Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-02 / 31. szám
1905. Kiskun-Halas helyi értesítője. augusztus 2. csak az alkotmányellenes kormányzás szándékában való megrögzött- sógét árulná el, de rendelkezése jogi hatálylyal nem bírna; de nem is birbat a minisztérium erre a i-zólra erkölcsi erővel, „mert egy alkotmányellenes kormány nincs abban a helyzetben, hogy bárkit is alkotmányos kötelességei tekintetében intöleg útbaigazíthasson * A belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megsemmisítette a főváros határozatának azt a részét, melyben az önként fizetett adók beszállítását megtiltotta. A megsemmisítő határozat az 1883. XLIV. t. ez 44. 45. 46. §-aira hivatkozik, figyelmen kívül hagyja azonban azt, hogy az azokban foglalt rendelkezések az 1848. III., 1867. X., 1504. I. és az 1790. XIX. törvény czikkekben foglaltak szerint csakis az ország- gyülésileg megszavazott adókra vonatkoznak, az 1886. XXI. t. ez. 20. §-a pedig világosan kiveszi a végrehajtás kötelezettségének szabályai alól az országgyűlés által meg nem 'szavazott adók tényleges behajtására, és a meg nem ajánlott ujonezok tényleges kiállítására vonatkozó rendeleteket, s igy nyílt e- rőszak alkalmazása nélkül aligha lesz alkalma a kormánynak arra, hogy megsemmisítő határozatának érvényt tudjon szerezni. Pest vármegyének az önkéntes adóbeszedés és az önkéntes katonai szolgálat tárgyában kelt határozatát szintén megsemmisítette a belügyminiszter. Utalunk az imént hivatko- kozott törvényes rendelkezésre, s azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy vármegyénk területén sem önkéntes adóra sem ujonezra a kormány nem számíthat, miután Pest vármegye közönsége bátran és következetesen kiszokott tartani a nemzeti jogokért folyó küzdelemben, s annak bizonyságául, hogy kellő erkölcsi bátorsággal szokta megjelölni a maga áláspontját, ide igtat- juk azt a feliratot, melyet a megye II Lipót király 1790. rnárcz. 14-iki .leiratára készített és terjesztett fel : „A nemzetek nyilvános joga, s azon társadalmi szerződés, mely szerint országok támadnak, bizonyítja, hogy a felségi jog eredetileg a népek birtokában létezik; e tétel, melyet maga a természet is mindenki szivébe vésett, azok sorába tartozik, melyekről egy igazságos fejedelemnek kételkedni nem szabad. E felségi jog a törvények által mérsékelt királyságban a törvényes fejedelem és a nemzet által közösen gyakorlott törvény alkotó hatalomban nyugszik oly módon, hogy a nemzet mindig bírjon azon eszközökkel, melyek az állam czéljának elérésére a körülmények szerint szükségesek. Meggondolván azt, hogy szabadságaink az osztrák ház uralkodása alatt sem a kölcsönös szerződések, sem az azokon nyugvó törvények és oklevelek által eléggé biztosítva nem voltak, és következőleg, hogy ügyeink biztosításáról bővebben kell gondoskodni, ■— móltóztassék intézkedni, hogy újabb szerződések köttetvén, polgári létünk teljes biztossága megállapittassék, és csak azután vegye át Felséged törvényes eskü letétele és megkoronáztatása által az ekkóp erős alapokra fektetett ország kormányát.“ Két ezikksorozat foglalkoztatja a politikai közvéleményt, az egyiket gróf Tisza István, a másikat gróf Andrásy Gyula Írja. Gróf Tisza István — aki a Fejérváry kormány ellen a szabadelvű párt nevében is a képviselőházban bizalmatlansági indítványt terjesztett elő — a kormány érdekében agitál és abból a tényekkel ellenkező és igy senki által el nem hihető tételből indul ki, hogy„az uralkodóház minden erejét a magyar nemzet rendelkezésére bocsátotta“ és azt vitatja, hogy ezért sem szabad a király álláspontjával szemben követelőleg fellépni, hanem annak jóakaratától kell várni a nemzeti kívánságok érvényesülését. Ezzel szemben gróf Andrássy Gyula megdönhetetlen igazsággal bizonyítja be, hogy a Fejérváry kormány alkotmány és törvényellenes imparlamentáris kormány, és abból a helyes elvből indulva ki, hogy „ha a szokás jogot adhat a királynak, akkor jogot adhat a parlamentnek is“ s miután „semmi sem áshatja alá a királyi tekintély talaját, mint az, hogy intézkedéseit jóhiszeműleg az alkotmányba ütközőnek nevezhetik milliók“ és hogy „a szervezetben rejlő veszedelmek ellen szervi védelemről kell gondoskodni,“ érdekes okoskodásában arra a végkövetkeztetésre jut, hogy „minden megengedett eszközzel azon kell lennünk, hogy Fejérváry ék kormányzását lehetetlenné tegyük.“ A jelzett két ezikksorozat mellett különös jelentősége van Kossuth Ferencz közgazdasági ezikkének, melyben az önálló vámterület áldozatul ejtését sejteti, s joggal teszi fel a kérdést, hogy „ha ily mélységes a magyar nemzet közérzülete a nyelv kérdésben, miképpen remélheti az uralkodó e közórzíi- letet legyőzni, kifárasztani, mit remélhet még az erőszak alkalmazásától is“ ? és állam férfiúi mély belátással jegyzi meg, hogy „mig a megoldás előkészítésére kivezényelt táborszernagy kormánya csendben készülődik az erőszakra, a kereskedelmi szerződések lejárnak, de lejár egy valami más is, a mely szinte szerződésből fakad — a magyar nemzet és királya közötti jó viszony, a mely ha fennállana, az uralkodó ház legnagyobb támasza lenne, a melyet a magyar nemzet jogainak tiszteidben tvrtásával végtelenül könnyű lenne megingat- hatlanná tenni.“ & A kormány a vármegyékkel szemben követni szándékolt eljárása indokából azzal áll elő, hogy „a minisztérium csak a parlamentnek felelős, ha tehát a törvényhatóságoknak sérelmes a kormány- rendelkezése — „forduljanak a kópvi- selőházhoz,“ de hogy ezt ne tehessék és a kópviselőház össze ne hivathassák, a Házat királyi leirattal napoltatta el, Ez méltó felfogás és álláspont Fejórváryókhoz, akik bemutatkozásuk alkalmával a Házat a teendők egész sorozatának teljesítésére hívták fel, de hogy ezt ne végezhesse, a király által nyomban a munkára felhívás után elnapoltatták.* Lehet-e komolyan venni az ilyen kormányt ? 1 Népesedési mozgatom. — julius 27. augusztus 1. — Születtek: Terbe István és Kerekes Judith- nak Eszter nevű leányuk. Kódéi János és Sárközi Máriának István nevű fiuk. Német József és Zelei Teréziának Móricz nevű fiuk. Tóth B. Károly és Horváth Erzsébetnek Mária nevű leányuk. Patai József és Kaszilló Máriának Jolán nevű leányuk. Kovács Imre és Lehőcz Zsuzsannának Mária Eleonóra nevű leányuk. Makra Ferencz és Kismarton Veronának Ilona nevű leányuk. Kiskopárdi Károly és Cserkó Eszternek Terézia nevű leányuk. Király Gy. Benő és Farkas Viktóriának Mária nevű leányuk. Szabó József és Szabó Rozáliának József nevű fiuk. Mucsi T. Mihály
