Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-04-17 / 16. szám
16. szám. * Vili. ÉVFOLYAM. KIS-KUN-HALAS, 1904. ÁPRILIS 17. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csengeri-utcza. Elöíizetési és hirdedési dijak HORVÁT GYULA könyvkereskedésében Kiskunhalason íizetendők. ISSÍ Bérmentetlen levelekre nem válaszolunk. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP _ ß? KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési dijak: Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.— és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1:50. Egyes szám ára 6 fillér. im Hirdetési dijak: Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii. Kéziratot nem adunk vissza. r ■%#■'( FELELŐSSZERKESZTŐ és LAPKIADÓTULAJDONOS: Dr. HERMÁN FERENC. N y i 1 11 é r : Petit soronkint 20 fillér; Ítéleteknél 50 fillér. ., Agrárius — gazdapárti. A legközelebbi időben — végre va!ahára — belátták politikusaink, hogy a magyar föld rohamosan idegen elem kezébe vándorol, s hogy a köznép és kisbirtokosság, valamint a munkás és kézmüiparos-osztály már-már a koldusbotot szorongatja markában s tömegesen vándorol el a hazából uj otthont keresni. Tudatára ébredtek ugyanis annak, hogy ebben, tudniillik a kivándorlásban és a magyar föld idegen kézre jutásában mérhetetlen veszély rejlik az országra. Mert hiszen, ha ez a termelő s közvetve tulajdonképpeni államfentartó elem elszegényedik, kipusztul és csak az improduktív fogyasztó- és üzér-elem marad helyébe, önmagától megsemmisülhet az ezeréves, dicső múlttal biró nemzet is. A haza sorsa feletti aggodalom gondolkodóba ejtette a jobbakat. Éles szemmel — csupán a haza és emberszeretet magasztos ideáitól vezéreltetve — kezdték kutatni az emlitett bajok forrásait, majd kijelölték azt az utat-módot, a melyen haladva, megszüntethetnők azokat a közgazdasági, mondhatnók társadalmi mizériákat, ame’yek immár mindinkább fenyegetőbb alakot kezdenek ölteni. És életet nyert a magyar agrárpolitika, melynek élére egy lelkes magyar four: Károlyi Sándor gróf állott, aki mellé főuraink és számottevő politikusaink közül is számosán sorakoztak. Nem akarom most — e helyen — az agrárpolitikának immár közismert nemes céljait, irányát valamint működését is hosszasan fejtegetni, sem pedig nem szándékom arra kiterjeszkedni, hogy ezen elveknek követői helyesen vagy inkább helytelenül cselekedtek-e, midőn a legközelebb lefolyt általános választások előtt nem szervezkedtek. Arról azonban szólanunk kell, hogy az agrár elnevezés helyes-e vagy nem ? Szerintem nem helyes; először azért, mert nem fejezi ki ama törekvés irányát, amelyet ezen elvek követői maguk elé célul tűztek. Emez elvek követőinek ugyanis rövidre fogva a következő céljai vannak: 1. Megmenteni a magyar földmivelő- és iparospolgárságot a tönkrejutástól. 2. Vagyonos, tehát erős földmivelőosztályt teremteni a mindinkább előrehaladó honi ipar fogyasztására. Vagyonos, tehát erős iparos, kereskedő és munkásosztályt teremteni a hazai termények földolgozására és fogyasztására, mert csak úgy élhetünk: ha a földmivelő, munkás, kereskedő és iparos egymást kölcsönösen támogatva, egymás terményét — nem a külföldről a mi megrontásunkra behozottakat — használva, a hasznot nem a külföldnek, hanem kölcsönösen egymásnak, tehát magunknak adjuk! Iey, de csak's igy boldogulhat a nemzet államfentartó négy legfőbb és leghatalmasabb eleme: a földmives, a munkás, a kereskedő és az iparos. De azután ebből az is teljesen világos, hogy emez elvek követőinek nem lehet más helyes magyar neve, mint „gazda- és iparos- párt.“ Az agrár elnevezés helytelenségét bizonyítja az a körülmény is, hogy agrárpolitika alatt érthetjük általánosságban az államnak a mezőgazdaság emelésére irányuló tevékenységét is, amely ugyan sok tekintetben rokon az előbb emlitett tulajdonképpeni agrárpolitikával, egymástól azonban lényeges vonásokban mégis különböző két dolog. Mig emez minden mástól eltekintve tisztán a mezőgazdasági termelés gyarapítását tartja szem előtt, amaz, vagyis a tulajdonképpeni agrárpolitika, a „gazda- és iparospárt“ politikája a földet biró és az azt, valamint az annak terményeit munkáló, feldolgozó milliók érdekeit igyekszik előmozdítani. Mindezekből tehát világos, hogy az agrár elnevezés helyett teljes joggal, sőt helyesebben használhatjuk a gazda- és iparospárt elneve-. zést s mi több — sokkal logikusadban is cselekszünk, ha azokat a törekvéseket, amelyek társadalmunk amaz emlitett négy osztályának megmentését, fölvirágoztatását célozzák, ezután a magyar gazda- és iparospárt programijaként fogadjuk el. Endre Dénes. * * *
