Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-01 / 40. szám
II. évfolyam. Kiskunhalas, 1905. október 1. 40. szám. KÖZGAZDASAGI és TÁRSADALMI HETILAP. ----- MEGjELENIK MINDEN VASÁRNAP. ----S zerkesztőseg és kiadóhivatal: HORVAT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELEL ÖSSZE ,'ÍKESZTÖ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS HORVÁT GYULA. Elő izciési dijak: Helyben egész évre 4 kor félévre 2 kor., negyedévre l kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 iilier. Egyes szám ára 6 fillér. Komolyabb kiképzést iparosainknak! Nálunk gyakori a panasz, hogy sok az iparos, nagy a verseny s alig van már a kisiparosnak tere a megélhetné re. Tény, hogy nálunk nehéz a kisiparos sorsa, de az is tény, hogy helyzetüket nem számuk nagysága okozza, mert az ország még jóval több iparosnak is tudni fog tisztességes megélhetést biztosítani, hanem igenis a baj abban gyökerezett, hogy más nemzetek fejlődöttebb iparával szemben sikerrel fel nem veheite volna a versenyt. Nekünk egész a legújabb időkig alig voltak szakképzett ipari munkásaink. Sőt iparosaink műveltsége még nem:ég is aligterjedt tovább a köteles elemi iskolai műveltségnél. Csak az újabb időoe.i fordítottak nagyobb gondot iparosaink kiképzésére. S ennek a javára keli betudnunk, hogy a magyar ipar az utolsó időben nagyobb lendületet vett. De még mindig szorít bennünket az importált ipartermékek soKasága sok tekintetben, indokolatlan, az iparosok feijajdulása, ha mégis a külföldi portékát veszszük és nem a hazait. Yliért? Azért, n.ert nem egy iparcikk van, melyet hazai iparosaink i em tudnak előállítani, vagy ha tudják, messze mögötte ál! a külföldinek. S hogy az ezen téren mutatkozó hiányokon segítsünk, országszerte megindult a mozgalom iparkiálíiíásokat rendezni s éppen az utóbbi időben több helyütt rendeztettek ilyenek. Ha ezen országos mozgalmakat és törekvéseket bíráljuk, úgy tűnnek azok elő, mint egy nagy épület emeleteinek szüntelen és megfeszített erővel való tatarozása, folyton javítjuk, foltozzuk az emelteket, nagy és elismerésre méltó igyekezettel azon vagyunk, hogy nagy- épüictünk emeletei legyenek szépek, csinosak, tartósak versenyképesek és minden igyekezetünk dacára folytonosan azt veszszük észre, hogy nem bírjuk a külföldet teljességgel elérni, nem birunk a nyugati művelt iparállamokkal lépést tartani, még kevésbbé azokat túlszárnyalni. Hát hol van a hiba? Mitevők legyünk? A hiba ott van, hogy rozoga alapra épitünk. Iparépületünk fundamentuma inog, ezt kell elsősorban megerősíteni s merjük állítani, hogy a mig ezen nem segítünk, a mostanában forszírozott ipar- lcáiiitásokkal som fogunk célt érni. Melyek hát iparépületeink fundamentumai? Feleletünk egy szó: iparostanoncaink. Ezeket keli nevelni, jobban mondva ezekből kell nevelnünk olyan iparos nemzedéket, mely a műveltség összes atributumaival lépjen ki az életbe, ismerje a külföldet és legyen széles látóköre •’ Ez az, a mi mai ipa:osainknál hiányzik. Százával ismerjük azon iparosok számát, a kiknél meg van a szorgalom és igyekezett, de alacsony műveltségénél fogva nem bir érvényesülni. A száz köztii csak egy példát. Állítólag hires a szegedi halbicska! Hát hiresnek hires, de meddig terjedt a hire? Ne kuttassuk, messze állunk mi még Scneífieldtől és Szoüngentől. Álljunk szóba egy magyar késesmesterrel és váltsunk szót egy angol iparos társával, nyomban látni fo6juK a nagy különbséget. Az angol müveit, tanult, világlátott, nagy üzleti összeköttetésekkel biró iparos, amd alapképzettségének köszönhet. A mieinknek látóköre pedig az ipartársulatokon túl nem Erjed. Iparosainkat tehát nevelnünk kell előbb, enélkül nem érünk célt, még ha százával is is rendezzük az iparkiállitásokat. Önálló felfo_ Lnpuiik mai száma 6 oldal.
