Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-13 / 28. szám

1904.

I. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez.

julius 20.

ón, figyelembe véve az idő előrehaladottságát is, röviden ezzel a közgazdasági kérdéssel kívánok foglalkozni.

Csodálkoznom kell azon a kijelentésen, a melyet a miniszterelnök ur tett. 0 ugyanis azt mondja: az ellenzék oka annak, ha a kormány törvénysértést kénytelen elkövetni, t. i. az 1899 : XXX. t.- czikkel szemben, mert nem nyújt neki az ellenzék biztosítékot arra nézve, hogy két legfeljebb három nap alatt letárgyalja azt a törvény- javaslatot, a mely a kormánynak felhatalmazást adna arra, hogy a külfölddel a kereskedelmi szerződések ügyében a tárgyalásokat megkezdhesse. Mi van a nyilatkozatban kifejezve ? Az, hogy igenis egy tiltó törvénnyel áll szemben a kormány, a melynek megkerülésével, ha lépéseket tesz a tárgyalások megkezdésére, akkor egyenesen törvényt sért. Már pedig ón azt gondolom, hogy sem a köztudatra, sem a morálra semmi sem hathat hátrányosabb és kártékonyabb befolyással, mint az, ha azt látja a nagyközönség, hogy a szentesitett törvényeket maga a végrehajtásra kötelezett és hivatott kormány tépi szót és foszlányait maga dobja oda a közönség lábai elé.

Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy azzal, midőn mi azt kívánjuk, hogy tessék előbb az autonom vámtarifát letárgyaltatni, kelepczót akarunk a kormány és az azt támogató többség számára felállítani, hogy lehetetlenné tegyük a vámszö- vetsógnek megalkotását. Hát én nem tudom, ki akarja lefőzni az országot: a t. miniszterelnök ur akarja-e, vagy előde, Széli Káilmán miniszterelnök ur akarta-e lefőzni ? En hivatkozom magára Széli Kálmán volt miniszterelnök urra, arra a miniszterelnökre, a ki nemcsak politikai, de egyéni becsületét is kötötte ahhoz, hogy az 1899 : XXX. törvényczikk egészben fog végrehajtatni. Es t. képviselőház, más értelmet akarnak önök ott a túloldalon ma már adni az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ában foglalt rendelkezésnek, mint adtak, a mikor az megalkottatott ? Mi volt annak a törvénynek akkor a czélja? Megnyugtatni ugyebár, először az országot arra nézve, hogy közgazdasági érdekeink sem Ausztriának, sem a külföldnek könnyelműen kiszolgáltatni nem

fognak. A másik czélja pedig volt, a melynek politikai jelentősége és vonatkozása is van, megnyugtatni a közönséget arra nézve, hogy a törvények ezen a téren is meg fognak tartatni. Es most t. képviselő- ház, daczára a törvény világos rendelkezésének, a mely kizárja azt, hogy az autonom tarifa megállapítása előtt a külfölddel kereskedelmi szerződések tárgyaltathassanak, illetőleg, hogy a tárgyalások megkezdethessenek, a t. miniszterelnök ur egész vakmerőséggel kijelenti, hogy ezen egyszerűen túl fogja magát tenni, megkezdi a tárgyalásokat, mert nem engedheti meg, hogy bókót rakjanak a kormány kezére. Es a t. túloldal ezt tűri, helyeslésével kiséri.

Lássuk, t. képviselőház, kinek van hát igaza ? Igaz-e az, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. bókója a magyar nemzetnek, vagy a miniszterelnök urnák van-e igaza, hogy, a menynyiben hatályon kívül nem helyeztetik ez a törvény, az ő szabad keze nem működhetik úgy, a mint azt az ország érdeke megkívánja ? En azt hiszem, hogy helyesen cselekszünk, ha megnézzük magának a törvénynek az indokolását. A törvénynek mint javaslatnak az indokolása kifejezésre juttatja azt a valódi gondolatot, a mely az azon törvény beterjesztőjét, az akkori miniszterelnök urat vezette. Ebben az indokolásban világosan benne van, hogy a tárgyalások megkezdése előtt az autonom vámtarifa oly uj vámtarifával helyettesítendő, a mely a mezőgazdasági és ipari érdekeknek egyaránt védelmet nyújt. Benne van továbbá a következő rósz is: „Minthogy ezen rendelkezés szerint a magyar kormány a külföldi államokkal létesítendő szerződések kötése czóljábcl mindaddig tárgyalásokba nem bocsátkoz!) atik. a mig az uj vámtarifa meg nem alkottatott, ez a rendelkezés egyúttal biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az uj vámtarifa idejekorán való megállapítása és életbeléptetése tekintetében a monarchia másik államának készséges közreműködésére számíthatunk.“

Miért állította fel tehát e feltételt az indokolás szerint? Azért, hogy rábírja Ausztriát arra, hogy törvényes utón, törvényhozása által a vámtarifát szintén kellő időben, a tárgyalások mezkezdóse előtt megállapítsa.

De, t. kópviselőház, itt még tovább megy az indokolás. Azt is mondja a törvény helyes rendelkezése következtében, hogy ha az autonom vámtarifa meg nem állapíttatott és a tárgyalások felvétetnének, ez a viszonosság megsértése és a kormányt egyenesen odauta- sitja a törvény, hogy ez esetben tartozik gondoskodni az országgyűlés együttlétében a szükséges javaslatok előterjesztéséről a további teendőkre nézve, a mi nem lehet más, miut az önálló vámterület felállítására vonatkozó rendelkezés, vagy a mennyiben rögtönös intézkedés szüksége forog fenn, ez irányban saját hatáskörében rendeletileg köteles intézkedni.

De kimondja, t. kópviselőház a törvény és megmondja a javaslat indokolásában is, minden kételyt kizárólag még azt is, hogy a törvényben előirt módon vagyis a monarchia két állama törvényhozásának egyetértő megállapodása utján lesz megköthető és megkötendő maga a kereskedelmi, illetőleg vámszövetség.

Ezzel szemben a t. miniszter- elnök ur nemcsak nem nyújt biztosítékot a törvényhozásnak, hogy ő ezt a törvényes rendelkezést, a mely az 1867-iki törvénynek szószerinti idézése és átvétele, meg akarja tartani és tartatni, nem nyújt biztosítékot arra, hogy az osztrák törvény 14. §-a alapján az Ausztria részéről elfogadott szerződést nem fogja respektálni. Igaz, hogy 1899-ben a kormányt is az a felfogás vezette, hogy a közös vámterületet tartsa fenn. Ez tény, ehhez kétség nem fér. De, t. kópviselőház, a tényleges állapot egy egész más irányra késztette és szorította úgy a minisztériumot, mint magát a törvényhozást is.

Itt van, t. kópviselőház, a köz- gazdasági bizottság ide vonatkozó nagyon értékes és érdekes jelentése. (Halljuk ! Halljuk !) Nem tudom, hogy az azt aláirt Kosenberg képviselő ur, a ki e jelentést, mint előadó szerkesztette, ma osztozik-e az abban lefektetett elvekben és felfogásokban vagy nem ; de egy bizonyos, t. kópviselőház, és ez az, hogy 1899-ben a kormánynak és a törvényhozásnak egyenesen kitűzött czélja az volt, hogy ha a vám- és kereskedelmi szövetség Magyaror