Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-10-30 / 18. szám
I. évfolyam, Kiskunhalas, 1904. október 30. 18. szám. KISKUNHALASI ÚJSÁG. KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP.---------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ---------S zerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELŐSSZERKESZTŐ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS : HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben egész érre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., negyedévre 1 kor 50 tillér. Egyes szám ára 6 fillér. Halottak napján. A borongó emlékezés e szomorú napján megeleveníti a különben csendes temető kert. Bús emberek csüggedt léptekkel és könyes szemekkel járnak-kelnek a néma hantok, nesztelen sírok között. E nap kizárólag a halottaké, kik ott alusz- szák örök álmaikat a rögök, göröngyök alatt; e nap a halottaké, kik drágák és szentek előttünk. Elzarándokolunk hozzájuk, felkeressük őket sivár birodalmukban s lerójuk kegyeletünk igaz, szívből fakadó adóját irántuk. Oh mily jólesik ott térdepelnünk halottaink sírnyoszolyái mellett, szabad folyást engedve érzelmeinknek, mily felemelő érzés őszinte köny- nyeket ontani azokért, kik voltak valaha, úgy mint mi vagyunk, kiket talán megbántottunk, megvádoltunk, kiknek fájdalmat, keserűséget szereztünk. Most vezekelünk, most bocsánatukért esdünk és lelkünk megkönnyebbülést érez, midőn áhitatos fohászunk röppen az Úrhoz enyhületért, malasztért. Mily beláthatatlanul nagy választófal áll az örök pihenők zajtalan birodalma és az élők lármás világa között. A halottak nyugalmas országa, a néma temető a hamisítatlan egyenlőség, a valódi demokrácia végtelen birodalma. Az egyedüli hely, hol elenyész, megsemmisül megannyi baj, bánat és szomorúság, hol az emberi gyengeségek, kicsinységek és gyarlóságok a semmiségbe vesznek, hol gyűlölködés, kufár- kodás, irigység és álszenteskedés ösmeretlen fogalmak. Be más az élők zajos, zene-bonás világa! Künn az élet forgatagában mily kapzsiak, hálátlanok és önzők az emberek. Hogy dulakodnak, torzsalkodnak egymással, hogy tusakod- nak, háborúskodnak egy falat kenyérért, mint teperi, gyűri le az erősebb, a markosabb a gyengébbet, a gyámoltalant, minő vad orgiákat ül a rágalom, a piszkolódás, az ármánykodás és áskálódás. És a testvérharc folyik szüntelenül, megállapodás nélkül és az élők soha se nyugodnak, soha se pihennek, nem telnek be semmivel, minden kevés nekik, azt a többet szomjuhozzák, a mivel az a másik esetleg bir. És dúl az ádáz küzdelem életre-halálra, illetve a halálig. Ez kicsavarja a nemtelen fegyvert az ember kezéből és megállítja útjában. Az örök pihenők egyszerű birodalmában láthatjuk, érezhetjük, hogy minő kicsiny az ember és minő nagy az Isten. Csupa fájó, tépő, bus gondolat forr az agyban, merő bánatos, facsaró, marcangoló érzés dúl a szívben. Szüntelenül előttünk lebeg sorsunk vigasztalan jövője, a nagy vég, hol meg kell állanunk . . Érezzük végig borzongani testünkön, lelkűnkön az elmúlás leheletét, suhogó szelét ... és egyre gondolunk az elmúlásra, életünk méla akkordjára, a halálra . . . Bár a boldogságból, örömből nem is egyformán jut ki részünk, a fájdalom, a bánat összehoz, együvé kapcsol bennünket. A búban, gyászban nincs különbség közöttünk, legyünk bár földhöz ragadt koldusok vagy fényes paloták hatalmas urai. A halál nem ismer rangot, polcot, osztályt és fokozatot. Egyképen bánik velünk, irgalmatlanul, kérlelhetetlenül. Szeretetteink hantjai mellett tanuljunk Istent félni és embert becsülni. Az Urba vetett szilárd hit és bizalom a felebarátok iránti nagy szeretet edzi a szivünket, acélozza a lelkünket. Legyen vége a testvérharcnak és kenyéririgységnek. A határt nem ismerő egoizmus helyébe az irgalom és könyörületesség, a szánalom és humanizmus lépjen. Maradjunk mindenkor a mellett, hogy felebarátainkat tisztelni és szeretni kell, mert a földi életünk nem nyúlik a végtelenségbe, a halál mindannyiunkat megállít utunkban. Féljük Istent és szeressük embertársainkat, akkor majd megnyugvást találunk az elmúlás szomorú gondolatában s vigaszt lelünk az isteni igében, hogy: Föltámadunk! h. Lapunk mai száma 8 oldal.