Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-13 / 28. szám

1904.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

Julius 13.

Balogh Ferencz és neje Vanyur Bóza megvették Molnár Mihály né Hauk Anna lakházát és 124 n. öl telkét 1200 koronáért.

Kémeri Sundor és neje Németh Janka megvették özv. Szakács Fe- renczné Marosa Mária lakházát és 198 n. öl telkét 4000 koronáért.

Karai Benő megvette özv. Nagy Mihálynó Nemes Judith 485 n. öl ingatlanát 200 koronáért.

Török János és neje Csapó Zsuzsámra megvették Kis B. István és neje Bangó Judith 1 hold 248 n. öl szőlő és szántó földjét 800 koronáért.

Takács András és neje Csömör Zsuzsánna megvették Muesi Imrónó Horváth Eszter szőlőbeli illetőségét 160 koronáért.

Ifodor Péter és neje Márta Viktória megvették Kovács Benő 43 hold 329 n. öl debeáki legelőjét 5600 koronáért.

Karácsony Antal és neje Vilo- nya Judith megvették Mészáros István 8 hold 508 n. öl fehértói szántó földjét 5878 koronáért.

Népesedési mozgalom.

— julius 6. július 12.

Születtek:

Iveő József és Répási Máriának Ilona Regina nevű leányuk. Szé- csényi Ferencz és Nagy Teréziának Ilona nevű leányuk. Kis Dömötör Sándor és Junk Rozáliának Zsófia nevű leányuk. Figura Imre és Gye- nizse Teréziának Lajos nevű fiuk. Gyeuizse János és Bacsó Erzsébetnek János nevű fiuk. Juhász Lajos és Fuljer Zsuzsánnának Imre nevű fiuk. Pap Takács Sándor és Herczeg Erzsébetnek László nevű fiuk. Kacs- mán Károly és Krammer Juliánná- nak Imre nevű fiuk. Miskei Cz. Mihály és Kis V. Máriának Mária nevű leányuk. Szalai Béniámin és Török Teréziának Sándor nevű fiuk. Modok András és Orbán Rozáliának Mária nevű leányuk.

Meghaltak:

Benke Petemé Kiss Anna 26 éves korban. Luka Lajos 25 éves, Hatházi József 63 éves, Budai Móricz 42 éves, Jegyes Molnár Imre 23 hónapos, Vörös Ilona 1 hónapos, Gyenizse János 9 éves, özv. Csorba Mihályné Halász D. Mária 59 éves, JZ^jJjiJAno^ Sándor 7 napos korban.

Kihirdetett jegyesek:

Száraz András Kun Erzsébet biai lakossal. Kertész Farkas Lázár özv. Barna Lajosué Sinkó Eszterrel.

Dr. Babó Mihály beszéde

a kópviselőház julius 5-iki ülésén az 1904. évi állami költségvetés tárgyában.

T. ház! Megvallom, hogy gr. Héderváry Károly miniszter urnák a jogfolytonosságra vonatkozólag imént tett nyilatkozata engem a legnagyobb mértékben megdöbbentett.

Ez olyan kijelentés egy miniszter ajkáról, a melyet szó ; nélkül hagyni teljes lehetetlenség. És ha a t. miniszter ur a Corpus Jurisra hivatkozik, a melyet elégszer ráolvastunk a magyar kormány fejére az obstrukczió alatt, de nem adott rá semmit, akkor engedje meg, hogy én is egyenesen a törvényre hivatkozzam, a mely ráczáfol a miniszter urra s a melyet neki tudnia kellett volna, mert mint horvát bán a horvát kormány ólén állt. ügy látszik azonban, hogy a t. miniszter ur nincs tisztában a jogfolytonosság fogalmával, mert ha gondolkozott volna kijelentésének hordereje felett, akkor nem feledkezhetett volna meg arról, hogy a jogfolytonosságot miként értelmezte Deák Ferencz hires húsvéti czikkében még Horvátországra vonatkozólag is és miként értelmezte különösen az 1861. évi országgyűlésen azon feliratban, a melynek tartalmát a magyar országgyűlés és a magyar nemzet egyér- telműleg magáévá tette, hiszen a felirati vita akkor nem a felirat tartalma, hanem annak czime és a Felség megszólítása körül folyt. Ha a miniszter úrtól ilyen kijelentéseket hallunk a jogfolytnossságra vonatkozólag, akkor lehetetlen azon meggyőződésre nem jutnunk, hogy vagy nem tud, — ezt nem akarom feltételezni — vagy nem akar a helyes felfogásnak érvényt szerezni.

A t. miniszter ur a Corpus Jurisra hivatkozik. Hát előtte van, tessék kibetűzni azokat, a mikkel bizonyítani kívánja álláspontját. En is a törvényre teszem a kezemet, és ön, t. miniszter ur, a ki a 67-es alapon áll, bizonyára kénytelen elismerni, hogy közelebb áll ahhoz a törvényhez, a melyet a 67-es kiegyezés alapján 1868-ban Horvátország számára megcsináltak, mint — ahhoz, a melyre hivatkozni hiába próbál a miniszter ur. Az 1868-iki törvény a jogfolytonosság kérdését teljes világításba helyezi. Móltóztassók csak figyelemmel meghallgatni, elmélkedni felette és könnyelműen ne móltóztassók odadobni ilyen sérelmes kifejezéseket. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.)

A törvény czimzésóben úgy, mint azt báró Bánfy Dezső képviselő ur nagyon helyesen jelezte, Horvát - Szlavón - Dalmátországokról rendelkezik. A bevezetésben azt mondja: „Miután Horvát- és Szla- vonországok századok óta, mind jogilag, mind tettleg, Szent István koronájához tartoztak, s a szankczió pragmatikában is ki van mondva, hogy a magyar korona országai is elválaszthatlanok egymástól, ezen alapokon“ stb. történik a kiegyezés. Hát ebben van kifejezve az azon kor felfogása szerinti jogfolytonosság, a melyet Deák Ferencz képviselt, azt pedig, gondolom, szives lesz elismerni a t. miniszter ur, hogy Deák Ferencz meglehetősen vigyázott nem tisztán Magyarország, hanem — fájdalom — (mert nem méltányoltatott) Ausztria érdekeire is. Ebből láthatja a t. miniszter ur, hogy Horvát-Szlavon és Dalmátor- szágok úgy jogilag, mint tettleg Szent István koronájához tartoztak évszázadokon át, s igy itt külön horvát királyságról és olyan jogfolytonosságról beszélni, a mely Hor- vát-Szlavonországnak külön jogokat biztosit a törvényben lefektetetteken kívül, nem lehet és nem szabad. (Igaz! Úgy van ! a szólsőbalol- dalon.)

De móltóztassók elolvasni ezen törvény 1. és 2. §-ait: ezek még jobban kifogják oktatni, hogy imént tett kijelentése meg nem állhat a törvény és az igazság szempontjából. Az 1. §. ezt mondja : „Magyarország s Horvát-Szlavon- és Dalmát- országok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek“ — a jogfolytonosság értelmében is — mind az „ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában.“ Önállóan tehát sehol sem jelenhetnek meg. A 2. §. azt mondja: „Ez állami közösségből és összetartozásból foly, hogy Magyarország és Horvát-Szlavon és Dalmátországok királya egy és ugyanazon koronával, egy és ugyanazon koronázási cselekvénynyel ko- ronáztatik meg s hogy a Szent István koronája alatt álló összes országok részére ez országok közös országgyűlésén közös koronázási oklevél állapittatik meg és állittatik ki.“ Lehet-e ezzel szemben, t. miniszter ur külön Horvátországról, horvát királyságról beszólni és jogosult-e akkor a t. miniszterelnök urnák az a fölfogása, hogy a Corpus Ju- risból azt akarja nekünk és országvilágnak bebizonyítani, — a mi képtelenség — hogy itt jogosult a horvát királyság eszméje és gondo-