Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-10-23 / 17. szám
17. szám. I. évfolyam. Kiskunhalas, 1904. október 23. 4F KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVAT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, ahol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. Felelősszerkesztő és lapkiad ótulajdonos: H o r v át Gvula. Előfizetési dijak: Helyben egész évre 4 kor. télévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre ö kor , téiévre 3 kor., ne- ' gyedévre 1 kor 50 aller. Egyes szám ára 6 fillér. Eetakarítás után. Kiskunhalas, 1904. évi okt. 23. Amiért a földet munkáló ember kora tavasz óta küzdött, fáradozott, amit remegő aggodalommal féltett, bizakodó reménységgel várt: a termés — nehány nap múlva be lesz takarítva. A szüret már jobbadán megvolt, a kukoricát is leszedik már. Országszerte arról panaszkodnak, hogy mostoha volt a föld népére az időjárás: gyengén fizetett a kalász, elszáradt a mező füve; mi lesz velünk esztendő ilyenkorig? Nem tartjuk igazságosnak az általános panaszkodást se, mert úgy látszik, mintha kisebb volna a baj, mint a jaj: de városunknak, vidékünknek különösen kevés igaz okái ismerjük a panaszra. Földig hajlott a gyümölcsfa ága Isten áldásától, bővebben csordult a gerezd is, mint vártuk. Aki ismeri más vidékét is az országnak, az tudja, hogy a mi népünk hálával emelheti égnek kezét ebben a szűk esztendőben. Betakarította az esztendő termését. Hálaadáson kívül mi a teendője a ránk következő téli időben? Gondoskodnia kell a jövőről. Nem a jövő tavaszt értem. Arról is. Hanem sokkal fontosabb a távol jövőről való gondoskodása. Arról a másik tavaszról: fiairól, gyermekeiről, akik valamikor majd örökébe lépnek, elfoglalják helyét a sorban, érdemes vagy érdemeden polgárai lesznek a városnak, hasznos vagy haszontalan fiai a hazának. Isten után a szülőkön áll: hasznosak lesznek-e, vagy hasznavehetetlenek. Ha visszanéz a földes vagy szőlős gazda az elmúlt tavaszra, nyárra és elgondolja, milyen temérdek gondjába, munkájába került, mig az esztendő termését csűrébe takaríthatta, mikor tekintete nevendék gyermekeire esik, akaratlanul is éreznie kell, hogy azok is szerető gondját, munkáját szükségelik. Gyümölcs, gabona, nevendék fiák csak az áldást veszik Istentől; a munka körülöttük az emberé. S ez a munka nem terhes, nem fáradságos. Hiszen mindenkinek az édes magáét kell gondoznia. S vajon melyik apának nem az a kívánsága, hogy a fia különb ember legyen nálánál? Földi javakkal: gazdagsággal, szerencsével, testi épséggel maradandóan nem ruházhatja föl fiát egy apa sem, akár szegény, akár gazdag. De adhat neki nagyobb nevelést, több ismeretet, mint amennyivel őt útnak bocsátották szülei. S ez maradandóbb kincs amazoknál. Azért tehát a szegény, akinek eddig szüksége volt gyermeke segítő kezére, a gazda, aki ezután a napnak nagyobb részében nélkülözheti apró cselédjének munkáját, adják a gyermekeket iskolába. Mert az ember életében a gyermekkor a tavasz, amikor jó magot kell elvetni a zsenge lélek fogékony talajába, hogy a nyárnak vagy ősznek idejére gyümölcsök gazdagságának örvendezhessen a szülő. Szűnjék meg végre az a szégyenletes állapot, hogy száz meg száz gyermek nő fel városunkban, határunkban iskoláztatás nélkül. A jövendőnek szebbnek kell lenni a jelennél ; tehát a fiatalságnak tanultabbnak kell lenni az öregeknél. Ne vonja hát el senki gyermekét, cselédjét az iskolától. — Legalább a téli hónapokban ne. El kell valamikor érnünk azt a fokát a műveltségnek, amit más nemzetek már régen elértek, hogy ne akadjon több száz ember közt két- három Írástudatlannál. Legyen a jövő nemzedék nálunk tanultabb, erősebb, bátrabb, hogy hálával gondolhasson vissza felnevelőire, hogy magyar nemzetét is — hisz a nemzet is az egyesekből van — műveltebbé, erősebbé tegye! pr. Lapunk mai száma 8 oldal.
