Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-09 / 45. szám

1904.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

november 9.

javaslat azonban épen megfordítva ennek a második eshetőségnek akarja útját állni, (Úgy van ! Úgy van ! a baloldalon) mert, mint a t. miniszter ur kijelentette, ő a közös vámterület hive, tehát nem kívánhatjuk tőle, hogy az önálló magyar vámterület érdekében tegyen intézkedést. De nem a miniszter ur felfogása e tekintetben az irányadó, hanem a törvényhozásnak világosan kifejezett akarata és czélja, a mely köti és kötelezi a t. kereskedelemügyi kormányt is. (Helyeslés a bales a szólsőbaloldalon)

Igazam van tehát, midőn azt mondom, hogy ennek a törvény- javaslatnak rejtett czélja van, az t. i., hogy a törvényben világosan kifejezett, a nemzet számára előbbi törvényekben is biztosított önrendelkezési joga alapján felállítható ne legyen az önálló vámterület, (Úgy van ! Úgy van ! a bal- és a szólsőbaloldalon) s abba a helyzetbe akarja Magyarországot hozni, hogy ha ezt tényleg megakarja valósítani, akkor olyan akadályokkal találkozzék, a melyeknek leküzdése csaknem a lehetetlenséggel határos. De ezt az eljárást őszinte, igaz és a törvénynek megfelelő politikának minősíteni nem lehet. (Úgy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon)

És most áttérek Nagy Ferencz t. képviselőtársunknak jogi fejtegetéseire, (Halljuk ! Halljuk !) a melyet részben Ballagi Géza t. képviselőtársam is megerősített, s mindenek előtt némi megjegyzést kívánok tenni arra, hogy van-e Magyar- szágnak alaptörvénye, avagy nincs ? Előre bocsátom, hogy ón a gyakorlati élet szempontjából aláírom azt az elvi álláspontot, hogy hatályára nézve alap-és nem alaptörvény között külömbsóg nincs. Az is bizonyos, hogy egyiket úgy, mint a másikat azon az utón és módon, a melyen létrejött, megváltoztatni lehet és szabad.

De azt azután, a mit Nagy Ferencz mond, hogy a törvényhozás felette áll a törvénynek, alá nem irom, mert ez azt jelentené, hogy szabadon, kénye kedve szerint rendelkeznék a törvények alkalmazása tekintetében. Abban igaza van a t. képviselő urnák, hogy a törvény megváltoztatható a törvényhozás által, de ez nem az a felett való állást jetenti, hanem azt, hogy igenis, a meddig az a törvény megváltoztatva nincs, meg kell tartani és tartatni és első sorban a törvényhozás kötelessége, hogy annak mikénti végrehajtásával gondoljon. (Helyeslés bal felől) Nem áll tehát a törvényhozás a törvény felett, csak arra van joga, hogy a mennyiben a törvények nem felelnek meg a köz- szükségletnek, ha újabb czélt is kellene szolgálniok, esetleg pedig hiányosak, akkor eltörölje, kiegószitse, pótolja azokat. (Helyeslés balfelől) Ez azonban lényeges külömbsóg.

Már most az a kérdés: van-e hát alaptörvény Magyarországon. Nem fogok kapaszkodni a szavakba, nem szólok arról, hogy a törvény egyike-másika világosan fundamentális törvénynek mondja azt, a melyet ilyennek kíván tekinteni. Azonban felhívom a t. túloldalt és különösen annak közjogászait, jogtanárait, móltcztassanak a felett gondolkodni, hogy miután igaz az, a mit szintén elismerek, hozy államtudományi szempontból Magyarországnak alaptörvénye nincs, mert alkotmányunk nem chartaszerű, hanem ezeréves fejlődésnek az eredménye, de e mellett azt, hogy a t. képviselő urak jogtudományi szempontból is arra az álláspontra jutnak, hogy nincs Magyarországnak alaptörvénye, ón helyesnek el nem ismerem s ólőtörvónynyel czáfolom meg az urakat, és pedig olyannal, a melyet önök alkottak, és kérdem, hogy felfogásukkal szemben mi alapon és mi czimen visznek bele a törvénybe kijelentéseket, a melyek azt egyenesen alaptörvénynek minősitik és úgy hivatkoznak Magyarországnak némely törvényére, mint alaptörvényre és hogy alkothattak törvényt, a mely befejező soraiban önmagát is alaptörvénynek nyilvánítja ?

Molnár Jenő: Megbuktattak volna az alapvizsgán, ha azt mondjuk, hogy nincsen alaptörvény !

Babó Mihály: Ha a túloldalon ülő t. képviselőtársaink, a kik jogász emberek, az a felfogásuk, hogy nincs alaptörvénye Magyarországnak, akkor azt gondolom, elsősorban az ő feladatuk volna és velük a többségé a maga egészében, valamint a kormányé, hogy Magyarország törvényeiben olyan kifejezések, a melyek közjogi tartalommal bir- nak, de valótlanságot juttatnak kifejezésre, bele ne kerüljenek, mert akkor minek a szövegező bizottság?

(Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Ha ilyen dolgok megtörténhetnek, akkor ne csodálkozzunk, ha Magyarország törvényei csakugyan homályosak, kétértelműek, félremagyarázhatok és természetesen különösen a hatalom részéről félre is magyaráztattak mindannyiszor, a mikor azokban az ország jogaira értékes biztosítékok foglaltattak.

Annak igazolásául, hogy Magyarország törvényhozása ismert alaptörvényeket és egyes törvényeket ilyeneknek deklatárt, én nem megyek a régi időkbe, mert erre azt a feleletet adnák a túloldalról, hogy azok egészen más viszonyok voltak és azt a kijelentést hallanék, a melyet Nagy Ferencz t. képviselőtársunk a pátensekre vonatkozólag mondott; hanem hivatkozom az 1868. XXX. t.-czikkre; ennek 4. §-ában ez a rendelkezés foglaltatik (olvassa): „Az 1867-iki magyar országgyűlés XII t.-czikkót, a mely a Szent István koronája országai és U Felsége többi országai közt fen- forgó, közös vagy nem közös ugyan, de egyetértőleg intézendő ügyeket és azok kezelési módját meghatározza, valamint az e törvény alapján létrejött egyezményeket és különösen az 1867. XIV., XV. és XVI. t.-czikkeket Horváth-Szlavon- és Dalmátországok is érvényeseknek és kötelezőknek ismerik el, azon határozott kikötéssel mindazonáltal, hogy jövőre hasonló alaptörvények és egyezmények csak Horvát-Szla- von- és Dalmátországok törvényes hozzájárulásával hozathassanak. Azé szakaszban érintett alaptörvényről egyes számban beszél, tehát az 1867. XII. t.-czikket érti, és igy a többi felsoroltakat nem tekinti alaptörvénynek, sőt még szembe is állítja amazzal.“

De felemlíthetek más rendelkezést is. mert ez speczialiter az 1867. Xll. t.-czikkre vonatkozik. E törvény 68. és 69. §§-ai ugyanis már általános rendelkezést tartalmaznak. A törvény 68. $-a igy szól (olvassa): „Ez egyezmény szentesítése után mindazon törvények és fennálló határozatok, melyek azzal ellenkeznek. megszűnnek érvényesek lenni.“ A törvény 69. §-a, a mely tulajdonképen magáben foglalja az általános rendelkezést, igy hangzik (olvassa): Ellenben mindazon alkotmányos jogok és alaptörvények, a melyeknek élvezete és oltalma a