Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-03 / 31. szám

1904. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. augusztus 3.

ügyelni, mert máskülönben be fog következni az, hogy a magyar állam ismét a csőd szélére fog jutni. Az udvartartás költségeinek megállapítása nemcsak közgazdasági, hanem egyúttal nagy politikai és közjogi kérdés is, a melynek azonban erről az oldalról való vitatása a túloldallal szemben sikertelen, mer- hiszen bármit mondjunk is : legfeljebb meghallgatják, ha ugyan megteszik ezt a szívességet t. képviselőtársaink, azonban az az ő elhatározásukra, a mely nem az ő saját szabad elhatározásuk, hanem a kormány elhatározása, befolyással nincs.

Vájjon alkalmasak-e ma a viszonyok és körülmények akár politikai, akár közjogi, akár pedig közgazda- sági szempontból arra, hogy az államháztartás olyan két millióval terheltessók meg, a mely a szó valóságos értelmében teljesen improduktív kiadás, sőt egyenesen arra használtatik fel, hogy Magyarország közgazdasági életét tönkre tegye, azt minden téren elnyomja és háttérbe szorítsa. Lehet-e tehát joggal kívánni a törvényhozástól, hogy egy ilyen törvényjavaslatot megszavazzon ? En azt gondolom, hogyha önöknek ott a túloldalon szabad elhatározásuk biztosítva volna; ha ebből a kérdésből nem csináltak volna pártkórdést s ha a pártfegyelem nem alkalmaztatnék : még önök sem tartanák sem időszerűnek, sem helyesnek, sem indokoltnak ezen törvényjavaslat elfogadását. (Úgy van ! balfelől.)

Természetes tehát, hogy mi, szem előtt tartva Magyarország közjogi helyzetét s azt az áldatlan állapotot, a mely Magyarországgal szemben Ausztriát mindig dédelgeti s előnyhöz juttatja, mi még kevésbbó fogadhatjuk el ezt a törvényjavaslatot, a mely Magyarországnak egyenesen hátrányára szolgál. (Úgy van ! balfelől) En csak azt kérdem, hogy üdvös és helyes dolgot cselekszik-e a törvényhozás, ha a mai viszonyok között ezt a kérdést, — a mely az uralkodó és nemzet közötti viszonyt érinti és épen azért delikát, mint az előadó ur is jelezte, — szőnyegre hozza ?

Azok az előzmények, a melyek a közel múltban a törvényhozás termében és azon kívül Magyarország közéletében lejátszódtak, egyáltalában nem biztatnak azzal, hogy a

nemzet ós királya megértették egymást, sőt egyenesen úgy áll a helyzet, hogy a királyt eltávolították a nemzettől ós ez a politika, a melyet önök folytatnak s ez a törvényjavaslat, — a mely szintén kifejezésre juttatja a korábbi hibás politikát — a nemzetet is elfogja távolítani az uralkodótól. Mert hiszen gondolkozzunk csak egy kissé, vájjon közelebb juthat-e az a két fél, a melynek együttérzése ós együttgondolkozása mindkettőnek feltétlen érdeke ahhoz, hogy egymást megértse, jó ós balsorsban egymást támogassa, az által, hogy ha akkor, midőn a közterhek olyan fokra emeltettek, hogy csaknem lehetetlenség velük megküzdeni : akkor előáll a kormány egy törvényjavaslattal, illetőleg fentart egy törvényjavaslatot, a mely két millió korona többletet sóz az ország nyakába olyan czélra, a mely a magyar közéletet, a magyar magán- és társadalmi életet semmi tekintetben nem szolgálja, (ügy van ! Úgy van ! a baloldalon.)

T. képviselőház ! Ezt a törvényjavaslatot a magyar országgyűlésnek, ha következetes akar maradni ahhoz az elvhez, a melyet mindenkor szem előtt kell tartani, hogy ott a hol pénzügyi kiadásokról van szó, számításba vegye az ellenértékét is; ha csupán a pénzügyi kérdésre van tekintettel, még abból a szempont- kól is vissza kel! utasítania. De ón súlyt helyezek a magam részéről arra is, hogy az uralkodó és a nemzet között disszonancziát ne teremtsünk, sőt kövessünk el mindent arra, hogy a kettő egymást megértse ; egymás mellett ós egymással karöltve járva dolgozzék ennek a sokat szenvedett szegény országnak felvirágoztatásán, Csakhogy nem ez az az ut, a melyet a kormány követ. Igenis az volna a helyes ut, ós a mód, ha felvilágosítaná a t. miniszterelnök ur a királyt, hogy Magyar- országnak törvónybiztositotta jogai megvalósítva nincsenek; a nemzet jogosult aspirácziói nem érvényesülhetnek ; vagyoni helyzete zilált, tehát szükséges, hogy ezen törvényjavaslat egyszerűen vétessék le a napirendről. Móltóztassék elhinni, hogy ezzel az uralkodónak ós a nemzetnek egyaránt sokkal nagyobb szolgálatot tenne a t. miniszterelnök ur, mint hogyha igy forszírozza ezen törvényjavaslatot, a mely semmi egyébre nem fog vezetni, mint az

elhidegiilósre. (Úgy van ! a szólső- baloldalon.)

Már pedig ismétlem, Magyar- országnak ós magának az uralkodónak ós családjának is egyforma érdeke, hogy itt egy erős magyar nemzet, egy olyan nemzet álljon, a mely egyetértésben koronás királyával bárhonnan jövő támadásnak képes ellentállni, és bárminő viszonyok ós körülmények között is fenn tudja tartani az egyensúlyt. De akkor azután legyünk igazságosak ós méltányosak, hogy ne mindig azt keressük, a mi fenn tetszik, hanem fordítsunk arra is gondot, a mi lent is nélkülözhetetlen szükség, t. i. az erők kímélésére. (Helyeslés a szólső- baloldalon.)

Egy nagyon klasszikus tanunk van arra, . . . hogy miként kell értelmezni ós magyarázni ezen kérdést egyrészről a nemzet, másrészről a király és a királyi család szempontjából is. Maga Tisza Kálmán magyarázta meg ezt kétségbevonhatatlan és megdönthetetlen igazságossággal, a mikor erről a kérdésről 1873-ban szó volt. Akkor Tisza Kálmán a következőket mondotta (Halljuk ! Halljuk !) (olvassa): „Hazánk speezifikus viszonyai között azt is egyenesen kimondom, hogy határozottan monarchista vagyok.“ Azután igy folytatja (olvassa): „Es mert határozottan az vagyok, rosz- szalnom kell minden oly lépést, mely a monarchia elvének árthatna. Hazánk kormánya bizonyosan törvényes jogánál és kötelességénél fogva eljár azok ellen, kik a monarchia elve ellen izgatnának az országban, de higyjók el, száz ilyen izgató nem árthatna az elvnek any- nyit, mint a mennyit árt ezen törvényjavaslat“ — a mely akkor is a czivilíista felemelését czélozta.

En azt gondolom, hogy a milyen joggal elmondotta Tisza Kálmán a most idézett szavakat, ugyanolyan joggal mondjuk most, hogy ez a törvényjavaslat árt mindenkinek, de használni nem használ senkinek, legfeljebb csak Bécsnek, de annak is csak anyagi téren, morális ós politikai téren pedig annak is feltétlenül kárára és hátrányára van. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbal- oldalon) Es nagyon jó lett volna, ha a t. miniszterelnök ur boldogult ódesatyjának idevonatkozó intelmét megszívlelte volna, mielőtt ezen törvényjavaslatot benyujtotta.