Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-09 / 45. szám

1904.

I. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez.

november 9.

zatával ezt a szerencsétlen, az ország érdekével ellenkező törvény- javaslatot támogassa-e, avagy nem ?

Eddig közjogi, politikai, közgazdasági és pénzügyi szempontból tárgyaltatott ez a javaslat, és pedig elsősorban mindig közjogi és politikai s csak másodsorban közgazda- sági és pénzügyi szempontból. Eltérést a sorrendre vonatkozólag Nagy Ferenez t. képviselőtársunk tett, még pedig azért, hogy meg- téveszsze a törvényhozást, megtévessze a közvéleményt. Mert Nagy Ferenez képviselő ur úgy állította föl a tételt, hogyha közgazdaságilag a törvényjavaslat Magyarország érdekeinek megfelel, akkor el kell fogadni, habár beismeri, hogy törvényt sért az az eljárás, a melyet létrehozatalánál a t. kormány követett.

Hát t. képviselőház, vég nélkül veszedelmes elv az, a melyet t. képviselőtársunk kifejezésre juttatott most idézett felfogás,!ban, mert ebből az következik, hogy anyagi előnyért Magyarország jogait, Magyarország törvényeit el lehet adni és meg szabad sérteni, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Nekem azonban az a meggyőződésem, hogy erre a magyar közönség és a parlament, különösen annak ellenzéke nem kapható, (ügy van ! a szélsőbaloldalon)

Ha ez az elv a gyakorlati életben keresztül megy, nagyon veszedelmes lejtőre lépünk. Nézzük a mindennapi életet, a magán dolgainkat. Ha valamelyikünknek bizonyos előny ajánltatik tel bárki részéről, nem azt nézzük, elsősorban, hogy, az a mit felkínálnak jó-e, hasznos-e, hanem mindenesetre előbb számba vesszük azt, hogy ahhoz, a mit felajánlott, a társadalmi rend és törvény szempontjából megengedett utou-módon jutott-e az illető? Tehát nem szabad a sorrendet megfordítani, a mint azt Nagy Ferenez t. képviselőtársam tette, hanem először tisztába kell jönnünk azzal, hogy a mit itt a kormány az országnak felajánlja felett a követett módon van-e joga reudelkezni, vagy sem. Mert ha sem a törvénynek, sem a jognak nem felel meg az az eljárás, a melynek ez a törvényjavaslat eredménye, akkor azt még akkor sem volna szabad elfogadnunk, ha Magyarország érdekeinek megfelelne, mert ha azt teszszük, akkor a köztisztességet és

a törvényeket pénzértékre devalválnék. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon)

Epen azért először a közjogi és politikai szempontokkal kívánok foglalkozni és bizonyos dolgokat tisztázni óhajtok a végből, hogy nyugtassa meg a t. kereskedelemügyi miniszter ur és a miniszter- elnök ur a törvényhozást arra nézve, hogy tulajdonképen mi a czélja ennek a törvényjavaslatnak. Mert az az egy kétségtelen, hogy ez nem Magyarország érdekében van előterjesztve. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Itt rejtett czólzattal állunk szemben, a mint majd beszédem során be is fogom bizonyitaui.

Jöjjünk tisztába, hogy mi volt a czélja az 1899. XXX. t.-czikknek. Itt abban a szerencsés vagy ha úgy tetszik szerencsétleu helyzetben vagyok, hogy az előadó ur és a t. kereskedelemügyi miniszter ur homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalnak el, és igy méltán kérdezhető, hogy vájjon ki mondotta meg az igazat. En a magam részéről a t. kereskedelemügyi miniszter ur nyilatkozatát tartom a tényeknek megfelelőnek, ő értelmezte az 1896. XXX. t.-czikket helyesen, a miből azonban az is következik, hogy ellentétes felfogása miatt az előadó urnák ott többé helye és keresni valója nincs. Mert mit mondott Rosenberg Gyula előadó ur, a ki a hivatalos felfogást kell, hogy képviselje, akkor, a mikor az 1899. XXX. t.-czikket, mint javaslatot tárgyalták ? (olvassa) : „Biztosítva van t. ház, ennek az autonom vámtarifának a létrejötte az 1903-iki időpontig, a mely egyedül fontos ebben a dologban, mert még a fontos külföldi szerződések hatályban vannak, a autonom vámtarifa mellékes. Biztosítva van azáltal, hogy mindaddig, mig az uj vámtarifa tekintetében megállapodás létre nem jön, külföldi szerződések tárgyalásába nem bocsátkozhatunk.“

Ez volt tehát akkor szerinte is a törvény czélja és feladata. Aztán ekkép folytatja (olvassa): „El vau látva még egy szankczióval : a viszonosság megszüntetésével kapcsolatos következményeket vonja maga után, ha a kellő időben Ausztria velünk az autonom'vámtarifa tekintetében meg nem egyezik.“ Most azonban álláspontján fordít egyet a törvény czéljára nézve, amennyiben

az október 18-án tartott ülésben ezt mondja (olvassa):

Semmi titkolni való abban nincs, hogy ennek a rendelkezésnek az 1899. XXX. t.-czikkbe való felvételének csak egyetlenegy czélja volt: és ez az volt, hogy az Ausztriában megnyilatkozó tendenczi-. ákkal szemben nyomást gyakoroljon arra nézve, hogy az autonom vámtarifa érdekeinknek jobban megfelelő vámtarifával hely ettesi ttessék. Ez volt a rendelkezés egyedüli czélja.“ Erre a kijelentésre már megkapta a méltó feleletet a t. előadó ur ; azonban hogy fényesen és helyesen, az 1899. XXX. t.-czikk ezélzatának megfelelően czáfolt rá maga a kereskedelemügyi miniszter ur, az kitűnik ennek következő nagyon érdekes nyilatkozatából.

Azt mondja a kereskedelemügyi miniszter ur a törvény czéljára vonatkozólag (olvassa): „A törvényhozás mindenfóleképen azon igyekezett, hogy biztosítsa az országnak teljes korlátlan elhatározási szabadságát arra nézve, hogy Ausztriával kössön-e vám- és kereskedelmi szövetséget, vagy pedig, ha ezt érdekeinek megfelelőnek tartja, az önálló vámterület terére lépjen, és hogy e tekintetben az ország kezeit meg ne kösse.“ Szórul-szóraaláírom. Eu egyelőre csak azt a tényt akarom megállapítani, hogy ez azonban egészen más, mint a mit a t. előadó ur mondott. Hiszen az, a mit az előadó ur őzéiként kijelöl, a politikai morál szempontjából megengedhetetlen ; a kereskedelemügyi miniszter ur által megjelölt czél ellenben Magyarország jogai érdekében tör- vénynyel kitűzött olyan feladat, a melynek megvalósításával a kormány hazafias cselekedetet végezne.

Azonban ez a törvényjavaslat nem az 1899. XXX. t.-czikkben a miniszter ur által is megjelölt czélt szolgálja, mert az 1899. XXX. t.-cz. világosan és kétségbevonhatlanul megállapított czélja tisztán az volt, hogy vagy sikerül Magyarország és Ausztria között a vám- és kereskedelmi szövetség, mely esetben természetesen meg kell lennie az autonom vámtarifának, vagy nem sikerül, s akkor más ut és mód nincs a kormány előtt, mint áttérni arra, hogy az önálló vámterület Magyarország számára biztosíttassák és a vámvonal a két állam határán felállittassék. Ez a törvény