Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-09 / 45. szám

1904.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

november 9.

múltban Magyarországra és Horvát- Szlavonországokra egyaránt kiterjedt, s ez egyezménynyel nem ellenkeznek, továbbra is a magyar korona országai közös jogainak és alaptörvényeinek tekintetnek.“

A befejező rendelkezésben pedig ezen kiegyezést szintén Magyarország és Horvát-Szlavonországok közös alaptörvényének deklarálja !

Látjuk tehát, hogy a törvény ismételve használja e szót: „alaptörvény.“

Ezek után, t. ház azt hiszem, teljesen mellőzhetünk minden elméleti vitatkozást abban az irányban, vájjon van-e hát alaptörvény, vagy nincs mert hiszen a Deák Ferencz által irányított és vezetett 1867—68-iki országgyűlésen, biztosítékot szerzendő az 1867. XII. t.-czikknek, — a melyre nézve akkor is voltak kételyek, vájjon hasznára lesz-e az országnak, vagy nem — alaptörvényi jelleget adtak egy másik törvényben, hogy ezzel az 1867. XII. t.-czikk erejét még inkább fokozzák.

Tehát önök szerint akkor, a mikor az ország önállóságának rovására alkottattak törvények, mint 1867-ben és 68-ban, vannak alaptörvények, vagyis olyan törvények, a melyekhez hozzányúlni könnyen nem lehet, ellenben önök nem tartják alaptörvényeknek azon fundamentális rendelkezéseket, melyeket országunk önállóságának és függetlenségének érdekében elődeink böl- csesóge megállapítani jónak látott. Döntsék el a kérdést elméletileg bárhogyan, a gyakorlat és a világos törvény önöket mindenesetre meg- czáfolja. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szólsőbaloldalon)

Nagy Ferencz t. képviselőtársunk a rendeletekre vonatkozólag is tett néhány kijelentést. Hát én azt kérdem Nagy Perencz t. képviselőtársamtól, és a vele egy felfogáson levő képviselő uraktól: van-e Álagyarországnak olyan törvénye, a mely a kormányt szüksógrendelet kiadására feljogosítaná, vagy felhatalmazná ? Ilyen törvény, t. kópvi- selőház, nincs ; és hogy Magyarországon a rendeletek kibocsátásának joga csak törvény alapján illeti meg a kormányt, az kitűnik törvényeink egész sorozatából. Csak egypárra hivatkozom. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon)

Tessék megnézni a honvédségről szóló törvényt. Ez világosan kimondja, hogyha külföldön folyik a háború és oda kell vinni a honvédséget, az országgyűlés együtt nem létében a törvényben nyert felhatalmazás alapján joga van a kormánynak rendeletileg intézkedni; de a törvényhozás bölcsen hozzátette, hogy erről mindjárt a legelső alkalommal, a mint az országgyűlés egybejön, kötelessége a törvény- hozásnak jelentést tenni.

Itt van az 1899. XXX. t.-cz. Ez is világosan megmondja, hogyha bizonyos irányban olyan intézkedés szüksége állana elő, a melyet nyomban meg kell tenni, az országgyűlés azonban nincsen együtt, azon intézkedést rendeleti utón megteheti a kormány, azzal a kötelezettséggel azonban, hogy tett intézkedéseit a háznak bejelenteni tartozik, a mint erre, legelső alkalom nyílik. Tehát a magyar alkotmány és a magyar törvényhozás ismer a törvények felhatalmazása alapján kibocsátott rendeleteket, ismer természetesen végrehajtási randeleteket is, de szükségrendeleteket Magyarországon egyetlenegy törvény sem enged meg. (Igaz! Ügy van ! a bal- és a szólsőbaloldalon)

Már most honnan veszi a jogot a t. kormány ahhoz, hogy egy ilyen fontos, az ország jogaiba, alkotmányába. érdekeibe ütköző és azt közvetlenül érintő kérdésben saját felelőségére a szükségre való hivatkozással rendeletet bocsát ki? Felfogásában veszedelmes példa rejlik, a melyet ide át akarnak plántálni Ausztriából, (ügy van ! a szólsőbaloldalon) a hol azonban ez törvó- uyen alapul, mert hiszen a 14. szakaszt ott azért alkották meg, hogy a császári hatalom a maga egészében mégis ne olvadjon bele az alkotmányosságba, hogy megtartsa rendelkezési jogát ott, a hol a parlament nem tud, vagy nem akar a császári felfogásnak megfelelően megállapodni, hogy ott érvényesüljön a császári, a fejedelmi akarat, (ügy van ! a szélsőbaloldalon)

Nálunk azonban, t. kópviselőház ilyen rendelkezés a törvénybe elő nem fordul, igy tehát még ő Felségének sincs joga rendeletekkel intézkedni és kormányozni, annál kevósbbó, a kormánynak, (ügy van! a szólsőbaloldalon) Es azzal akarni menteni a törvénysértést, hogy a

kormány idejött és bejelentette a dolgot a háznak, nem lehet, mert ezt nemcsak a parlament iránti tisztelet követeli meg, hanem ez oly kölelessóg, a melyet még akkor is tartozik teljesíteni a t. kormány, ha törvényadta jogával bocsátott ki bizonyos rendeleteket. (ügy van ! a szélsőbaloldalon) Ez tehát a kormányt a felelőség alól fel nem mentheti, (ügy van ! a szólsőbaloldalon) Es ha semmi egyéb ok sem volna rá. már ebből az egy szempontból is a t. kormány eljárása a legszigorúbb bírálat alá veendő, (ügy van ! a szólsőbaloldalon)

Azonban, t. képviselőház, a mi a törvényjavaslatot illeti, ennek lényege tulajdonképen min fordul meg? Az ón felfogásom szerint a törvényjavaslat lényege az, — a kormány szempontjából — hogy teremtsen egy ideiglenes helyzetet, Magyarország és Ausztria és másrészt Olaszország között, a mely biztos átmenetet képezzen a végleges rendezésre. Hogy azonban helyesen tett-e az ország érdekében, az nagy kérdés. Es itt van azután a fordulópont s tisztázandó, hogy mi ennek a törvénynek a czélja, mert a mint az 1899. XXX. t.-czikk rendelkezés czélja felett eltérő vélemény van az előadó és a miniszter ur között, itt már eltérés van a törvényjavaslatra nézve, az előadó, és a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter ur felfogása között, (ügy van ! a szélsőbaloldalon) és nagyon természetesen mindezek eltérnek az ellenzék felfogásától. Már pedig a törvényhozásnak, úgy hiszem, mégis csak az a feladata, hogy akként alkottassók meg a törvény, olyan szavakkal fejezzi ki rendelkezéseit és czélját, hogy azok kérdés tárgyát ne képezzék. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon)

Ha csakugyan az ország és a közönség érdekében akarunk intézkedni, akkor, valamint a magánéletben a szerződések világosságára kell helyezni a súlyt, úgy sokkal inkább az állami életben, a viszonyok által különben később sokszor befolyásolt rendelkezéseket még világosabban kell megállapítani, hogy soha kont- roverzia tárgyai ne lehessenek, (ügy van! a szólsőbaloldalon) összeütközések okául ne szolgálhassanak, (ügy van ! a szólsőbaloldalon)

Már most nézzük meg, ki hogyan értelmezi azt a rendelkezést,