Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-02 / 31. szám

1905. Kiskun-Halas helyi értesítője. augusztus 2. Az általános választói jog, A szocziálisták küldöttségével való találkozást használta fel alkál­in u 1 Kristóffy József a mostani kor­mány belügyministere arra, hogy mint magán ember, tudtára adja az országnak, hogy ö lelkes hive az általános titkos választói jognak. s a politikai helyzetet csakis az ennek behozatalával eszközlött par­lamenti roformmal tartja helyesen megoldhatónak. A belügyminiszter urnák ezen magán véleményét a népek barátjai örömmel kell hogy fogadják, mert ez annak bizonyítéka, hogy a füg­getlenségi és 48-as párt prog- rammja olyan helyeken is hódit, a hol arra a közel múltban még számítani nem lehetett. Én azonban nem a magán véle­ményre, hanem arra fektetem a fősulyt, amit Kristóffy József később mint miniszter mondott, ami igy hangzik : „Az általános titkos választói jog gyakorlati életbeléptetésére nézve rendkívül becses előmunká­latok vannak birtokomban, melyek szerint az általános választói jog a magyar faj uralmát nemcsak hogy nem érinti, hanem ellenkezőleg az általános választói jog behoza­tala esetén a magyar faj helyzete és számaránya az eddiginél jóval előnyösebb lesz.11 Erre fektetem pedig a fősulyt azért, mert: Én a függetlenségi és 48-as párt megbízásából az 1902. évi költségvetés tárgyalásakor a belügyi tárcza költségvetéséhez 1902. évi márcz. 4-ón felszólalva a képviselő- házban, szórul-szóra ezeket mond­tam : „A belügyi kormányzattal szemben annak a pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, Magyar- ország érdekében, a magyar nem­zet jövőjének biztosítása szempont­jából első követelménye az, hogy a parlamenti reform meggondolás, megfontolás és előkészítés tárgyává tétessék, és mielőbb gyakorlatilag megvalósittassék. Mert valóban tart­hatatlan állapot az, hogy a főrendi­ház mai szervezetében tartassák fenn, a képviselőház pedig a mai választási rendszer alkalmazásával alkottassák meg. Nem lehet többé kitérni, az általános választói jog behozatala elöl, amelynek egyéb előfeltételt szabni nem kell, mint azt, hogy a választó magyarul Írni és olvasni tudjon. Miután az állam­nak minden rendű és rangú polgára a terhek viselésére kénjszerittetik — őket az osztó igazság következ­tében a jogokból kizárni képteleuség. Be kell hozni a titkos közsé- genkénti szavazást. Szabályozni kell a választó kerületeket, mert a bel­ügyminiszter ur azon állásponja, hogy csak kiterjesztést kell csinálni — azt jelenti, hogy a belügy­miniszter ur a kormány és a többség hatalmi álláspontját félti, — s akkor Széli Kálmán miniszter- elnök és belügyminiszter, a szabad­elvű párt (melyhez tartozott Kris­tóffy is), zajos helyeslése mellett a függetlenségi és 48-as párt általam körvonalozott álláspontját „sötétbe ugrásának minősítette, s most alig 3 év múlva a belügyminiszter ada­tokra hivatkozással bizonyítja a mi álláspontunk helyességét, amiből azután az következik, hogy sem a kormány, sem a soezialisták nem jogosultak vádolni a függetlenségi pártot egyik részről azzal, hogy radikális programmjával az országot felforgatja, — másik részről pedig azzal, hogy nem gondol a nép jogaival. Köztudomású, hogy 1867. óta minden nehéz helyzetben a kor­mány azzal iparkodott megnyug­tatni az országot, hogy kisajátította az ellenzék programm pontjainak egyikét vagy másikát és azzal a közvélemény figyelmét lekötve más kifogásolt terveinek érvényt tudott szerezni, most azonban más a hely­zet ; ma első sorban félre nem ma­gyarázható módon tisztázni kell a nemzet és a király alkotmányos jogkörének tartalmát, ettől a döntő kérdéstől a közfigyelmet semmivel elterelni nem lehet, nem szabad azért, mert ha a nemzeti akarat nem érvényesülhet ma, — alig van rá kilátás, hogy érvényesülhessen holnap az általános titkos és közsé­genként! szavazati jog behozatala ügyében, mert ne higyje senki, hogy ez ellen oda át Ausztriában nem fognak minden erőt mozgósí­tani, mivel jól tudják, hogy az ekként megerősitett Magyarország­gal többé Ausztria kénye kedve szerint nem rendelkezhet; az pedig bizonyos, hogy, ha — mint hiszem — a nemzeti küzdelem sikerrel végződik, akkor nem lesz akadálya annak, hogy megvalósittassék a függetlenségi és 48-as párt vallott, hirdetett és fel nem adott prog­ramijának az általános választói jogra vonatkozó része is, de épen ezért össze kell tartani a most folyó nemzeti küzdelemben. Dr. B a b ó Mihály országgyűlési képviselő. Politikai szemle. A képviselőházat elnapoló királyi kézirat felolvasása után a képviselő­ház határozatilag kijelölte az utat, amelyet a nemzetnek követnie kell a törvények keretén belül azért, hogy lehetetlenné tegye az imparla- mentáris és a törvényhozás mindkét házában bizalmatlansággal fogadott, törvényesnek már csak ez ókból is el nem ismerhető Fejérváry kor­mányt, s az általa képviselt irány érvényesülését. A törvényhatóságok és a váro­sok felerósze már is a kormány el­len nyilatkozott, s megtagadta a meg nem szavazott adók beszedését, és a meg nem ajánlott ujonczok sorozását. A kormány a törvényhatóságok­kal szemben egy intő szózatnak ezimzett körrendeletét adott ki, melyben óva inti a tisztviselőket attól, hogy a törvényhatóság hatá­rozatának engedelmeskedjenek; de ennek előre láthatólag nem lesz hatása. Különösen értéktelenné vált a minisztérium körirata a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának vá­lasza, nyilatkozata folytán, amelyben tárgyilagos higgadtsággal ki van fejtve, hogy a kormány törvényte­len alapon áll, s ki van mutatva, hogy „miután a törvényhatósági határozatok nem uj jogot akarnak megállapítani, hanem csak a fenn­álló törvények szigora alkalmazá­sára hívják fel a tiszviselöket,“ , igy a minisztérium az általa kilátásba helyezett megrendszabályozással

Next

/
Thumbnails
Contents