Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-03 / 31. szám
1904. Tisza Kálmán ugyanis igy folytatja (olvassa): „Fgyelmeztetuem kell a házat és a kormányt, hogy már annyira elmentek a legszélsőbb határokig; annyira feszítették ez irányban a hurt, hogy ón azt tartom, hogyha bármely néven vagy ezimen ezen törvény tartama alatt nagyobbitást követelnének, nemcsak mint népképviselőknek, és nem is főleg az adózók érdekében, de a monarchia érdekében is kötelessége volna mindenkinek, minden tőle telhető módon annak elfogadását meggátolni.“ Nekünk fel kell tételeznünk. hogy a t. miniszterelnök ur atyjának politikai örökségét is átvette, és akkor neki ezeket a figyelmeztetéseket lehetetlen volt meg nem szívlelnie és szem előtt nem tartania. Mert a mi állt akkor, az áll ma is; hogy igenis odáig feszittetett már az a húr, hogy tartani lehet attól, hogy el fog pattanni és akkor azután akármiként fogjuk is összekötni, nem lehet azt többé úgy összeállítani, hogy az egészen sima legyen és hogy mindenkor és minden irányban kellemes hangot adjon ki. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Epen azért arra kérem a t. kormányt, hogy ezt a javaslatot vonja vissza; világosítsa fel ő Felségét, hogy az adott viszonyok és körülmények között sokkal helyesebben cselekszik a maga, családja és a magyar nemzet érdekében, ha ezt a jogosulatlan kívánságot, a melyet bizonyára a kormány akar ráoktrojálni, csak azért, hogy magának bizonyos szolgálatok teljesítésével órdemetet szerezzen, elejtené ; ha ennek a törvényjavaslatnak a napirendről való levételét ő Felsége elrendelné. (Elénk helyeslés a szól- sőbaloldalon s felkiáltások : Vonják vissza 1) A mint a t. miniszterelnök ur mondotta, és a mint ez állítást gr. Apponyi Albert képviselő ur is megerősítette: Magyarország királya szerény igényű; az ő kiadásait nagyon csekély összegből lehet fedezni. Nos akkor, ha ez igaz, a mint el kell hinni, hogy igaz, akkor lehetetlenség feltételezni a mai szomorú gazdasági viszonyok mellett azt, hogyha ő Felsége felvilágosit- tatnók a viszonyokról: ő egy ilyen tehernek a nemzet nyakába varrását megengedné. Ezt kizártnak kell Kiskun-Halas helyi értesítője. tekinteni és épen azért, mert e tekintetben kellő felvilágosítást nem kapott az uralkodó — de nem is kaphatott, mert a javaslat 1902-ben kelt, és ma már 1904-ben vagyunk — ha azokat a közbeeső intézkedéseket, a melyek részben ő általa elég szerencsétlenül tétettek, részben a kormány által teremtettek meg, egyrészt az adott viszonyok, másrészt pedig a kormánynak saját hibája következtében; ha ezeket számbavennó a kormány, lehetetlen, hogy nyugott lélekkel ne állhatna az uralkodó elé és ne mondhatná azt, hogy ez a törvényjavaslat egyenesen megsértése a nemzet önérzetének, jogainak, kívánságának, az igazságnak és a közérdeknek. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Ha csakugyan igaz az, a mit a t. miniszterelnök ur hangsúlyozva kiemelt, hogy ar uralkodó annyira túl van terhelve olyan kiadásokkal, a melyeket mint fejedelem fedezni kénytelen : akkor ne álljanak a magyar országgyűlés elé azzal, hogy tessék a cziviliistát emelni, mert ebből fogja visszatéríteni a király a palota építésének költségeit. En azt gondolom, hogy a nemzet méltóságának és önérzetének is inkább megfelelne az az eljárás, hogy ha nem tudja ő Felsége visszatéríteni azt. a mire kötelezte magát a pénztárra, akkor, miután a magyar törvényhozásnak feladatát képezi az, hogy a királynak otthout teremtsen, akkor sokkal férfiasabb, őszintébb és igazabb volna az az eljárás, ha azt mondaná a kormány : Felépítettem ezt az épületet, felópittettem pedig a közköltségen, az állampénztár terhére, abban a meggyőződésben, hogy miután ez volt az egyetlen akadálya annak, hogy a király és családja Magyarország területére költözzék és idejének legalább felét itt töltse, elhárítottam ezt az akadályt az útból; ime. kényelmes otthont biztosítottunk számára, tudjuk, hogy a király és családja itt fogja idejének felét tölteni magyar udvartartással körülvéve. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslatot ilyen fen- tartásokkal és ilyen feltételekkel, ilyen irányú kétségtelen biztosítékok és tények mellett sokkal nyugodtabb lélekkel szavazhatná meg a túloldal, mint a milyen lelkiismereti háborgásokkal fogja ezt a törvényjavaslatot megszavazni. Hogy ez a javaslat a t. tuloldaaugusztus B. Ion nem rokonszenves senki előtt, azt mutatja az, hogy eddig ennek a törvényjavaslatnak a védelmére a t. túloldalról egy hang sem emelkedett. Már pedig én azt gondolom, hogy akkor, a midőn a magyar törvónyhoyás egy ilyen, valóban kényes természetű ügyet tárgyal, nekünk nagyon körültekintőknek, óvatosaknak kell lennünk, hogy az érzékenységet elsősorban lent ne érintsük, mert meg kell gondolnunk, hogy itt ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb udvartartásáról szóló, törvényjavaslatról van szó, — a mit részemről perhorreskálok, mert ez egyenesen elletétben áll az 1869-iki állami költségvetéssel, a melybe először illesztetett be ez a tétel, s a hol világosan ez van mondva: „a királyi udvartartás költségei.“ Azt szokták ellenünk a túloldalról felhozni, hogy mi már nem értelmezhetjük elég helyesen az 1867-iki kiegyezést, és azon kor fórfiainak felfogását, mert messze estünk attól és közben oly intézkedések történtek, a melyeket visszacsinálni nem lehet. Ez idézett tétel kétségtelen világításba helyezi, hogy a kiegyezés után, a mikor az első állami költségvetés készült, az tisztán a királyi udvartartás költségeire lett megállapítva s igy ettől a nagyon helyes gyakorlattól való eltérésre semmi ok sem forog fenn. Ha csakugyan kevés az az ösz- szeg, a melyet a törvényhozás civillista alakjában a király udvartartásának költségeire ad, még akkor is van annak sokkal okosabb és egyszerűbb módja, hogy ez a kérdés megoldassák, mert ha meg tudták tenni 1868-ban, a mikor ő Felsége keleti útjára indult, hogy nem a czivillistára utalták a költséget, hanem megfizettették az országgal, sőt, mint mindenütt, itt is magasabbra emelkedettt a kiadás, úgy hogy az 1869. XXIV. törvónyezikk- ben megszavazott 150.000 forinton kivtil az 1870. XXV. törvényezikk- ben még pótlólag 27.270 forintot állapított meg az utazás költségeire; s ha csakugyan igaz, hogy ő Felsége, a magyar király udvartartásának szükségleteit nem képes fedezni : akkor a magyar nemzet törvényhozása nem tűrheti, hogy a magyar király nélkülözzön, de akkor azután a nélkülözés elhárításának módját akként kell megállapítani,
