Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-19 / 16. szám
1905. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. április 19. Babó Mihály : A t. képviselő ur megmagyarázta nekünk azt, hogy a november 18-iki dicsteljes elnöki cselekedetnek mi volt a czélja és mi volt a kiindulási pontja. Azt mondotta, hogy kiindulási pontja volt az obstrukczió letörése és ugyanezzel esett össze a czélja is. A t. képviselő ur, úgy látszik, elfeledkezett arról, a mit a t. miniszterelnök ur beköszöntője alkalmával itt a képviselőház üléstermében mondott. A t. miniszterelnök ur ugyanis akkor azt a határozott kijelentést tette, hogy az az eredmény, a mely a nemzeti követelmények terén az ideig elérhető volt, egyenesen annak az erélyes küzdelemnek, az obstruk- cziónak eredménye, (ügy van ! Úgy van ! a baloldalon) Ezt mondotta a t. miniszterelnök ur. Hát ón nem tudom, miután nem a párt nevében beszélt a t. képviselő ur. mi jogosította fel őt arra, hogy deza- vuálja a miniszterelnökét, a kit pedig ő vakon követ. (Deríi'tség balfelöl) Ezt az Ízlésére bízom a t. képviselő urnák; tegyen úgy, a.mint jól esik. Az ellen azonban már tiltakoznom kell a közmorál nevében is, hogy a t. képviselő ur úgy állítsa oda a nemzeti küzdelmet, azt az obstrukcziót, a mely a nemzet jogai védelmében folyt, mint olyat, melyet erőszakkal, esetleg karhatalommal is lokellett törni. Hiszen tudjuk, hogy a t. kormánynak és az akkori többségnek ez a kedvencz eszméje meg volt. Sőt elkövette azt, a mi november 18-án történt, hogy valóban le is törhesse. De nem az obstrukcziót, t. képviselő ur . . . Polonyi Géza: A magyar nemzetet akarta letörni! Babó Mihály: Nem az volt a czélja; annak a november 18-iki cselekménynek sokkal messzebbmenő czélja volt. Először is czélja volt az. hogy miután kikerülhetetlen volt a közgazdasági kérdések egészének a tárgyalás alá vétele, lehetetlenné tegye a nemzet küzdelmét és e téren jogos kívánságainak érvényesülését. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ezért akarta keresztülvinni, hogy parancsszóra, 50 képviselőnek a kívánságára még a szó is elvonassék azoktól a képviselőktől, a kik a nemzet nevében felszólalni akarnak. A másik czélja pedig, t. képviselő ur, az volt, hogy a katonai, a véderőjavaslat megszavazása biztosíttassák és a lótszámfelemelós, 450 és stb. milliók akadálytalanul megadassanak. (ügy van ! a baloldalon ,és a középen.) •Polonyi Géza: Es a nemzeti nyelv eltiportassók! Babó Mihály : Erre felelt meg t. képviselő ur, az ítélkezésre felhívott nemzet; ezért mondotta ki a lesújtó Ítéletet is az önök politikáiéra ; mert tudta és érezte, hogy ha az a november 18-iki törvénytelen, jogtalau, igazságtalan házszabály- reviztó a gyakorlatban óletbelóp, akkor Magyarország át van adva a megsemmisülésnek. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon és középen) Akkor Magyarországból csakugyan az lett volna, t. képviselő ur, a mit ön egész Európa parlamentáris államairól mondott: igazi tartomány lett volna belőle. (Helyeslés, ügy van ! a baloldalon és a középen) Lehetett ez czélja a t. képviselő urnák és a vele egyértelműen gondolkozó uraknak ; de a magyar nemzet törvényhozásának és magának anemzetnek nem. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a baloldalon és a középen) Egy dolgot örömmel konstatálok a t. képviselő ur felszólalásában. Azt mondta, hogy ez a felszólalása és a rosszalási indítvánnyal szemben elfoglalt álláspontja nem jelenti azt, hogy ő helyeselné a november 18-át. Hát t. képviselő ur, ez a kijelentése mégis bizonyos tekintetben menti botlásainak egész sorozatát. Es az a mit a képviselő ur mondott, hogy közömbösnek tartja Kossuth Fe- rencz indítványának elfogadását, a mely a november 18-ika megsemmisítésére vonatkozott, megint azt bizonyítja, hogy a t. képviselő ur érzi, hogy Magyarország és a magyar nemzet érdekében állott annak a jogtalan és törvénytelen kijelentésnek a megsemmisítése ; már pedig, ha érdekében állott a megsemmisítés, akkor nagyon természetes, hogy azt elkövetni sem lett volna szabad sem a politikai morál, sem a törvénytisztelőt szempontjából. (Igaz! Úgy van ! a baloldalon és a középen.) Ezek után, t. képviselőház áttérek felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára, Eötvös Károly képviselő- társunk indítványára. (Halljuk!) Halljuk ! balfelöl.) Es miután sokkal komolyabb érveket gondolok én felhozhatóknak ama javaslat mellett, mint a melyeket az ellen a t. képviselő ur felhozott, és miután úgy látszik, arrról Keglevicli István képviselő urnái sokkal hivatottabb és tájékozottabb egyének vallják ezt a felfogást, a melyre én is rá akerok mutatni: szükségesnek tartom a magam részéről felvilágosítani azokat az indokokat, melyek nem igen teszik tarthatóvá azt az álláspontot, a melyet elfoglalnak azok, a kik azt vitatják, a kormányhoz és a párthoz közel álló lapokban is, hogy miután a többség a maga többségi akaratával fedezte a november 18-iki cselekményt, nincs többé értelme annak, hogy ezzel a kérdéssel továbbra is foglalkozzunk, mert a többség már megadta erre a felmentvényt, átvette a felelősséget. A másik érv, a mit felhoznak, az, - hogy egyik parlament a másik parlamentnek határozatát felül nem vizsgálhatja. Ezek, t. képviselőim, komoly ellenvetések, a melyekkel minden esetre számolni kell. En egy kérdést intézek a t. miniszterelnök úrhoz. Legyen olyan szives és mondja meg azt, ki állapította meg, miként állapította meg és egyáltalában konstatálva van-e valósággal az, hogy a november 18-iki határozatot a ház többsége megszavazta? Ugy-e bár 300 képviselő jelen volt legalább a november 18-iki esti ülésen? (Felkiáltások a baloldalon: Négyszáz is!) Magam is azt hiszem, hogy valamivel több volt, de csak 300-at mondok. Már most szeretném, ha a t. miniszterelnök ur és a túloldal adná azoknak névsorát, a kik nov. 18-án este a kormánypárt kebeléből tudatosan, szándékosan, komoly elhatározással (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Józanon!) szavazták meg a ház akkori elnöke által propagált Dániel-féle határozati javaslatot, (ügy van! balfelöl.) Mig ez kimutatva nincs, t. miniszterelnök ur és t. képviselőház, addig nem lehet többségi határozatról beszólni. (Igaz! balról.) A mi a másik ellenérvet illeti, hogy t. i. egyik parlament a másik parlament határozatát nem bírálhatja fölül, ez sem áll, mert hiszen kétségtelen, hogy Magyarországon még örök érvényű törvények sincsenek, sőt törvény mondja, hogyha valamely törvénybe örök érvényű klauzula van is foglalva, ez a törvényhozást nem gátolja abban, hogy az illető törvényt megváltoztassa, eltörölje s kimondja a törvény, hogy ilyen klauzula önmagában érvénytelen. (Igaz ! a baloldalon)
