Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-04-03 / 14. szám
— 2 — nyék között könnyen meginog, elveszti a go- noszszal szemben ellentálló képességét s nem marad számára egyéb, mint keserű lemondás, vagy sivár kétségbeesés, végeredményb2n : erkölcsi halál. Biztos alapra van hát szükségünk; ama sebezhetetlen békeségre, melyen lelkünk egyensúlya megingatlan maradhat. Ámde ezt az alapot ne keressük földiekben. Itt alant változásnak van alávetve minden. Csak egy az, ami nem változik soha: az Ur akarata, mely megnyilatkozik az anyagi és szellemi élet örök törvényeiben. Az Ur akarata mindennél erősebb; nincsen azzal szemben gát sem időben, sem térben. Nem lehetett ott, abban a sírban sem, melybe az isteni akaratot eltemetni vélték. Nem, mert Jézus s benne a kijelentés is az Ur akaratából, kegyelmes végzéséből adatott nékünk. Az ellenség ugyan felvonult ellene teljes fegyverzetével, de hasztalan. Támadásának sikere csak időleges, múló volt. Mint minden gonosz, földi törekvés sikere. Harmadnapra a nyitott sír előtt megszégyenülve omoltak porba az Ur akarata elé torlódó gátak. Nincs itt az Ur, feltámadott — zengett diadalmasan az angyal szózata a Jézust keresőknek. Az őrizők pedig — Írja az evangélium — az ő tőle félelem miatt megrettené- nek és olyanok lőnek, mint a halál. A gonosz törekvések, lelketlen támadások az Ur akarata ellen — azóta sem szűntek meg. Folynak azok ma is s tán még nagyobb erővel és céltudatosabban, mint valaha. Bekövetkezett hát a nagy harc, mit a Megváltó előre jelzett, mikor azt mondta: „nem azért jöttem, hogy békeséget hozzak, hanem hogy fegyvert.“ Ebben a harcban pedig ama nyitott sír volt mindig a keresztyének legnagyobb erőssége. Abban látták a jók, a nemes lelkek reményeiknek kiapadhatatlan forrását, küzdelmeiknek leghatalmasabb fegyvertárát s győzedeU műknek legbiztosabb: zálogát. Álljunk e nyitott sír szélére mi is ma, a feltámadás magasztos ünnepén. Ne féljünk tőle, nem az enyészet hatalmát, hanem az életnek, az isteni igazságnak, győzedelmét hirdeti az nekünk. Csak a gonoszság, lelki sötétség ba- rátjai rettegnek e sírtól; csak azok, kik — mint a Megváltó sírjának őrizői — félelemtől halálra váltan menekülnek és bújnak el mindig, valahányszor az igazságnak napját látják valahol fölkelni. Halljuk meg, amit a Megváltó mondott feltámadása után tanítványainak : „íme én veletek maradok minden napon e világ végezetéig.“ Velünk is maradt. Csaknem két ^ezredév tanúsítja, hogy az isteni örök igazság Ő benne és Ő általa nyert újra meg újra diadalt. Legyünk mi is az Ő harcosai. Küzdjünk elszántan a gonosz ellen, törjük meg ennek hatalmát, mely úgy megerősödött manapság magán és közéletünkben egyaránt Ne csüggedjünk. A győzelem biztos lesz. Mert adott Ó nekünk fegyvert is e harchoz. Adta pedig legerősebb fegyverül a húsvéti békeséget, a léleknek azt . a nyugodalmát, mely nem ismer többé ingadozást a célban, nem habozik a cselekvésben s nem érez félelmet még a halállal szemben sem. így készíthetünk elő egy örvendetesebb és boldogabb feltámadási' ünnepet. Mert küzdelmünk nyomán új élet áldásai fakadnak reánk; új élet áldásai városunkra és égész nemzetünkre. — j OH magyar hazám ! Mikor is lesz mát! neked — igazi feltámadás! ünneped ? Mikor szabadulsz meg a téged fojtogató gonosznak|; körmeitől ? Mikor ragyog le re-ád az igazság napja ? — De minden sóhajtásnál és okoskodásnál többet ér a tett. Jertek mind, kik e hazát igazán szeretitek, — cselekedjünk! Tőlünk, e nemzet fiaitól függ csupán, hogy mielőbb eljöjjön hazánkra is az igazi feltámadásnak ünnepe. Akkor mondhatjuk el majd mi is az apostollal , Istennek legyen hála, ki adott nekünk diódáimat a Jézus Krisztus által. A magvető. Krisztus tanít : A magvető ha vét, Elszórja magvát szerteszét. És van ki termőföldbe hull — Gond van rá és megizmosúl — És van ki útfélén esett: Szegény fejét tépik, tiporják, Összetörik, mint a pozdorját — * Nem nyugszanak, amíg el nem veszett. Én is magamban álldogálok, Jó szóra, szívre nem ta ’álok A nagy világnak útfelén, Aki csak ott jön el felém A gőgös és alázatos —: Mindenki megrug, megtapos. A dudva tnost és őszszel a haraszt Majd eltakar és megnyugaszt.vi, • • ■ ■ * V: Mi volt a vétkem? Vaj’ ki kérdi azt? Hát mit vétett az árva gabnaszál! ? Akkor nem volna vicc. — Hisz ép ez a morál. . • ;r , ‘ 'Ny. I
