Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-03 / 31. szám
y Közgazdaság, 1904:, ________ Aratás után. Régóta nem néztünk oly félve az aratás elé, mint a nyár elején. A nagy tavaszi szárazság felette rósz hatással volt gabonaneműinkre, de különösen a búzára, melyből pedig legtöbbet termel az ország. A jó vagy rósz búzaterméstől függ, mondhatni, az egész gazdasági esztendő eredménye, s midőn látjuk, hogy a búza elpusztult a kalászon, méltán fog el bennünket az aggodalom. Igaz jött eső, de bizony sok helyütt már későn. A nagy tartós szárazság folytán betegségek esiráztak a gabonákon, első sorban is a rozsda pusztította a kenyeretadó kalászt. Most már kétségtelenül megállapítható, hogy gabonaneműekben jóval kisebb eredményt értünk el, mint tavaly, vagy harmadéve, amikor pedig csak közepes volt a termés. A tény tehát az, hogy az aratás általánosságban nem hozza meg a gazdaközönsógnek azt a jövedelmet, emelyre pedig okvetlen szüksége van, hogy kötelezettségének eleget tehessen. ínséges esztendő réme nem fenyeget ugyan, de úgy meny- nyisóg, mint minőség dolgában alatta áll az eredmény egy közepes esztendő termésének. Sopánkodni a gyenge termés miatt, felesleges dolog ; inkább arra kell törekedni egyesült erővel minden tényezőnek, hogy a gyenge aratási eredmény káros hatását tőle telhetőié^ ellensúlyozza. Ha elgondoljuk, hogy amúgy is felette nehéz a szegény sorsú magyar nép helyzete, amelyet a kivándorlás és a szocialisztikus izgatás fokozódó erővel lázit, meg ha elgondoljuk, hogy milyen óriási terhek nyomják ezt a földet, a mely most jó termést nem adott, felette komolynak látjuk a helyzetet. De azért nem kétségbe- ejtőnek, nem elcsiiggesztőnek. A gyenge aratásnál nagyobb bajok sújtották már ezt a népet, anélkül, hogy nagyobb nyomot hagytak volna. Kiheverte ez az egészséges nemzet a bajokat, a rossz esztendők után jó esztendők jöttek. Elmúlt a hat forintos búza is, amely pedig nagyobb csapás volt a gazdaközönségre, mint egy közepesen aluli termés. A helyzet az, hogy a gyenge termés ellenében jobbak lesznek a Kiskun-Halas helyi értesítője. búza árak. Az egy-két forinttal magasabb búzaár pedig alkalmas arra, hogy a gyenge termés által okozott kárért részben kárpótoljon. Viszont megfogja ezt sinyleni a fogyasztó közönség, mert drágább lesz a liszt meg a kenyér. A fogyasztó közönségnek azonban meg kell hozni ezt az áldozatot azért a gazdaközönsógért, amely a fundamentális ereje annek az országnak. A hatóságnak is le kell vonni a helyzet konzekvenciáját. Ne zaklassák a gazdát az adóért. Az ex-Iex folytán óriási mérvben felszaporodott az adóhátralék s a jó termés esetén is nagy áldozatot követelt volna a gazda részéről a törlesztés. Azonban a termés nem jó, ha a nagy áldozatot teljes mértékben meghozná a gazda : tönkre menne vele. Nem szabad kívánni tehát a gazdától, hogy nagy összegű adóhátralék- törlesztést teljesítsen, amelyet ki nem bir. Semmi jogot, semmi okot el nem ismerhetünk arra, hogy a gyenge termésen felül az adóekze- kutiók is siettessék a gazda tönkre jutását. Ezért tehát az adóbehajtás terén humánusabban kell eljárni mint valaha. # Nagy József. Prágcr Fercncz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Dr. Babó Mihály beszéde a képviselőház julius 12-iki illésén, a királyi udvartartás költségeiről szóló törvényjavaslat tárgyalása fölött. (Folytatás és vége ) Ez az egyik tisztelt képvi- selőház. A másik kérdésem arra vonatkozik, hogy kivel történt a megegyezés és megállapodás arra nézve, hogy ez a kölcsön majd 35 évi amortizáczionális terv mellett fog visszatérittetni ? Mi, t. ház, megtanultuk már azt, hogy a mi költségvetésünk irrealitása abban domborodik ki, hogy minden zárszámadás óriási mértékű tulkiadá- sokat és előirányzat nélküli kiadásokat tüntet fel, de ez azután a magyar országgyűlés budgetjogának egyenes kijátszása, megtévesztése a nemzetnek, megtévesztése a törvényhozásnak, megtévesztése magának a koronának, a mely a költségvetés megtartásáért épen úgy felelős, a mint felelősek vagyunk mi, mert augusztus 8. szentesítésével látja el azt a törvényt, a melyben a költségek megállapítva vaunak, (ügy van ! a szél- sőbaloldalon.) Lenggd Zoltán: Senki sem törődik a zárószámadásokkal. Babó Mihály: Mire vall ez a könnyelmű gazdálkodás — mert más szóval jellemezni nem lehet? A képviselő urak kényelemszeretetére, mert hiszen a kormány nagyon jól tudja, hogy 1867 óta azokat a zárszámadásokat — 1869-ben mu- tattatott be az első — valljuk be őszintén, a képviselő uraknak bizony nagyon csekély hányada tette bírálata tárgyává s azt gondolom, hogy ha itt a miniszterelnök ur egy számítást akarna csinálni, még a hetes számig sem juthatna el, azon is alul maradna, mert oly kevés azon képviselők száma, a kik a zárszámadásokat a költségvetésekkel összehasonlították. Es ha mi itt megtámadjuk ezt a tételt, mit hoz fel velünk szemben a t. kormány? Majd utal arra, hogy a zárszámadások feltüntetik, a mint igaz is, hogy a zárszámadásokban 34—35 millió korona főösszeg csakugyan el van számolva, de kérdem, t. ház, honnan vette a t. pénzügyminiszter ur a bátorságot arra, hogy ezen összegeket rendelkezésre bocsássa a törvényhozás felhatalmazása nélkül ? (ügy van ! Úgy vau ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház, ha ezt lehetséges megcsinálni, akkor hiábavaló az egész költségvetési kérdés, hiábavaló a költségvetés megállapítása, mert ez esetben a szabad kéz fenn van tartva, utólag pedig, minthogy rendesen bevégzett tóuyekkel áll szemben a törvényhozás, természetes, a mindenre kapható többség a felmentvényt készséggel megadja. Ennek a gazdálkodásnak természetes következménye azután az, hogy a magyar államháztartás közeledik ismét a deficzites rendszerhez, a mit már csak akként lehet leplezni, hogy bizonyos olyan tételek, a melyek feltétlen és kikerülhetetlen kiadást képeznek, a költségvetésből kihagyatnak s bizonyos bevételi tételek, a melyek pedig valósággal nem folynak be, előiratnak. Ez, t. ház, nem szolgálhat megnyugtatásul a törvényhozásnak, a melynek kötelessége minden egyes fillérre a legnagyobb gondossággal Folytatása a mellékleten.
