Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-13 / 28. szám

1904.

julius 20.

szág és Ausztria között az 1903-ik óv végéig létre nem jöhet,j abban az esetben az előmunkálatoknak arra kell irányulniok, hogy Magyarország, a mint annak időpontja, akár 1907-ben, akár a közbejött események folytán előbb beáll, nyomban az önálló vámterületet életbe léptesse. (Igaz ! ügy van ! a szólső- baloldalon.) Hogy ez igy volt, hogy ez volt felíogása magának'a törvény- hozásnak, hogy ez volt felfogása magának a közgazdasági bizottságnak is, a mely csakis a miniszer urak hozzájárulásával nyilatkozhatott igy, azt igazolja a közgazdasági bizottság jelentésének következő része (olvassa): „ A kérdés többé nem akként áll, hogy az önálló vámterület előnyösebb-e a vám- szövetségnél, hanem úgy, hogy az adott időpontban közgazdasági érdekeink szempontjából a vámsorompók tényleges felállítása által jobban biztosithatók-e közgazdasági érdekeink, mint az által, hogy a monarchia két állama közt a szabad és korlátlan forgalom fog fentartatni.“

Ezzel már teljesen elejtetett a vámszövetség gondolata és eszméje, mert egyenesen oda fektette a bizottság a súlypontot, hogy miután a jogi állapot bekövetkezett az önálló vámterületre nézve, minden intézkedésnek oda kell irányulnia, hogy Magyarország a maga törvónybiztosi- totta jogait saját elhatározása szerint érvényesíthesse. Másként ezen jelentés tartalmának nem volna értelme, mert csakis az önálló vámterület alapján lehetséges az az eset, hogy Magyarország és Ausztria határán a vámvonal felállittatik, (ügy van ! a szólsőbaloldalon.) mert ha közös vámterület van, akkor a vámvonalat a két állam elválasztó határán felállítani lehetetlenség. Es szinte dicsekvéssel mondja a köz- gazdasági bizottság, hogy Magyar- ország közjogi szempontból teljesen megvédte a törvényes álláspontot és biztosította a nemzet számára a szabad rendelkezést, nemcsak Ausztriával, hanem mindazon külföldi államokkal szemben, a melyekkel esetleg kereskedelmi szerződés kötését szükségesnek és jónak látjuk.

S mi okozta annak felvételét ebbe a jelentésbe, a mit felolvastam ? Az, hogy akkor már köztudomású volt a német birodalmi vámtarifa-tervezet, a mely egyenesen vámemelésre volt alapítva és

Kiskun-Halas helyi értesítője.

minden előrelátó embernek tisztában kellett lennie azzal, hogyha Németországban a vámtarifa — a mely akkor csak javaslat volt ■— törvényerőre emelkedik és gyakorlatilag életbe lép, akkor ez, a közös vámterület fentartása esetén, Magyarországnak nemcsak létező kisiparát, a mely tulajdonkópen nagyon kezdetleges állapotban van, teszi tönkre, hanem magát az egész közgazdaságot is megingatja. Miért ? Mert ha német birodalom a most már törvényerővel biró vámtarifát a közös vámterülettel szemben a maga egészében óletbelópteti, akkor erre az osztrák-magyar monarchia mással nem felelhet, mint felemelt gabona- és ipari vámokkal. Most már mi lesz ennek a következménye Magyarországra nézve? Az, hogy miután mihozzánk nem jöhet be semmiféle gabona, mert kénytelenek leszünk a gabona vámot felemelni, de kisem vihetünk a szomszéd állam nagy vámjánál fogva, Ausztria pedig az orosz búzának szállítási tarifakedvezményt adott, tehát a maga szükségleteit fedezheti, nekünk ellenben kivinnünk nem lehet, igy Ausztria olyan áron fogja a magyar búzát megvásárolni, a mint neki tetszik, (ügy van ! bal- félől.) Ellenben mi a felemelt ipa.fi vámok következtében nemcsak nem juthatunk külföldi iparczikkekbez, hanem kénytelenek leszünk megvásárolni Ausztriától a drágán megfizetett iparczikkeket. A ki elfogulatlanul gondolkozott és nem magas teroirák után ment, látta ezt; de tudta és érezte ezt a bizottság is és azért vette be jelentésébe azt a kijelentést, a melyet felolvastam.

A miniszterelnök úrral szemben is világosan kifejezte magát ez a bizottság, a mennyiben azt mondja (olvassa): „Az uj kereskedelmi szerződések iránti tárgyalások megindítása előtt az autonom vámtarifát meg kell alkotni a törvény dispozi- cziói szerint; ha a két állam kereskedelmi szerződéseket akar kötni, akkor először meg kell egyezni az uj vámtarifára vonatkozólag, tehát conditio sine qua non, hogy a vámtarifa és pedig mindkét államban, tehát Magyarországon és Ausztriában törvényhozásilag állapíttassák meg, a mint erre a bizottság rámutatott, és ha önökben van politikai erkölcstelenség arra nézve, hogy azt kijátszók, ám viseljék önök a

túloldalon érte ar erkölcsi felelősséget azért, hogy önök képesek politikai czélszerűsógi szempontból és a hatalom megtartása érdekében a nemzet törvény biztosította, evidens jogait kijátszani és lealkudni, ha akkor a választóközönség előtt felelniük kell, azelőtt a választóközönsóg előtt, a melyet különben már any- nyiszor becsaptak. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.)

Es önök ógre-földre esküdöztek Széli Kálmán ur miniszterelnöksége alatt arra, hogy hiszen, ha semmi egyebet nem csináltak abban a kritikus időben, a mikor báró Bánffy Dezsőt a kormányzatból kiszorították, az a nagy előnye meg van az országnak, hogy lehetetlenné tették, hogy Magyarországot Ausztria a vámközösség alapján ezután kiszipolyozhassa; és mélióztatnak visszaemlékezni arra, hogy mikor Széli Kálmán volt miniszterelnök ur itt egyes esetekben felállt és elmondotta a maga mondanivalóit, csaknem minden alkalommal azt volt az utolsó kijelentése: „Ha semmi egyebet nem tettem és velem együtt a szabadelvű párt, mint azt, hogy a nemzet számára a szabad kezet és a rendelkezési jogot az 1899-iki törvénynyel közgazdasági téren biztosította, megtettük azt, a minél többet tenni lehetetlenség bármely kormánynak.“ Most, akik azt akkor éljenzéssel, üdviadalommal fogadták, önök, képesek lesznek azt az álláspontot politikai czélszerííségből elárulni V

En elvárom Széli Kálmán volt miniszterelnök úrtól azt. hogy miután — mint az imént jeleztem s majd fölolvasom szavait — ő nemcsak politikai, de egyéni becsületét is hozzákötötte a ház előtt tett ünnepélyes kijelentése alkalmával, én elvárom Széli Kállmántól az ország érdekében azt, hogy ide jöjjön és odakiáltsa a kormánynak : „Hirdetted, hogy gondolataim és eszméim szerint fogod Magyarországot kormányozni, kérdem igaz-e ez ? Es miután én a kópviselőház szine előtt ünnepélyesen kijelentettem, hogy (olvassa): — minden törvény hozatalánál erkölcsi, etikai momentumból kell kiindulni, abból, hogy az komolyan végre fog hajtatni és én felelek is érte, hogy végre fog hajtatni, mert az ország közvéleménye elsöpri azt a kormányt, a mely ezt nem hajtaná végre“ — s