Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-22 / 43. szám
I!. évfolyam. Kiskunhalas, 1905. ökfóber 22. 43. szám KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELŐSSZESKESZTÖ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Az a hatalmas égi láng, amely Szász Ká-j ro'yban élt, lobogott és fényt vetett az egyházra, az irodalomra, a hazára: nem régen megho- mályosodott, most emberi szemnek végkép kialucb. Ravatalánál könnyezve állott, sírjára fájdalommal tekint a református egyház, amelynek ékesszavu papja, fáradhatatlan főpapja, az irodalom amelynek kimeríthetetlen munkása, a tudomány, amelynek lankadatlan művelője volt hosszú ideig. Osztozik e gyászban a mi református egyházunk, a mi városunk is. De nekünk még külön okunk is van a fájdalomra. Halas városa, népe, főoskolája közel állott a Szász Károly szivéhez. Idetért fáradtan nyári pihenőre, hogy ismét a munkában találjon pihenést, itthon volt közöttünk; kedves, idyllikus költeményei szólnak a fehértói erdőről, a halasi kertről. Főgimnáziumunknak atyai pártfogója volt Ő avatta föl uj épületét, szivén hordozta ügyét, segítette pályájukon növendékeit. Ezért kétszeres a mi gyászunk Szá^z Károly halálán. S ezért kétszeres kötelességünk is, midőn hálát adunk az Istennek, hogy nekünk adta Szász Károlyt, hálával emlékezni meg a kihűlt nagy szívről s nem felejteni a Szász Károly nevét. Egy sirföliratot készített az elhunyt a maga számára. Azt mondja benne, hogy irodalmi munkásságát elfeledhetik, de ha mindaz, akivel ! jól tett életében, csak egy kövecskét dob a sírjára, piramis fog emelkedni hantjai fölött. Nem dicsekvés ez. Akik ismerték, tudják, hogy nem ismert korlátot a másokkal jóttevés- ban. Ahhoz a piramishoz a halasiak nagyon sok kövecskével járulnának. Nyugodjanak békén az elhunyt költő, tudós és főpap hamvai, neve élni fog egyházunknak, irodalmunknak történetében; szive jóságának emlékezete fönmarad ezreknek hálás kegyeletében ! Szász Károly született Nagyenyedcn, az 1829. évi junius 15-én. Az akadémián mennyiségtant és természettant tanult s mikor atyja államtitkár lett, a pesti egyetemen is e szakot hallgatta. Később fogalmazó lett a debreczeni közoktatási minisztériumban. A forradalomban az utászoknál szolgált s hadnagy lett. Világos után nevelőnek ment, papi oklevelet szerzett, nagykőrösi, majd kecskeméti tanár lett. 1854-ben kézdivásárhelyi, 57-ben kunszentmiklósi, 63-ban szabadszállási lelkész, 65-ben képviselő, 67-ben osztálytanácsos lett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, később tanfelügyelő, miniszteri tanácsos lett. 1884-ben a dunamelléki egyházkerület püspökévé, a pesti re', egyház első lelkészévé, választotta. 1885-töl S3-ig meglátogatta kerületének minden egyházát. Tagja volt 1358 óta a Magyar Tudományos Akadémiának, 1869 óta a Kisfaludy Társaságnak, magántanára és tiszteletbeli doktora volt a budapesti tudományegyetemnek. Roppant nagy munkásságot fejtett ki. Irt lírai költeményeket, műfordításokat (Moore, angol és francia költők, Hugo Viktor, Heine, Burns, Byron, Niebeiungen, Beranger, Tennyson, Horatius, Goethe, Schiller, Dante stb,) ódákat, drámákat, eposzokat (Salamon, Álmos, Trencsényi. Csák) kisebb elbeszéléseket, vallásos műveket. (Papi dolgozatok, Csak a Krisztust!, Elet a halálban stb.) irodalmi és kritikai tanulmányokat (A műfordítás elveiről, Goethe, Schiller, Horatius, Madách, A legújabb magyar lira, Arany Toldi szerelme, Gróf Széchenyi István és az akadémia, Trefort, A világirodalom nagy eposzai stb.) p. r. Lapunk mai száma 6 oldal. Szósz Károly,
