Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-09 / 45. szám

1904.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

november 9.

a mely a törvényjavaslatba be van iktatva. Majd kifogom mutatni, hogy a törvényjavaslatban is politikai előrelátásból kétféle módon van kifejezve az, hogy ezen ideiglenes, provirózius intézkedés mellett végleges szerződés van-e vagy nincs? Nagyon érdekes az összehasonlítás. A törvényjavaslat bevezetésében ezt mondja : „A tárgyalások egyidejűleg kézjegygyei ellátott uj kereskedelmi és hajózási szerződés megállapítására vezettek.“ Tehát kézjegygyei ellátott szerződés megállapítására. Ennek a t. koimány és az előadó ur azt az értelmet tulajdonítja, hogy a szerződés aláírására feljogosítottak, meghatalmazottak ezt még nem írták alá, csak az alkudozásra kinevezettek, tehát úgynevezett parafáit szerződéssel állunk szemben.

Csodálatos azonban, t. ház, hogy a törvényjavaslatok szövegében oly gyakran cseréltetnek fel a kifejezések, hogy ugyanazon tárgyról, azoknak értelme az egyik szakaszban egészen más, mint a másikban. Nézzük magát ezt az elfogadásra ajánlott nyilatkozatot. Méltóztassék ennek utolsó pontját elolvasni, kellő figyelemre méltatni és azzal a kellő rigorozitással összehasonlítani a bekezdésben felvett rendelkezést.

Ebben az utolsó pontban az van mondva (olvassa): „A jelen megállapodás 1904. évi október 15-én lép életbe és az egyidejűleg megállapított uj szerződés életbeléptéig marad hatályban.“ Eu olvasni és gondolkozni tudó, nem törvényhozókhoz, de egyszerű emberekhez is nyugodtan intézem azt a kérdést: hogy vájjon a bevezetés ugyanazt tartalmazza-e, — nem szószerint, de az érdem és értelem szempontjából — a mit ez a befejezés tartalmaz ?

így játszani a törvényhozással, legalább is frivolitás, (ügy van ! a szólsőbaloldalon) mert vagy a bekezdésben megállapított tény az igaz, hogy csak parafáit nyilatkozat van, a melyet az alkudozások czól- jából kiküldöttek írtak alá, vagy pedig az utolsó rósz az igaz, hogy egyidejűleg megállapított uj szerződés van. a melynek életbeléptéig ez a törvényjavaslat, ha törvénynyé lesz, fenn fog állani.

Tehát már magában a javaslatban a törvény czéljának fólrema- gyarázliatása érdekében két különböző rendelkezés foglaltatik, csak azért, hogy ezen törvényjavaslat azután, ha törvénynyé lesz, olyan gátul szolgáljon a törvényhozásnak, a melynek következtében az 1899. XXX. t.-cz. rendelkezéseihez képest az 1907. év végén az önálló vámterületre áttérni ne lehessen. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon)

Nem volna-e a politikai kötelesség érzetnek megfelelőbb eljárás az, ha a t. kormány nyíltan és világosan kijelentené és a törvényjavaslatban is kifejezésre juttatná azt, hogy miután a közös vámterület elvi álláspontján áll, ennek megvalósítása érdekében biztosítékot akar magának szerezni arra, hogy az ellenkező álláspont érvényesülése be ne következzék ? (Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Hiszen a t. kormány erre is megkaphatja a többséget, ha odáig jut a dolog, hogy szavazásra kerül a sor. és ez legalább a politikai morál szempontjából nyílt, őszinte és férfias eljárás lenne. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon)

De menjünk tovább, t. ház. Ezen javaslattal szemben az előadó ur október 14-én, a midőn bevezető beszédében elfogadásra ajánlotta ezt a javaslatot, a jövőben „esetleg megkötendő“ szerződésről beszólt. A törvényjavaslatban kétféle rendelkezés van és ezekhez járul most az előadó ur ajkáról elhangzott az a harmadik hivatalos kijelentés, a melyben a jövőben esetleg megkötendő szerződésről beszólt. Ez tehát annyit jelent, hogy a szerződés nincs megkötve s mi hiába beszéltünk róla, mint megkötött szerződésről.

De megfelel-e az előadó ur ezen kijelentése a törvényjavaslatnak akár bevezető, akár befejező részében foglalt kijelentésnek? Nem. Ez ismét egy harmadik álláspont azért, hogy ha majd jő az újabb javaslat, az előadónak módjában legyen válogatni az 1899-diki és 1904-iki beszédeiben azért, hogy azt mondhassa, hogy ő magához következetes maradi. Azonban nézzük most, mit mond a miniszterelnök ur. A t. miniszterelnök ur azt mondja : „Le van tárgyalva az anyaga, meg van állapítva a tartalma egy megkötendő végleges szerződésnek“ és hozzáteszi: „a mely végleges szerződés azonban aláírva nincs.“ Ismét t. képviselőtársaim Ítéletére bízom, hogy ugyanazonos-e ez

azzal, a mit a törvényjavaslat és az előadó ur kifejezésre juttatott?

A ki irni és olvasni tud, az megint csak azt fogja mondhatni, hogy ez egészen más. Most már tehát egy negyedik felfogással állunk szemben az olasz végleges szerződés tányéré vonatkozólag. Ezek mindegyikével szemben áll azonban a t. kereskedelemügyi miniszter urnák őszinte, nyílt, férfias és határozott kijelentése. A t. kereskedelemügyi miniszter ur október 18-án tartott beszédében már ezt mondja : „Ez a törvényjavaslat azt alapítja meg, hogy a jelen megállapítás 1903. október 15-én lép életbe és az egyidejűleg megalapított uj szerződés életbeléptéig marad hatályban.“

T. ház, ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy egyidejűleg megalapított uj szerződés van. mert ellenesetben a t. kereskedelemügyi miniszter ur ezt a határozott kijelentést, hogy : „megalapított uj szerződés van,“ nem használhatta volna és itt — tisztelettel ismerem el a kereskedelemügyi miniszter urnák a következetességét — a befejező részszel teljesen egyértelmű leg nyilatkozott, de épen ezért, t. kereskedelemügyi miniszter ur, a bevezető részt a javaslatba beállítani egyáltalában képtelenség és lehetetlenség, mert törvénybe beiktatni kótfó'e rendelkezést ugyanazon tárgyra és ugyanazon kérdésre, legalább szerintem, nem megengedett dolog. fUgy van ! Úgy van ! a baloldalon)

De menjünk tovább, t. képviselő- ház. Günther Antal t. képviselőtársunk hivatkozva két tekintélyes nyilatkozatra, Pantanó olasz képviselő és Rava olasz miniszter nyilatkozatára. azt állította és lapküzléssel igazolta is, hogy azok az urak egyenesen kijelentették, hogy egyrészről Magyarország és Ausztria, másrészről pedig a két állammal szemben Olaszország közt a végleges szerződés megköttetett. Es csodálatos, t. képviselőház, hogy e nyilatkozat igaz voltát illetőleg a t. előadó ur még a szokásos tagadással sem állott elő, — nemcsak hogy nem tagadta a t. előadó ur, a kormány pedig hallgatott — hanem visszavágásul egyenesen arra hivatkozott Rosenberg képviselő ur Günther Antal t. képviselőtársunkkal szemFolytatása a II. mellékleten.