Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-13 / 28. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. julius 13. lata ? (ügy van ! ügy van ! a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Nem azt mondta !) Gr. Khuen-Héderváry Károly, ő Felsége személye körüli miniszter ; Nem mondtam ! Babó Mihály: A t. miniszter ur ezt az értelmet adta felfogásának, a melyet szeretnék annak tulajdonítani, hogy csak úgy csúszott ki szájából ez a kijelentés, mert ha a jelzett értelmet akarta neki adni, akkor nem méltó arra a helyre, a melyet elfoglal. (Zajos helyeslés a baloldalon.) És, t. kópviselőház, csodálkozhatunk-e ilyen körülmények között és ilyen kijelentések után a felett, hogy Horvátországban feltámad az elszakadás iránti vágy '? En azt gondolom, hogy önök, t. miniszter urak, adják neki az alkalmat, jogot, alapot és tápot, a melyet azonban ennek az országgyűlésnek pártkülönbsóg nélkül hazafias kötelessége visszaverni. (Elénk helyeslés a szólsőbal- oldalon) Es, t. ház, lehet-e akkor csodálkozni azon a felfogáson, a melyet Kovácsevics t. képviselő társunk felszólalásában itt kifejezésre juttatott, midőn Fiúmét Horvátországnak reklamálta, már egészen közömbösnek tekinti azt, vájjon Fiume közvetlenül vagy közvetve tartozik Magyarország testéhez, vájjon Magyarországhoz vagy Horvátországhoz tartozik-e ? Hiszen akkor egyáltalán nem lehet, t. kópviselőház e fölött csodálkozni. (Ballagi Géza odalép gr. Khuen-Héderváry Károly, ő Felsége személye körüli miniszterhez.) Nessi Pál: Most tanítja ki Ballagi ! Jó lesz leczkót adni neki. Ballagi Géza: ízléstelen dolog! (Zaj a baloldalon) Babó Mihály : T. kópviselőház ! Nekünk, Magyarországnak mindig az volt a bajunk, hogy 1867. óta a mi kormányaink soha sem fordítottak gondot arra, hogy azokat a közjogi kifejezéseket, a melyek egész fogalmakat foglalnak magukban, s egész történetünket juttatják kifejezésre, kellően figyelembe vegyék. Ellenkezőleg következetesen negligálták, nem fontolták és nem gondolták meg, hogy azzal, hogy törvényeinkbe újabb és újabb kifejezéseket csempésznek be, ezzel tulaj- donkóp magát a jogot konfiskálják. Mert hisz móltóztassók csak a t. miniszter urnák meggondolni és megfontolni azt, hogy 1867 után még minden nemzetközi szerződésben igy szól a bevezetés : szerződik ő Felsége, Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya.“ Semmi más. Es nézze meg a t. miniszter ur az idők folyamán kötött későbbi szerződéseket! Ezekben, különösen az utóbbi időkben már ott van : „ő Felsége Ausztria császárja Csehország királya és Magyarország apostoli királya.“ Ezzel a becsempészéssel azt akarta kifejezni a kormány, a mely kész köteles szolgája a bécsi udvarnak, (Úgy van! Úgy van 1 a baloldalon.) hogy Magyar- országnak királya sem több, mint Csehország királya. Nos, ez ellen mi tiltakozunk! (Elénk helyeslés a baloldalon.) De ha a t. miniszter urak a miniszteri székből olyan kijelentéseket tesznek, a milyent az imént tett a t. miniszter ur, akkor mi hiába fogunk felszólalni az ellen, a mi itt kifejezésre jut, ily kijelentések káros következményei mindig Magyarország rovására lógnak esni, (Ügy van! ügy van ! a baloldalon.) mert akkor az ő téves, törvényellenes, jogtalan kifejezéseiket az ország ellen mindig bizonyitékképen fogják felhozni. (Úgy vau! a baloldalon.) Es ép ezért tiltakozunk a t. miniszter ur kijelentései ellen. (Elénk helyeslés balfelöl.) T. kópviselőház! Azt gondolom, hogy ezen kitérés után most már rátérhetek felszólalásom tulajdon- képeni tárgyára. Mielőtt azonban erre rátérnék, az az inczidens, a mely itt az imént történt, engem egy történelmi visszapillantás megtételére kötelez. T. képviselőház! Midőn még a bukásában is dicsteljes 1848—49-iki szabadságharczot, mely semmi másért, mint a király által szentesített törvények megtartásáért és az abban biztosított jogok védelméért folyt, az orosz invázió letiporta, mert az osztrák maga nem birt vele, akkor elérkezettnek látta a bécsi császári udvar az időt arra, hogy régi családi politikáját megvalósítsa, hogy t. i. Magyarországot beolvassza Ausztriába és azt mint az osztrák birodalom kiegészítő részét, császári hatalmával kormányozhassa. (Igaz! ügy van! a szólsőbaloldalon.) Nem akarok kiterjeszkedni a történelem későbbi nagy tanulságaira, csak egyre akarom figyelmeztetni a t. házat, és ez az. mól- tóztassék visszagondolni az ötvenes évek történelmére; igaz-e, hogy a császári udvar eljárása az volt, le- 8zegónyiteni először a népet és annak minden egyes tagját, a mi legeklatánsabb kifejezését abban nyerte, hogy daczára a 48-iki törvényekben foglalt rendelkezésnek, a mely a földesúri jogok kártalanítását elrendelte, — mert a megváltást keresztül kellett vinni — először bevárták, hogy azok az emberek, kik mint jogosultak kártérítési igónynyel bírtak, eladósodjanak, s akkor kezdték meg a kártalanítást, kivéve azokkal szemben, kiket a bécsi udvar a maga részére teljesen megnyert hűséges szolgaként. Lehet, hogy a távozó képviselő urnák nem tetszik ez a visszaemlékezés, de ez történeti igazság. Mikor azután 1859-ben az olasz hadjárat megtörtént és az olasz egység a szabadság érzet hatása alatt létrejött, mikor onnan Ausztriát kiverték, akkor megint előállott a bécsi császári udvar szokott politikájával, iparkodott magyarországnak mézesmadzagot huzni a szájába, gondoskodott a magyar országgyűlés összehívásáról, mely tényleg összeült 1861-ben, de eredménytelenül oszlott el, mert akkor még nem volt kapható többség, daczára az óriási szenvedéseknek és zsarolásoknak, melyeket az ország közönségével szemben elkövettek. Akkor a magyar önérzet és hazaszeretet tiltakozott és nem ment bele jogfeladó alkuba és megmentette a nemzet számára a jogfolytonosságot, de nem azt, a mit a Felség személye körüli miniszter ur az imént hirdetett, hanem azt, a melyet tiszteletben tartani minden magyar embernek becsületbeli és hazafiui kötelessége. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Mikor azután 1866-ban kilökték Poroszországból Ausztriát és megtörték uralmát a német területen, kérve-könyörögve jött ismét alkudozni a bécsi császári hatalom Ugrón Gábor: Megjött az esze! Babó Mihály : ... akkor megint észretórt, a mint t. képviselő- társam helyesen mondja, de itt a magyar hazafiak bölcsessége meg- ficzamodott, mert elfogadtak egy oly egyezséget, a mely lehetetlenné tette Magyarország önállóságának megvalósítását. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Pedig ne felejtsük el, hogy a 67-iki kiegyezésnél két irány ütközött össze. Az egyik a császári udvari politika, mely azzal az utógondolattal alkudozott és szerződött, hogy még ezen az utón is megvalósíthatja az összbirodalom eszméjét, és a magyar irány azzal a utógondolattal és feltevéssel, hogy megteremti az alapot Magyarország függetlenségének ki vívására, (folytatása köveik.) Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
