Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-30 / 13. szám

1904.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

márczius 30.

Reunió. Az Úri Kaszinó husvét hétfőjén tartja a/, idei utolsó házi mulatságát, mely remélhetőleg az előbbiekhez hasonló szépen és jól fog sikerülni.

Tüzek. A tavaszi rendes tüzesetek most a külterületen kezdenek pusztítani ; Füzesen Tápai Lajos kunyhója égett le a benne levő bútorzattal és 230 korona készpénzzel. (Ennek is jobb helye lett volna valami vaskasszában.) Eekettyén pedig a Damokos tanyáján egy istálló égett meg Nagy István bérlőnek két lovával együtt.

Siketnérnák felvétele. A siketnémák szegedi intézetébe nemre, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül 7—12 éves siketnérnák vétetnek fel. A felvétel iránti kérvények az intézet felügyelő bizottságához küldendők be: mellékletek: keresztlevél, orvosi és hatósági bizonyítvány. Bővebb felvilágosítást az intézet igazgatósága ad.

Népesedési mozgalom.

— márczius 23. márczius 29. — Meghaltak :

Budai József 9 éves korban. Garas László 64 éves, Sós Ágoston 22 éves, Nagy Ty. Imre 82 éves, Fad- gyas Sándor 8 éves, Túri Juliánná 11 hónapos, Pataki Margit 2 hónapos, Kamra Jáuosuó, Nagy Juliánná 22 éves, Zámbó János 72 éves korban.

Kihirdetett jegyesek:

Dókány Ferenez Pusztar pusztai lakos Bulázer Juliánnával. Tóth Lajos Csonka Zsuzsáiméval. Nothof Miklós szegedi lakos Denke Sárával. Paska Péter Pál Németh Vilma Máriával. Kajdoczi Kovács Sándor Nóinedi Juliánnával. Koleszár István Schaffer Katalinnal. Sonkoly János Darányi Rozáliával.

Egybekeltek :

Gondi Lajos Kolompár Teréziával. Dömötör Imre özv. Vizer Jó- zsefné Nyilas Annával. Paprika Bé- niámin Korda Zsófiával.

Dr. Babó Mihály beszéde

a képviselőim/, márez. 24-iki ülésén a Magyar- és Horvátországok közti pénzügyi egyezmény újabb meghosszabbításáról.

T. ház ! Magyar hazánk politikai helyzetének tarthatatlan voltát

semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sem Ausztriával, sem Horvátországgal szemben jogainkat és feladatainkat érvényesíteni és a kellő időben megvalósítani nem tudjuk, (ügy van ! a szélsőbaloldalon) Szinte képtelenségnek tűnik fel az, hogy Ausztriával csak úgy, mint Horvátországgal évről-óvre ideiglenes intézkedésekkel kell viszonyunkat szabályozni. Ha ezt a rendszert valaki családja érdekeit érintő kérdésekben követné, azt hiszem, hogy a gyámhatóság venné az illetőt a maga intézkedési körébe. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon)

A mi magát a törvényjavaslatot illeti, melynek előterjesztése természetesen kikerülhetlen kormány- feladotot képezett, én erre vonatkozólag csak röviden akarom ez alkalommal megindokolni álláspontomat, a melynél fogva a?t elfogadhatónak nem tartom. (Halljuk ! Halljuk !)

A kormány abból indul ki, hogy a tényleges állapot fentartása mellett sanálja Horvátország helyzetét oly irányban, hogy a beligazgatás költségeit Magyarország segélyével fedezhesse. En azt gondolom, hogy miután a törvény világos szavai úgy rendelkeznek, hogy Horvátországban a fogyasztási adó a községeket illeti közigazgatási czélra, lehetetlen el nem ismerni azt, hogy a magyar községek a közigazgatási költségek tekintetében a horvát községekkel szemben határozottan hátrányos helyzetben vannak. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbalpldalon) a mennyiben még csak most foglalkozik a kormány azzal a gondolattal, vájjon nem volna-e indokolt Magyarországon is átengedni a fogyasztási adókból befolyó jövedelmieket a városoknak és községeknek a közigazgatási költségek fedezésére.

T. képviselőház! 1868-ban, mikor Magyarország minden téren a kiegyezkedóst iparkodott megvalósítani, azt a helyes álláspontot foglalta el a magyar törvényhozás a horvát kérdésben, hogy megállapította amaz összeget, a melyet Horvátország beligazgatása igényel, megállapította pedig 2,200.000 írtban. Minthogy azonban a szervezet kérdésébe a magyar törvényhozásnak beavatkozási joga nincs, az élet követelményei folytán is a szervezet folytonosan fejlesztetett, a kiadások szaporodtak s igy előállottak a többletkiadások, a melyeket a törvény értelmében előlegeznie kellett Magyarországnak. Mi ezeknek az előlegeknek a sorsával, t. ház, tisztában vagyunk. Az előadó ur most, a midőn a három millió korona többletet is elfogadhatónak mondja, ezt a kifejezést használja beszédében (olvassa) :

„Hiszen az eddigi tapasztalatok szerint jóformán kizártnak kell tekintenünk, hogy az összegez később a magyar államkincstár részére megtérüljön.“ En azt gondolom, hogy ha a t. előadó ur egész őszintén és nemcsak úgy körülbelül őszintén akart beszólni, ezt a „jóformán“ szót egyszerűen elhagyhatta volna, s akkor úgy haugzott volna az igazságnak teljesen megfelelő és a következmények általbizonyáraiga- zolt kijelentése, hogy kizártnak kell tekinteni, hogy ez az összeg valaha a magyar államkincstár részére megtérüljön. Hiszen a „jóformán“ szót nem használták 1868-ban, sőt egyenesen feutartották a visszatérítési jogot a szorosabb értelemben vett Magyarország részére Horvátországgal szemben és mégis 1889-ben, az akkor már 200 millió korona ösz- szeget meghaladó előleget egyszerűen törölte a törvényhozás azzal a kijelentéssel, hogy többé Horvátország ellen visszamenőleg, a múltra vonatkozólag ezen a czimen követelésünk nem lehet.

Akkor, a midőn Magyarország és Horvátország közt pénzügyi kiegyezésekről van szó, miután minden egyes kiegyezési javaslatra, minden pénzügyi egyezményre Magyarország következetesen ráfizet, nekünk kétszeresen meg kell gondolnunk és fontolnunk, hogy vájjon belemebetünk-e abba, hogy pláne ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatosan egy ilyen evidens terhet utaljunk rá a magyar állampénztárra ? !

Csak két dologra hívom fel a figyelmet. (Halljuk! Halljuk!) 1880-ban, a mikor a második kiegyezés kérdése megoldást nyert, a közös jövedelemből kivett tételek száma szaporittatott és a törvény 5. §-ának e) pontjában megállapittatott a gőzhajózási, vasúti vállalatok és biztosító társulatok által fizetendő bélyeg- és posta teherlevelek bé-