Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-22 / 4. szám
II. évfolyam. Kiskunhalas, 1905. január 22. 4. szám. w KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, ahol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELOSSZERKESZTO ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS : HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben egé-sz évre 4 félévre 2 kor., negyedévre i kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., gyedévre 1 kor 50 siller. Egyes szám ára 6 fillér. kor. Politikai szennyességek. Fönt a levegőben nemzeti szinű zászlókat lenget a szél, lent a nyüzsgő tömegben szenvedélyes szitok, gyanúsítás hallatszik. S mindez a hazáért történik! Magyar a magyarra támad. Kétségbe vonják egymásnak a becsületét, a hazafiságát. „Csak az a becsületes ember, a ki velünk szavaz, csak az az igaz magyar, a jó hazafi, aki a mi pártunkon van.“ A többi meg van vesztegetve! Eladta a becsületét, el akarja adni a hazát!“ Így tisztelik egymást tisztelt polgártársaink. De ez nemcsak nálunk van igy. Szomorú vigasztalás, de igaz: igy van ez most az egész országban. De van nekünk saját külön szégyelni valónk is. Az elmúlt vasárnap olyasmi történt, ami már régen nem történt Halason. A szabadelvű párt képviselőjelöltjét, Tóth Kálmánt nem akarta meghallgatni a városháza udvarán egybegyülekezett nép. Hiába akart csendet csinálni polgármester, főjegyző, a zaj nem csitult el. íme az ország házában elszó"t konkoly igy terem illatos virágokat a vidéken. Eztán már, úgy látszik, nemcsak Pesten, hanem a vidéken is az lesz az igaz magyar, annak lesz igazsága, aki nagyobbat tud kurjantani. S végül szomorú igazság lesz a tréfás mondásból, hogy Magyarországnak többet ártott már a torok, mint a török. De hát mit van mit tenni? A szegény fölbujtatott népet tanítani, művelni kellene, hanem a felbujtatót — akárki legyen — nem ártana deresre húzni. Nem kell a népet hibáztatni. A vezetői, a félrevezetői a bűnösök! A dohányzásról. Hogy mérsékelten élvezett dohány előnyösen hat az emésztésre, azt már orvosok által véghez vitt kísérletek számtalanszor igazolták. Így például dr. Hencynski, — amint azt 1886-ban megjelent rostocki disser.adójában irja, — egy munkáson e célból három alkalommal kísérletezett. Az első kísérlet alkalmával 100 gramm sonkát, 50 gramm kenyeret kellett megennie és 250 gramm vizet kellett meginnia, szivart színia azonban nem volt szabad. Négy óra múltán kiszivatyúzták gyomrának tartalmát s 15 grammnyit ;aláltak mégemeszteilen állapotban. A második alkalommal ugyancsak 100 gramm sonkát evett a munkás, azonfelül 50 gramm kenyeret, itala pedig ugyancsak 250 gramm víz volt. Étkezés uián egy szivart szívott el. Három óra múltán erős szomjúság érzete jelent- Kezett. Négy óra múltán kiszivatyúzták a gyomrát. Megcmésztetlen állapotban már nem volt semmi. A gyomorsav azonban még működésben volt. A harmadik alkalommal ugyanaz, a mennyiséget fogyasztotta el a munkás, mint az első két alkalommal. Ekkor azonban két szivart szitt el étkezés után. Midőn négy óra múltán gyomrát kiszivattyúzták, niegemésztetlen állapotban 10 grammot találtak. A gyomorsav működése azonban be volt fejezve. E kísérletek szerint természetesen csak azon egyénekre lesz az étkezés utáni szivarozás előnyös hatással, akik ezt rendszeresen űzik. Ezen előnyös hatás úgy magyarázandó, hogy a nicotin a gyomor működését ösztönzi és igy az emésztésre előnyös hatással van. amely előnyös hatás azonban gyengül a huzamosabb, túlzott szivarozással, minthogy a nyál ekkor túlságos mértékben különválik. E nagymeny- nyiségü nyál ugyanis lenyelve, leköti a gyomorsav egy részét és igy működésében gátolja. Fiatal, testileg még teljesen ki nem fejlődött egyéneknek egészségügyi szempontból a dohányzásnak teljes mellőzése ajánlatos. Tegyük fel már most a kérdést : Miért dohányoz oly sok ember oly szívesen ? Ez a kérdés egy orosz herceget is foglalkoztatta egy Ízben, midőn kényelmesen szippantgatta rendes ebédutáni szivarját. Keleti fejedelmek példájára elhatározta, hogy megkérdi az emberektől a rejtély nyitját. Legjobo barátján kezdette, aki mellesleg említve, nagy evő volt. „Kedves barátom, mond: mért dohányzói?“ — Hja, nincs jobb, amint bizonynyal magad is tudod, mint ebéd után egy szivart színi az emésztés elősegítése czéljából. „É szerint az emésztés elősegítése czéljából“ —gondolta a herceg, — „én a magam részéről ugyan mit sem vettem észre.“ Lapunk mai száma 6 oldal.
