néz. A polgároknak, egyeseknek és egyesületeknek kell tehát közbelépni, ezeknek kell az efféle üzelmeket fölfedezni, morális fegyverekkel üldözni és gyökerestől kiirtani. Ismerje minden magyar ember kötelességének, hogy soha bécsi rongyot nem vesz. Alakítsunk minden városban, minden községben egyesületeket, melyek nyilvántartják azokat a kereskedőket, 'kik az osztrák áru terjesztői és viszont azokat, kik készek a magyar iparcikkeket terjeszteni. Amazt bojkottáljuk társadalmilag, ezt pártoljuk s tömeges vásárlással tegyük neki lehetővé a kezdet nehézségeit. Becsületbeli dologgá tegyük azt, hogy közülünk senki, de senki ide becsempészett idegen iparcikket venni nem fog, mig annak eredetéről személyesen meg nem győződik. Legyen annak tudatában mindenki, hogy ez által igazán hazafias dolgot cselekszik s olyan köveket fog halomba gyűjteni, a melyre, mint fundamentumra felépítjük a nagy, a gazdag és szabad Magyarországot. Baráti körben, társas összejöveteleinken ennek az eszmének T A R C Z A. A halasi sóstó... A halasi sóstó csodás fái alatt Hol boldog szerelem s örök tavasz fakad, Hol a szép magyar nép csábos táncra perdül, A dalos madárka édes szava zendtil Bűvös szerelemről, Ahol az angyalok még a földre jönnek, Letörülni a sok titkon omló könnyet, Ahol a leányok gyöngharmatos rózsák: Annyi rózsa közöli a „Pásti11 Fatimát Szép „angyal14-nak mondják. \ Ha pici kis száját mosolygásra nyitja Eltün a sziveknek minden sötét titka A kire rátekint a szépséges Fatime Nem kell annak élet, nem kell annak ihlet Nem kell a kikelet. Szőke férfi szépség érte minden lenne Csak övé lehetne Fatime szerelme . . .! Ő érette élni . . t meghalni is édes . . . / Oh, mert nincs hasonló sem földön, sem égen A szép tatiméhez. Kedves jó barátom, jószivü „ Pajtika “, Szűnjön meg szivednek nagy szerelmi láza, Hagyd abba beszéded, az hozzád nem talál, A föld ékességéi, legszebb koronáját Te szemed sem látá ................ Ha még Fatime is varázszsal van reád Hát a „gyönyörű“-hez ugyan mit is szólnál? Nem szólnál egy szót sem, lábaihoz hullnál, Imádságos szívvel, mint hatalmas Istent Örökké imádnád. Seguin ur kecskéje. Gringoire Péter unnak, lírikus költő, Párisban. Folytatás És Fehérke egy cseppet sem félt, néha megfür- dött a rohanó patak vicében, azután kiállt egy sziklára és megszáritotta selymes szőrét . . . Egyszer mikor egy fensik szélére ért, mélyen lent a viígyben megpillantotta Seguin ur házát és háta niegett az ó hajdani ólát. Úgy nevetett, még a könnyei is hulottak. Milyen kicsike hogy is lakhattam odalent ? — Milyen kicsike 1 hogy is lakhattam odalent ? Szegényke mivelhogy olyan magasan volt azt hitte, hogy már akkora, mint az egész világ . , . Egyszóval szép napok voltak ezek Seguin ur kecskéjének életében. Déifelé, ha elfáradt, lefeküdt az illatos fűre és jó étvágygyal ropogtatta a vadszőiöt. Ez a kis csavargó kényeztetett kedveltje lett a hegységnek. Egyszerre hideg szél kezdett fújni. Л hegység besötétedett; itt volt az este. Imelmondá a kicsiny kecske és meglepődve állít meg. Oda lenn a mezőre halvány ködök települtek. Seguin ur háza elmosódott az est homályában és nem látszott belőle több, mint a tetején kigomolygó füstfelhő. Hallotta a harangszót és olyan szomorúnak érezte a lelkét . . . Egy kerecsen röptében gyöngéden megérintette szárnyaival. Megremegett . . . egy farkasorditás hangzott végig a>hegységen: Hu! hu! A farkasra gondolt, a kis ostobának ez sohasem, jutott eszébe . , . Ebben a pillanatban kürtszó hangzott messze a völgyben. A szegény jó Seguin volt aki az utolsó kísérletet tette. — Hűl hu! .... ordított a farkas. — Visszal visszat . . . zúgott a kürt. Igazán kedve kerekedett haza menni, de eszébe jutott a kötél, az ól, a szűk kert és úgy érezte most, hogy nem tovább élni ebben a környezetben. Hát csak maradt tovább. A kürtszó elhallgatott. A kecske hallotta amint megzördült mögötte a bokor. — Megfordult és a homályban két kurta, egyenesen álió fület, két csillogó szemet látott. Ez volt a farkas. 5 Iszonyúan, mozdulatlanul állott, nézte a kicsiny fehér kecskét és messziről mintegy kóstolgatta. Mivel tudta hogy úgy is megfogja enni, nem nagyon sietett vele, hanem mikor megfordult a kecske, gonoszul a szeme közé nevetett. Haha ! hiszen ez a Segiun ur kecskéje ! és már előre nyaldosta taplószinű ajkait. Fehérke érezte, hogy elveszett . . . Hirtelen eszébe jutott a szegény Renaude története, a kit egy egész éjszakai küzdelem után evett meg a farkas . . Azután mást gondolt, megállott mereven, szarvát előre szegezte, a mint az Segiun ur bátor kecskéjéhez illett . . . Nem azért, mintha reménye lett volna, hogy megöli a farkast, hanem csupán azért, hogy megmutassa, tud 6 olyan soká védekezni, mint Renaude . . . Akkor közeledett a szörnyeteg és a kicsiny szarvak táncolni kezdtek.
