Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-30 / 13. szám
1904. márczius 30. Kiskun-Halas helyi értesítője. lyegilletéke fejében 20.000 forint, vagyis 40.000 korona átalányösszeg, a mely a most jelzett bevételekből átszámítandó volt Horvátország javára annak belügyi igazgatási költségeire. Ezzel szemben mi történt 10 év múlva, 1889-ben? Ekkor már kihagyták a bélyeg- és postateher- levelek bélyegilletékót és mégis az előbb jelzett czimen 130.000 forint = 260.000 korona, tehát több mint hatszoros összeg állapittatik meg Horvátország belügyi igazgatásának költségeire. Es ha összehasonlítjuk a magy. állam költségvetésében belügyi igazgatás költségek czimén felvett összeget a horvát belügyi igazgatás költségeivel, nem-e méltán szembetűnik, hogy addig, a mig Magyarország alig 19, nem egészen 20 százalékát az állami összes bevételeknek fordíthatja belügyi igazgatási költségekre, addig Horvát-Szlavonország 44 százalékot fordít a maga bevételeiből erre a czélra ? (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) És, t. ház még ez sem elegendő. Miért? Mert nagyon természetesen a magyar kormánynak és a magyar törvényhozásnak az ottani szervezeteknek mikénti összeállításába, a hivatalnoki létszámnak megállapításába semmi néven nevezendő beleszólása nincs és nem lehet (ügy van ! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon) és igy, ha a horvátoknak úgy tetszik, akként állapítják meg a belügyi igazgatás költségeit a közönség jól felfogott érdekében, hogy semmi kívánni való ott fenn ne maradjon, ellenben Magyarország abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy szervezetét meg nem állapíthatja úgy' a mint azt az állam és nemzet érdekei méltán megkövetelnék, mert nincs rá elegendő fedezet, nekünk pedig nem pótolja a hiányt senki. (Igaz ! ügy van ! a hálós a szélsőbaloldalon) Én tehát pénzügyi szempontból sem tartom indokoltnak és helyesnek a törvényjavaslatban foglalt azt a rendelkezést, a mely bár elszámolás fentartásával a három millió koronát rendelkezésére bocsátja Horvátországnak, hanem Barta Ödön t. képviselőtársam elleninditványát teszem magamévá. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaidalon) Politikai szempontból, t. kópviselőház, azt gondolom, bővebben beszélni ezúttal felesleges. De még is rá kell mutatnom arra, hogy azon okokból, a melyeket előttem szóló t. képviselőtársaim az életből vptt tapasztalatok alapján itt feltártak, csakugyan Magyarország és Horvátország között a testvéries egyetértés nemcsak nem erősbödött, hanem lazult, sőt majdnem tökéletesen megsemmisült, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon) És csodálatos t. képviselőház, hogy a mi horvát képviselőtársaink a helyett, hogy tüskön-bokron keresztül követik a kormányt, nem helyezkedtek és nem helyezkednek arra a helyes álláspontra, a mely Horvátország érdekeit is szolgálta volna és szolgálná, arra az álláspontra t. i., hogy Ausztriával szemben Magyarország köz- gazdasági önállóságának és függetlenségének kivívását elősegítsék, a mi által Horvátország jogosult érdedéi is kielégítést találnáuak. mert hiszen tudniok kell — maga a történelem kétségtelenné teszi, hogy a mikéntaszorosan vett Magyarországnak közgazdasági téren Ausztria az elnyomója, épen úgy elnyomója nekik is. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon) Tehát, t. képviselőház, minthogy sem pénzügyi, sem politikai tekintetek nem indokolhatják a törvényjavaslatnak a jelzett változtatással való elfogadását-, ón a magam részéről azt nem fogadom el, hanem Barta Ödön t. képviselőtársam elleninditványát teszem magamévá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Meg vggyok győződve róla t. képviselőház, hogy akkor, a midőn a pénzügyi egyezmény kérdését tárgyalni fogjuk s e kérdésekké! behatóbban alkalmunk lesz foglalkozni, meg fogjuk találni azt az utat és módot, a mely a Magyarország és Horvátország közötti viszonyt megerősíteni lesz hivatva. Egyre azonban már most kérem a t. kormányt, arra t. i., hogy elimináljon egy nagy közjogi sérelmet már az előzetes kérdések tisztába hozatalánál. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon) Méltán feltűnik, t. miniszterelnök ur, hogy a mikor a regnikoláris bizottságok tárgyalásainak eredménye alapján létrejönnek az egyezménytervezetek, azok, mielőtt a törvényhozás termébe jönnének, külön szentesítéssel láttatnak el a Felség által. Ez homlokegyenest ellenkezik a magyar közjoggal, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) mert hiszen a magyar közjog értelmében csak a két ház által elfogadott törvényjavaslatokat lehet a Felségnek szentesíteni, de e regnikoláris deputácziók megállapodásait mintegy törvényerőre emelni előzetesen azzal, hogy a Felség szentesítéssel látja el — nem lehet és szabad. A t. miniszterelnök ur tagadó- lag int ; méltóztassék megtekinteni ezen egyezményre vonatkozó törvényeket, ezekben az van, hogy ő Felségének előzetes megerősítésével, jóváhagyásával és szentesítésével ellátott egyezmény. Hát, bocsánatot kérek, mivel itt szentesítésre történik hivatkozás, annak okvetlenül meg kellet előznie a törvényhozás tárgyalásait és ezt, gondolom, a t. miniszterelnök ur sem tartja a magyar közjoggal összeegyeztethetőnek. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. (Elénk helyeslés a szól- sőbaloldalon) Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. 438—1904. Hirdetmény. A róm. kath. egyháztanács határozatából kifolyólag a plébánia udvaron levő melléképületek újra építésére f. év ápril hó 17-én délután 3 órakor a rk. egyház adószedői hivatalában szóbeli és zárt ajánlat utján árlejtést tart,, melyen az építést elvállalni szándékozó iparosok 253 kor. 68 fillér bánatpénz letétele mellett részt vehetnek. A zárt ajánlatok 253 kor. 68 fillér bánatpénzzel ellátva a kiskun- halasi róm. kath. egyháztanácshoz czimezve, Halász D. Sándor egyházgondnoknál ugyancsak a jelzett nap déli 12 órájáig tehetők le. Az építkezésre vonatkozó feltételek és tervezetek a róm. kath. egyház adószedői hivatalában mindennap délelőtt 8 órától 12-ig, délután 2 órától 5-ig megtekinthetők. Kiskunhalas, 1904. márczius 22. Véber István esperes plébános, egyháztanáesi elnök. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában
