Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-09 / 45. szám

1904.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

november 9.

törvényt, a melynek helyes és igazi értelme az volt és ma is az, akárhogy is esüri-csavarja a t. túloldal, hogy abban az esetben, ha Magyar- ország és Ausztria között vámszövetség létre nem jöhet 1903-ig, annak az állapotnak, melyről a törvény szól, élő joggá kell változnia, gyakorlati ténynyó. A túloldalnak és a kormánynak tehát hazafias, politikai és erkölcsi kötelessége volna a külön vámterület létesítése. (Igaz ! Úgy van ! a bal- és a szólsőbal- oldalon)

Mert, t. képviselőház, ha a végrehajtó hatalom fölébe kerül a törvényhozásnak, az legalább is politikai forradalom és a többség nem engedheti azt, hogy ez a veszedelem bekövetkezzék, és őrködni tartozik, hogy a törvények, nemcsak ez az egy, hanem az összes törvények, Magyarországon érvényben maradjanak. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Hogy mennyire igazam van akkor, a mikor arra hivatkozom, hogy az 1899. XXX. t.- cziknek czólja az volt, a mit a kereskedelemügyi miniszter ur is felolvasott és kifejezésre juttatott, arra nézve nem is szólok a törvény- javaslat indokolásáról, t. az 1899. XXX. t.-cz. indokolásáról, hanem hivatkozom magának a közgazda- sági bizottságnak erre vonatkozó jelentésére. (Halljuk! Halljuk 1 a szélsőbaloldalon)

Ez már akkor kijelölte az utat a törvényhozásnak arra nézve, hogy mire kell fektetni a súlyt és tulaj- donkópen az előintózkedósek mily irányban tétessenek meg. Es ezt az előterjesztést, ezt a jelentést Rosenberg Gyula t. előadó ur csak ismeri, hiszen aláírta, mint a közgazdasági bizottság előadója. Ebben a köz- gazdasági bizottság, a midőn az 1899. XXX. t.-czikket mint törvényjavaslatot tárgyalja, ezt mondja: „Most. midőn a vám- és kereskedelmi viszonyok és azokkal összefüggő némely kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslatot vettük bírálat alá, akkor a felvetett kérdés, hogy t. i. vámszövetsóg vagy önálló vámterület kivánatos-e, még pedig közjogi szempontból, lényegesen módosul.“Maga a közgazdasági bizottság tehát ezt a kérdést közjogi térre átsiklottnak jelenti ki; elsősorban tehát tisztában volt, hogy a vámszövetsóg minden esetre nagyon fontos politikai közjogi kérdés is :

most már a súlypont nem a közgazdasági kérdésen, hanem a közjogi kérdésen alapszik egyenesen. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon)

Mert azt mondja: „A vám-és kereskedelmi szövetségnek az 1867. XII. t.-cz. 60. §-a értelmében való megkötése rajtunk kiviil álló okokból lehetetlenné válván, a kérdés többé nem úgy áll, hogy az önálló vámterület előnyösebb-e a vámszö- vetsógnél, hanem úgy, hogy az adott időpontban közgazdasági érdekeink szempontjából a vámsorompók tényleges felállítása által jobban biztosíttatnának közgazdasági érdekeink, mint az által, ha a monarchia közt a szabad és korlátlan forgalom fog fentartatni.“

Tehát igenis, a körül forgott és forog ma is a kérdés, hogy átmen- jünk-e 1907. előtt az önálló vámterületre vagy nem ? Ez nem tisztán közgazdasági kérdés, hanem egyúttal nagy politikai kérdése Magyarországnak.

Polónyi Géza: Fontos állam- jogi kérdés 1

Babó Mihály: Ha ugyanis az önálló vámterület tényleg életbe lép, akkor először ki fog domborodni az, hogy Magyarország saját területe fölött szabadon és önállóan rendelkezik, másodszor az, hogy közgazdasági érdekeinket minden idegen befolyástól menten magunk fogjuk szabályozni és irányifani, harmadszor pedig, a mi az önállóság szempontjából nagy jelentőségű és a mi szerintem tulajdonkópen oka annak, hogy a megvalósítást lehetetlenné akarják tenni, az, hogy a külföld előtt akkor Magyarország mint önálló és független ország jelenik meg.

Ezt nem akarják odaát, nem akarják önöknek megengedni; de ebből nem az következik, hogy önök szót fogadjanak a felsőbb rendeleteknek, hanem ha egyszer már elfoglalták ezt az elvi álláspontot, a mint elfoglalták 1899-ben, azt igenis állják ma is, és hassanak oda, hogy minden akadály ennek utjából eltávolittassók.

Elégszer ki volt fejtve és igaz is a törvény szempontjából, hogy a kereskedelmi tárgyalásokat megindítani addig, mig az autonom vámtarifa a két állam törvényhozása által megállapítva nincs, nem volt szabad.

Széli Kálmán akkori miniszter- elnök ur az 1899. julius 11-én tartott ülésben egész világosan megmondta, hogy a jelenlegi tarifa sem Magyarország, sem Ausztria érdekeinek meg nem felel, és ő épen azért állította oda az autonom vámtarifának a tárgyalások előtt való létesítését, hogy ha komolyan akarja Ausztria a vámszövetséget, neki lehetőséget adjon arra, hogy Magyarország ne éljen törvény- biztosítottá vámterületi önálló jogával. Önök most megfordítják és mindent elkövetnek, hogy Ausztria megállapítsa, vagy császári rendelettel megállapittassa a tarifát azért, hogy lehetetlenné tétessék Magyarországnak az önálló vámterületre való áttérés. Hogy azután ennek közgazdaságilag mi a következménye, arra elég bizonyítékot nyújt maga a törvényjavaslat és az ahhoz csatolt kimutatás.

Hogy Magyarországnak meny- nyira kis mértékben vannak itt az érdekei védve, és mennyire kis mértékben van érdekelve is, azt azok a statisztikai adatok, melyeket a t. miniszterelnök ur a javaslathoz csatol, világosan feltüntetik. Ha összehasonlítjuk a forgalmat, a mely csak Magyarországra esik. azzal, a mely a közös vámterület forgalma, mindjárt tisztán áll a helyzet, hogy Magyarország minusra dolgozik, a közös vámterület ellenben 30 millió plusra dolgozik. Hát ki nyer akkor ezen törvényjavaslaton: mi vagy Ausztria ? (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon)

Az 1899: XXX. t.-czikknek egyik czólja ,is az volt, hogy ha már fenmarad is a közös vámterület a két állam közt, olyan tarifának kell létesülnie, mely Magyarország közgazdasági, mezőgazdasági, ipari érdekeit egyaránt megvédi. Meg van-e az védve akkor, mikor ilyen sserződóst kötnek ideiglenes jelleggel, de végleges czólzattal, a mit kifogok mutatni. Hogy ez a törvényjavaslat nem védi meg a magyar bortermelők érdekeit, az már bővebben ki volt fejtve. Az kétségtelen, hogy akármilyen érvek hozatnak is fel, az önök irányított akarata, ha a szavazásig jutott a dolog, kétségtelenül el fogja fogadni ezt a törvényjavaslatot is.

A t. miniszter ur hivatkozott egy vármegyei szabályrendeletre, mely a borvidék érdekében hozatott;