Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)

1904-01-10 / 2. szám

2. szám. VIII. ÉVFOLYAM. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csengeri-utcza. Előfizetési és hirdedési dijak HORVÁT GYULA könyvkeres­kedésében Kiskunhalason fizetendők: ESI Bérmentetlen lehelekre nem válaszolunk. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP - f/T KtS'KUNSAG KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. FELELŐSSZERKESZTÖ : Dr. KOZICS ZOLTÁN. KIS-KUN-HALAS, 1904. JANUÁR 10. Kéziratot nem adunk vissza. ?Wi ===== FŐMUNKATÁRS: FÜLÖP SÁNDOR. - LAPKIADÓTULAJDONOS: Dr. HERMÁN FERENC. Előfizetési dijak: Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.—és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1.50. Egyes szám ára 6 fillér. OS Hirdetési dijak: Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii. N y i 1 11 é r : Petit soronkint 20 fillér; Ítéle­teknél 50 fillér. Kurucz-emlék. A múlt év január havában, az általános tisztujitás befejeztével, mikor az úri kaszinó tagjai lelkes lakomával ünnepelték a város újonnan választott polgármesterét, városunk köztiszteletben álló kurucz jellemű nesztora, id. Gál Lajos mérnök, 48/49-iki honvéd-tiszt, haza­fias felköszöntőjében annak az óhajnak adott kifejezést, vajha ezt az alkalmat arra használná föl az installáczión jelen volt, városunk vezető férfiaiból álló társaság, hogy mozgalmat indít­son egy városunk területén felállítandó kurucz- emlék létesítésére. Erre az eszmére mindjárt föl is hívta az ünnepelt figyelmét, ki áthatva a hazafias érzülettől, a gyűjtést nyomban meg is kezdte. Részint az ünnepély alatt, részint a tovább folytatott magángyíijtések alkalmával, melyhez az ipartestület által a múlt év nyarán rendezett szép sikerű mulatság jövedelme is hozzájárult, rövid idő alatt 1495 kor. 88 fillér gyűlt össze a kegyeletes czélra. Bár a gyűjtés eredménye városunk lakói­nak az ősök kegyeletes emléke s hazánk tör­ténetében lángbetükkel tündöklő epizód iránt érzett tiszteletnek szép tanujele volt, az egybegyült összeg még sem volt alkalmas arra, hogy azon oly emlék állittassék föl, mint a milyen e város hazafias kegyeletének megfelel, annak a város kegyele­tének, mely minden magyar város közt az első volt, mely ez eszmét fölvetette. Ezt tudta és érezte tettre kész fiatal pol­gármesterünk s azért időt és fáradságot nem kiméivé, módot keresett arra nézve, hogy a szép ige testet öltsön. Hosszas utánjárásait végre siker koronázta. Damkó József fő- és székvárosi szobrász-mű­vész, ki halhatatlan emlékű Erzsébet királynénk emlék-szobrára kiirt pályázat alkalmával, művé­szi becsű alkotásával, az első dijak egyikét vitte el, áthatva a nemes czél eszméjétől, egy tervet dolgozott ki, melyet a napokban küldött meg a polgármesterhez meleg hangú levél kísé­retében. E levélben, a felállítandó kurucz em­lék rajzát csatolva (obeliszkbe vésve, egy kard­jára támaszkodó kurucz vitéz, korhű jelmezben) elmondja, hogy ő a mű létesítésére, minden anyagi haszonra való kilátás nélkül, tisztán ha­zafiasságból és művészi ambiczíóból vállalko­zott azért, hogy művészi ideálját — a magyar zsánert — e tiszta magyar városban megteste­sülve láthassa. Semmi munkadijra, semmi mű­vészi tiszteletdijra számot nem tart, egyedüli kívánsága az, hogy az emlék kifaragásának költségei, mit ő is fizetni kénytelen, megtérül­jenek. E költségek 3000 koronára rúgnak. Az általa beküldött tervrajzot, melyet polgármeste­rünk közkézre bocsátott s a kaszinó nyilváno­san ki is állított, mindenki mindenben megfele­lőnek találta. Minhogy azonban afelállitási költségeknek alig egy harmadrésze állt rendelkezésre s a polgármester amúgy is nagy, köz- és társadal­mi terhekkel megrótt közönségünk újabb meg­terhelését nem tartotta indokoltnak olyképen, hogy a szükséges összeg egészben ujabbi köz- gyüjtés által legyen fedezve, két helybeli pénz­intézetünkhöz intézett kérelmet az iránt, hogy adományaikkal tegyék lehetővé az emlékmű fölállítását. A halasi takarékpénztár és gazda­sági bank, melyek áldozat-készségben minden helyi társadalmi mozgalomnak eddig is élén álltak s városunk haladásának zászlóvivői együt­tesen 1000 koronát ajánlottak föl. Ekként ah­hoz, hogy a magyar név, a magyar dicsőség, a magyar hazafiui szeretet egyik legszebb tanu­jele álljon városunkban s hogy az elsők legyünk, kik a magyar szabadság halhatátlan bajnokai­nak, s utódaink számára is emléket állítunk — csekély 500 korona hiányzik. Sértenők lakosságunk hazafiui kegyeletét, ha ennek a csekély összegnek előállítására nagy hangú frázisokkal törekednénk hangulatot kelteni. Hiszen magyar itt minden, minden szív, minden csepp vér, minden gondolat; a ma­gyarnak pedig ahhoz, hogy hazaszeretetét, a dicső ősök emlékének kegyeletét megmutassa : sohasem kellett szó, buzdítás, példa. A buzdí­tás él mindnyájunk szivében, ezekhez a szivek­hez fordulunk akkor, mikor a közönséget fel­

Next

/
Thumbnails
Contents