Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-08 / 41. szám
M. évfolyam. Kiskunhalas, 1905. október 8. Uá 40/ szám. KISKUNHALASI ÚJSÁG. KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP.---------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ---------S zerkesztőség és kiaclóhivr.tai: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELŐSSZERKESZTŐ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS HORVÁT GYULA. Elő izetési dijak: Helyben egész évre 4 kor. télévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., negyedévre 1 kor, 50 tillér. Egyes szám ára 6 fillér. Október 6. Gyászban, dicsőségben oly gazdag nap! Előttünk lebegsz komor fenségeddel, átjárod, megdöbbented a szivünk hatalmas tragédiáddal. Gyászolunk és örülünk e napon. Gyászol a szivünk, mert elvesztettük legjobbjainkat, örül mert a miénk volt a vértanuknak ez a háláit nem ismerő serege. Dicsők, bátrak voltak, meggyőződésükért haltak meg. Mint minden nemzet életében megérkeznek a megpróbáltatás keserű napjai, megérkeztek a mienkben is. Az embernek a természettől beleoltott tulajdonsága, a szabadság után való vágyakozás. Megmozgatja, felforgatja az apáitól örökölt ősi intézményeket, ha azok szabadságának, érvényesülésének, haladásának útját szegik. Harcol, küzd a szabadság nemes eszméjének minél tökéletesebbé tételéért, minden e nap alatt. Küzdött a magyar is. Megújulni láttuk az őskori hitrege T.ta- nainak harcát, a mindent letipró hatalom ellen. Félistenek állottak elő a semmiből, k;k megmutatták a világnak, hogy éi még Árpád népe a Kárpátok koszoruzta vidéken, nem halt még ki belőle a honszeretet lángja s hogy a holtnak látszó népből kitör még az élet vágya, a szabadság ösztöne. Küzdött a magyar! De láncot vertek az oroszlánra, megfékezték, ketrecbe zárták, adának neki egy odút, kinek hajdan egy világ kicsi volt, ki hatalmasan lobogtatá sörényét, kiről félve szóltak a népek. Az Ur a virághullás, a hervadás időszakába rendelé e napot. Gyászolt a természet, hervadó levélből teritett szemfedőt a vértanuk sirhalma s a vértől áztatott föld fölé. Semilyen ország nincs több ezen a kerek világon, a mi annyira csiiggne a földön, mely évszázadokon át egyedüli fenntartója volt. Nincs nép, mely oly lelkesen, oly önfeláldozóan szeretné hazáját, mint a magyar; ugyanaz a magyar, a ki jussát nem hagyván, képes a saját atyafiával éveken át perlekedni, de menten kibékül, ha veszély fenyegeti mindanyiunk édes anyját: drága hazánkat. Él a magyar még és lángol lelkében a hazaszeretet, mely tömör egységgé forrasztja össze az egész magyarságot. Ezen szikla erős falankszon nem tör át semmiféle hatalom, de nem képes léket ütni az ármány sem hazaszeretetünk szent erényén, melyet jobban, hivebben őriztünk meg, mint minden mást, mert tudtuk, hogy beállhat majdan az idő a mikor nem fogjuk nélkülözhetne S ime most bekövetkezet az az idő. Ismét be kell bizonyítanunk, hogy a magyar ősi erénye csak addig szunyád, mig nincs rá szükség. A folyton haladó korral haladtunk, a mikor a béke áldásainak élvezetére való érettségünket dokumentáltuk. Ki tudja mit rejt magában az idő méhe? Ki tudja mi következik ezután? A remény elfordította tőlünk arcát, s amit várhatunk, az minden inkább mint biztató. De bármi következzék is, bármily gyászos is legyen sorsunk, azt az egy vigaszt el nem veheti tőlünk senki sem, hogy egyek vagyunk hazaszeretetünkben. Hazafiak ! A hazaszeretet lelkesedése legyen az a szövétnek, mely bevilágítja helyzetünk sötétségét! A hazaszeretet vez.ssen minden Lapunk mai száma 6 oldal.
