Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-19 / 16. szám

1905.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

április 19.

tartotta szem előtt a törvényt és annak intenczióját, kitűnik a törvényjavaslat 62. szakaszára vonatkozó indokolásból. (Olvassa): „A törvényben foglalt kedvezőbb intézkedések általában véve mellőzhetővé fogják ugyan tenni a kivételes kegydijak engedélyezését, mindazonáltal a törvény kedvezőbb határozmányai daczára fordulhatnak elő esetek, hogy kegydijak engedélyezését méltányosságai és humanitási szempontok sérelme nélkül megtagadni nem lehet.“ így pl. a törvény egyáltalában nem intézkedik az állami alkalmazottak nagykorú árváinak segélyezéséről, ha keresetképtelensógük s teljes elhagyatottságuk teszi is a segélyezést indokolttá. (Zaj a baloldalon) Igaz, hogy november 18-ika után többé az elnöki szébe be nem ülhetett, sőt az uj választás után még elnökjelölt sem lehetett Perczel Dezső. De azt hiszem, nem ezt tartotta a t. kormány szem előtt, midőn a nyugdijat kegyelemből megad- hatónak vélte.

De még rigorózusabb ebben a tekintetben a pénzügyi bizottság, a mely, midőn a javaslatot beterjesztette, a 62. szakaszban körülirt kegyelmi jogra vonatkozólag a következő kijelentést veszi be az indokolásba (olvassa): „A 62. §-t újra szövegeztük. De ha kivételes esetek tekintetbevétele elől nem is zárkózunk el, e § végső paszussában korlátot véltünk felállitandónak a nyugdijak engedélyezésével gyakorlandó kegyelmi tényekre nézve, mert a szolgálat rövid idejű félbeszakításából való elnézést méltányosnak tartjuk mi is, de nem szeretnénk ezen tulmenni és kegyelemből emelni látni még a kivételes esetek számbavételén túl is a nyugdijat,“ Tehát nem méltányossági kiterjesztést engedett meg a törvényhozás ezen intenczió és kifejezett akarat szerint, hanem olyan elkerülhetetlen esetekre gondolt, mikor az illetőnek nincs egyáltalán nyugdíjjogosultsága és ő maga, vagy a mennyiben meghalt, özvegye és családja rá van utalva nyugdíjra, hogy életszükségleteit fedezhesse. Tehát nem az volt a czél, hogy ő Felségének különleges jog adassák arra, hogy bármely esetben nyugdijat állapíthasson meg, mikor a törvényes feltételek fenn nem forognak, hanem az, hogy legszigorúbb magyarázat mellett ott, a hol ez minden tekintetben indokolt, a hol a családról van szó, legyen a kegyelmi jog gyakorolható.

Azt gondolom, ezek szerint teljesen kétségtelen az, hogy a t. miniszterelnök urnák az az indokolása, hogy a méltányosság tekintetei nagyon helyesen alkalmaztattak és a törvény rendelkezése szerint a törvényhatósági szolgálatban eltöltött ideje Perczel Dezsőnek joggal vétetett számításba, nagy tévedés, mert a törvóuynyel szemben azt számba- venni nem lehet. (Úgy van ! ügy van ! a baloldalon) Es csodálatos, miután már miniszter lenni megszűnt a volt elnök ur 1899-ben, csak most jut eszébe, hogy nyugdijának a felemelését kérje. Hát hiszen, ha ez illette, november 18-ika előtt is illette, miért nem folyamodott akkor, miért nem állapították meg akkor ? Az összefüggés tehát meg van a november 18-iki cselekmény és ezen intézkedés, a nyugdij- felemelós között és ez az egyetlenegy esemény, mely a tegnapi napon merült felszínre, indokolttá teszi, hogy Eötvös Károlynak különben is szelíd indítványát elfogadjuk.

Felmerül az a kérdés, hogy miután ennek az ügynek megvizsgálása elől kitérnie a parlamentnek teljes erkölcsi lehetetlenség, miért nem adok én be a párt nevében indítványt arra nézve, hogy ez megvizsgálás tárgyává tétessék. Erre röviden csak annyit jegyzek meg, hogy nem nyújtok be indítványt azért, mert a törvényhez csatolt indokolásnál és a dolog természeténél fogva is ezen kegyelemből folyósított nyugdíjra vonatkozólag az állami számvevőszék jelentést köteles adni a háznak, és a törvényhozás ellenőrzési, felügyeleti jogát fogja majd gyakorolhatni akkor, mert kell, hogy a ház ezzel a kérdéssel a maga idejében tárgyilagosan, higgadtan, komolyan foglalkozzék. Meg vagyok győződve, hogy foglalkozni is fog, és pedig azzal az erkölcsi czélzattal, melynek megvalósítása becsületbeli kötelesség.

T. képviselőház! Nálunk Magyarországon szerencsétlen állapot az, hogy a királyi hatalom túlságos kiterjedése következtében a király minden néven nevezendő akarata érvényesülhet az egész vonalon, azonban megfordítva a nemzetnek nem áll módjában saját akaratát a királyi hatalommal szemben érvényesíteni még akkor sem, ha az a köztudatban

az ország közönségének meggyőződésében találja is gyökerét és alapját,

Hát t. kópviselőház, ilyen körülmények között a magyar alkotmány szempontjából csak egyetlen egy ellenállási eszköz van, a passzív rezisztenczia álláspontja, mert hiszen a nemesség részére biztosított a nemzetre átszárrnazott, az aranybullában kimondott fegyveres ellenállásijogot. mint méltóztatnak tudni a koronázási hitlevél, a mely törvényeink közé van iktatva, hatályon hívül helyezte, megszüntette.

Végzetes hiba volt a magyar törvényhozástól, hogy akkor, a midőn minden irányban kiterjesztette a királyi hatalmat, sőt olyan jogok gyakorlatát is eltűrte, a melyek törvényileg nem biztosíttattak a nemzet részéről, egyidejűleg nem történt gondoskodás arról, hogy a nemzeti akarat is hatályosan érvényesülhessen akkor is, ha összeütközésbe jönne a királyi akarattal. Pedig erről igen egyszerűen lehetett volna gondoskodni. Ott van, t. képviselőház, a norvég törvényhozás, a mely, hogy ha háromszor megszavaz valamely törvényjavaslatot, harmadszor nem is kell, hogy azt a fejedelem szentesítse, törvényerőre emelkedik e nélkül is, és azt a minisztert, a melyik annak végrehajtásáról nem gondoskodik — mint már többször előfordult — egyszerűen biróilag elítélik. ((Jgy van! balfelöl.)

T. képviselőház ! Gondolom, kétségbevonhatatlan igazság az, hogy sem egyesek, sem testületek, sem hatóságok, tovább megyek, trónok, de még országok sem állhatnak fenn erkölcsi alap nélkül. Ha bármelyik az erkölcsi alapot nélkülözi, annak romba kell dőlnie. Miután, t. kópviselőház, a törvényhozás által kell hogy biztosíttassák a nemzet számára az erkölcsi alap, nekünk törekednünk kell arra, hogy mindaz a folt, mindaz a szenny, a mely közéletünket s az erkölcsi tekinteteket is érintette, bepiszkította, eltávolíttassák és egyuttala cselekmény kárhoz- tatásban és elítélésben részesüljön. (Elénk helyeslés a bal- és a- szélső- baloldajon.)

Ebből indulva ki, a függetlenségi és 48-as párt nevében Eötvös Károly indítványát elfogadom. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és a szólsőbaloldalon. A szónokot számosán üdvözlik.)

Halas, 1905. Nyomatott Präger Ferenez könyvnyomdájában.