Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-01 / 44. szám
1905. Kiskun-Halas helyi értesítője. november 1. Kitartani! Azok az osztrák zsoldon tengődő politikai pillangók, kik a nemzeti ügy árulóivá lettek, s kiket sikerült a bécsi udvarnak részint magához fűzni, részint hálójába keríteni, napnap után azon iparkodnak, hogy a könnyen hívőket, kishitűeket és tudatlanokat félrevezessék. Ezekkel a butákkal azt akarják elhitetni, hogy a Fejérváry kormányt az ország valódi érdekeiért nevezték ki. A nép milliói azonban jól tudhatják, hogy ez egyszerű porhintés; hogy ez ámítás ! Ámítás és porhin- tós, mert a nemzet érdekei mindaddig kielégítve nem lesznek, nem lehetnek, mig a bécsi kéz meg nem adja mindazt, amit a koalicziós pártok követelnek. Mert soha, senki sem fogja azt bebizonyítani tudni, hogy a mai küzdelemben Ausztriának és Magyarországnak az érdeke közös. De még kevésbé hiszi el a magyar nép, hogy ebben az évek hosszú sora óta folyó harczban Magyar- ország érdekeit a Fejérváry kormány védelmezze. Az a Fejérváry kormány, mely kész soldateskai garázdálkodását akár a végletekig vinni; az a Fe- jórváry kormány, mely nem egyéb, mint kirendelt osztrák hatalmi közeg. Ok a közvéleményt egyszerűen félre akarják vezetni ; a nemzetet kifárasztani; a népet pedig közönyössé tenni a közügyek iránt. Erre a három ravasz fogásra alapítják hatalmukat. Kormányra jutásuk után Fejérváry urék rögtön nagy népbarátok lettek. ígértek sociálista testvéreiknek fűt-fát, hogy az ellenzékkel szemben csatatűzbe vihessék. Mert nekik az volt a fő, hogy a zavargó munkás tömegek velük szemben csendesen maradjanak. A munkás vezetők lepénzelósével elérték czóljaikat. Most meg azt hiszik, majd tét- lenkedéssel fárasztják ki a nemzetet. Ép azért a magyar népnek országszerte óletjeit kell adni magáról, oly nyugodt, higgadt, és méltóságteljes tanujelét politikai életképességének és életrevalóságának, hogy úgy a bécsi körök, mint a külföld láthassa, hogy ez a nyugodt viselkedésű nép csakugyan politikai ■ tényező, ezzel a komoly néppel akarva nem akarva számolni kell. Jusson népünknek eszébe, mily áldozatokat hoztak azoknak a nemzeteknek fiai, melyek szilárdul eltökélték, hogy független állam akarnak lenni. Mily hosszú, kemény harczokat folytatott Amerika az angolok ellen. Németalföld még a tenger hullámait is segítségül hívta, hogy kikergesse a spanyol Habsburgok zsoldosait. Hát ha Olaszország egységesítési törekvéseire tekintünk, amely apró részletekre volt darabolva, mégis minden jó fiát az a törekvés lelkesítette : ki az osztrák érdekkel Itáliából ! Mert Olaszországnak egységesnek kell lenni! És Olaszország ma egy, — és szabad! Tartson ki tehát a magyar nép is vezérei mellett! Támogassa azokat, kik határozott magyar nemzeti politikát csinálnak. És ahova csak be merészkedik lépni Ausztriának valamelyik ügynöke, — azt sújtsa megvetésével, büntesse társadalmi megvetéssel: az ilyen alak a magyarra nézve : Meghalt moraliter! Ha a nemzet a helyes, méltóságteljes utat követi, akkor bizonyos lehet arról, hogy az évek óta folyó küzdelem nem lesz eredménytelen. Bizonyos lehet róla, hogy akaratával számolni fognak előbb-utóbb azok a körök, amelyek ma még azt hiszik, hogy politikai iparlovaguk kalandor vállalkozását siker fogja koronázni. Ezek a körök azonban kénytelenek lesznek hamarosan engedni, mert a népmilliók szilárd, férfias magatartása a nemzet életerejéről tesz tanúságot. A nemzet életerején pedig megtörik a jogtalanság, a törvénytelenség, az erőszak minden kísérlete. Az egyhangú nagy tiltakozásnak végig kell harsogni az egész országon. Ez a tiltakozás nem lehet egyéb, mint a nagy leszámolás a mai törvénytelen kormánynyal. A nagy leszámolás meg lesz, mert hazánk egész népe a jog, törvény és alkotmány tiszteletben tartását óhajtja. Azért csak : kitartás ! Hentaller Lajos országgyűlési képviselő. Politikai szemle. Miután a főispáni kinevezések rendes körülmények között is politikai jelentőséggel bírnak — most pedig a kiólesedett küzdelem közben minden újonnan kinevezett főispán a törvényhatóság ellen kivezényelt eszköze a kormánynak — e rovatban kell foglalkoznunk Pest vármegye uj főispánjával is, akinek egyet és mást figyelmébe ajáulunk. Tahy István mint újonnan kinevezett főispán egy hirlapiró előtt igy nyilatkozott: „azért áldoztam fel nyugalmamat és fogadtam el a főispáni állást, mert azt reményiem, hogy nekem, aki úgy a tisztikarral, mint a vármegye vezető egyéniségeivel is barátságban vagyok, sikerülni fog a kormány és a törvényhatóság között fennálló külömbözetet békés utón kiegyenlíteni. A kormány választása is azért esett reám, mert reményük, hogy személyem alkalmas lesz a bókét megteremteni.“ Tehát a barátság jogczimón a béke megteremtésére számit a főispán ur; de hát hiheti-e azt, hogy a mindig ellenzéki, s a nemzeti küzdelemben folyton elöljáró Pest vármegye hazafias tisztikara és vezető egyéniségei a személyes barátság kedvéért fel fogják neki áldozni meggyőződésüket? Hiszen ezek — ha jogczim a barátság — tőle mint egy embertől sokkal inkább kívánhatják, hogy kedvükért ő ejtse el a kormány alkotmányellenes álláspontját, mely esetben ha a vármegye alkotmányos küzdelmét a hagyományos hazafias szellemben vezeti — közte és a törvényhatóság közt igenis lesz béke, de hogy a főispán ur a vármegye és mostani kormány között békét teremthessen, azt mi kizártnak tartjuk, mert a kormány úgy képzeli a bókét, hogy a törvényhatóság legyen az ő akaratának és rendeletének engedelmes végrehajtója, erre pedig az adott viszonyok között az becstelenség nélkül nem vállalkozhat. Ha tehát a főispáu ur positióját a kormáuynyal szemben annak megelégedésére fenn akarja tartani, kénytelen lesz beleharapni a keserű almába, s félre téve a törvényt és mellőzve az alkotmány követelményeit, rá kell lépnie az erőszak terére, amelyről azután nem a bókét, hanem az ellenségeskedést istápolhatja; hisszük azonban, hogy maga is belátja, hogy az erőszak politikájával a mi vármegyénkben buknia kell. Alkotmány jogi áthidalhatatlan nagy elvi ellentét, van a törvény- hatóság és a kormány között, melyet barátság örve alatt kiegyenlíteni lehetetlen ; éppen azért csodáljuk, hogy Tahy István, aki hosszú ideig szolgálta a vármegyét, és igy kell, hogy ismerje annak hangulatát valamint múltját is, — vállalkozott arra a aháládatlan szerepre, amelyet a kormány az ujjonan szerződtetett főispánoknak szánt; s miután azt is kijelentette a főispán ur a hirlapiró előtt, hogy : „ragaszkodni fog a törvények megtartásához, s követelni fogja végrehajtásukat és kerülni fog minden törvénytelenségetu — figyelmébe ajánljuk, hogy ezt a kötelező ígéretét a kormánynyal szemben váltsa be ; és hogy mily irányban, arra nézve megfogja találni az útbaigazítást Pest-megye törvényhatóságának 1839. ápril 15—17. napján tartott közgyűlésén elfogadott azon
