Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-19 / 16. szám
1905. Kiskun-Halas helyi értesitője. április 19. mint minisztert, elfeledkezett arról, hogy neki a törvényhatósági szolgálata beszámíttassák. (Zaj balfelöl) Hát ón csodálkozom, hogy egy bel- üzyminiszter, a ki annyi családnak anytgi érdekei felett döntött nyug- dijkórdésekben mint utolsó fórum, ne ismerte volna a nyugdijszabá- iyokat. Bizonyára ismerte és tudta, hanem azért nem kérte a beszámítást, mert nagyon jól tudta azt is, hogy ennek törvény szerint helye nincs, és nagyon jól tudta, hogy Széli Kálmán akkori kormánya alatt, a mely a jog, törvény és igazság jelszavai alatt lépett a törvényhozás elé, nem lehetett semmi kilátása arra, hogy ilyen felemelt nyugdíj részére megállapittassék. (Helyeslés a középen és a baloldalon) T. képviselőim! Hogy menynyire nem áll a t. miniszterelnök ur okoskodása, és mennyire nincsen helye, annak, hogy a vármegyénél eltöltött szolgálata Perczel Dezsőnek miniszteri szolgálatába beszá- mittassék, azt én a törvény és a törvény indokolása alapján fogom kimutatni. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Az 1885. X. t,-cz., a mely az állami tisztviselők nyugdijáról szól, felállítja általános szabályként azt, hogy az állami szolgálatban töltött tiz év után illeti meg az illető jogosultat a nyugdíj. De egyik szakaszában kimondja azt is, hogy a „közvetlen megelőző“ törvényhatósági szolgálati idő a nyugdíjba beszámittatik. Ez azt jelenti, hogy ha valaki a törvényhatósági szolgálatból közvetlenül lépett át állami szolgálatba, abban az esetben folytonosnak, tehát meg nem szaki- tottnak tekintetik, az illető szolgálata, és akkor az a szolgálati idő, ■a melyet törvényhatósági szolgálatban töltött el, a mikor az illetőnek nyugdíjigénye föléled, szolgálat czi- mén beszámítható. Az első feltétel tehát az, hogy közvetlenül abból a szolgálatból lépjen az illető állami szolgálatba és megszakítás ne történt légyen a két szolgálat között. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon) Most már lásuk a rideg tényállást, t. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Hogyha ebből a szempontból vesszük a helyzetet, akkor a dolog úgy áll. hogy az „Országgyűlési Almanach“-ban bevezetett adatok között, a melyek bizqnyára közvetlenül az illető képviselőktől szereztetnek be, Perczel Dezső urra vonatkozólag, annak 1905—1910. kiadásában a következő feljegyzés foglaltatik (olvassa): „1887-ben a bonyhádi és pinezehelyi kerület kérte jelöltjéül fel s ő az előbbinek, mely honossági kerülete is, képviseletére vállalkozott, tiz és fél évi alispánkodás után lemondván e tisztségről.“ Most már a törvény világosan megmondja, hogy annak is, a kinek joga vau a nyugdíjhoz, ehhez való igénye megszűnik, hogyha állásáról önként lemond. Ha tehát meg is lett volna Perczel Dezsőnek a nyugdíjjogosultsága. a mint nem volt meg, mert a törvényhatósági nyugdíjalapot csak az 1888-ik évtől ismerjük ; még akkor is megszűnt volna ezen nyugdíjjogosultsága, mert állásáról önként lemondott. T. képviselőházi Nem szabad komplikálni az állami szolgálatot a miniszteri szolgálattal. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Méltóztassék visszaemlékezni arra a vitára, a mely e kérdésben 1885-ben a törvényhozás termében lefolyt, a mikor Tisza Kálmán kormánya ezt a törvényjavaslatot beterjesztette és a midőn a miniszteri nyugdijakra vonatkozólag azt a nagyon helyes álláspontot foglalta el Tisza Kálmán akkori miniszterelnök, hogy ő és minisztertársai a miniszterekre vonatkozó nyugdíj kérdésében sem felvilágositólag, sem utbaigazitólag, sem magyarázólag a parlamentben nem nyilatkoznak, szabad elhatározására bízván a háznak, hogy a‘;törvény- hozás ezen tétellel mit fog fcsinálni. Igaz, hogy az eredmény az volt, hogy csak 16 szótöbbséggel fogadtatott el. De t. képviselőház, mit jelent a miniszteri nyugdíjra vonatkozó rendelkezése a törvénynek? Ha figyelemmel olvassuk el, kétségtelen dolog, hogy ez nem esik az állami tisztviselőkre vonatkozó rendelkezés alá. Sőt azzal szemben világos kivétel, a mi kitűnik magából a törvény 25-ik szakaszából. ,E szakasz a következőket mondja (olvassa): „A miniszterek, ha ezen minőségek egyikében, vagy azt meg előzőleg államtitkári minőségben együttvéve egyhuzamban, legalább három évig szolgáltak“ —tehát miniszterek és nem mások — „s állásuktól akár saját kérelmükre, akár a nélkül felmentetnek, nyugdíjra tarthatnak igényt.“ Tehát az önkéntes lemondás sem szünteti meg a nyugdíjjogosultságot. Es nem kívánja meg a törvény a miniszterektől azt, hogy 10 évig szolgáltak legyen, elég ha három esztendeig szolgáltak, s a nyugdíj, ha csak hosszabb szolgálati időnél fogva az előző szakasz értelmében magasabb igényük nincs, évi 4000 forintban szabatik meg. Az előző szakasz azonban csak a szolgálati évekről beszél s azt mondja, hogy a nyugdíj a beszámítható fizetésnek 10 évi szolgálat után 40 százaléka, azután évenként 2 százaléka. De a miniszterekre világosan azt mondja, hogy ha 10 esztendőnél tovább szalgáltak mint ilyenek, ebben az esetben elmehetnek a legmagasabb összegig 8000 forintig, de náluk már az állami szolgálati idő a miniszteri nyugdíjigénybe be nem számítható. A törvényjavaslat indokolása a 25. §-ra vonatkozólag a következőleg szól (olvassa): „A miniszterek és államtitkárok, valamint özvegyeiknek minimális nyugdija, tehát 3000 forint, tekintettel, hogy már 3 óv után nyugdijképesek kevesebb, mint az általános szabályok szerinti minimális nyugdíj. De ha a miniszter vagy államtitkár hosszabb szolgálati idejénél fogva, vagyis azért, mert 10 éven túl szolgált, az általános szabályok szerint — tehát az előző szakasz szerint — magasabb nyugdíjra tarthat igényt úgy ő, mint özvegye az általános szabály alá esik s a 24, illetőleg a 38 §-ban megállapított 8000 forintot kapja.“ Az indokolás maga kétségtelenné teszi tehát, hogy tévedt a t. miniszterelnök ur és a minisztertanács, a midőn Perczel Dezsőnek be nem számítható szolgálati ideje alapján nyugdiját felemelte. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. De hát igaza van a t. miniszter- elnök urnák, a törvény megengedi, hogy kegyelmi utón az előfeltételek bizonyos hiánya pótoltassák s az illetőnek a nyugdíj folyósitlassék. A törvány rendelkezései értelmében ez lehetséges, ezt világosan megmondja a törvény 62. §-a. Ezt azonban az illető miniszter felelősségére és a minisztertanács felterjesztésére a felség határozatilag dönti el. Itt tehát egy felségdöntésről van szó, olyan felségdöntésről, a melyhez a koronának joga volt. Ez az egy kétségtelen. Azonban, hogy a minisztertanács és annak intézkedéséért elsősorban felelős szakminiszter, a ' belügyminiszter ur mennyire nem \
