Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-01-31 / 5. szám
VIII. ÉVFOLYAM. K1S-KUN-HALAS, 1904. JANUÁR 31. 5. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csengeri-utcza. Előfizetési és hirdedési dijak MORVÁT GYULA könyvkere»- kedésében Kiskunhalason fizetendők. 332 Bérmentetlen levelekre nem válaszolunk. Kéziratot nem adunk vissza. vm — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP - JF KIS'KUNSAG KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. yx PELELÓSSZERKESZTŐ : Dr. KOZICS ZOLTÁN. ===== FŐMŰNK ATÁRS : FÜLÖP SÁNDOR. ±==== LAPKIADÓTULAJDONOS: Dr. HERMÁN FERENC. Előfizetési dijak: Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.— és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1.50. Egyes szám ára 6 fillér. SB Hirdetési dijak: Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 4Ö fill., minden további szó 4 fii. Ny i Ittér: , Petit soronkint 20 fillér; ítéleteknél 50 fillér. V endéglő-épités. Kiskunhalas, 1904. jan. 27. Városunk képviselőtestülete folyó hó 29-én tartott rendkívüli közgyűlésében foglalkozott a nagy-vendéglő építése kérdésével. Ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy e kérdésben hozott képviselőtestületi határozattal foglalkozzunk. Ezúttal csak a magunk véleményét mondjuk el a szőnyegen levő nagyfontosságu dologról, Az új vendéglő mielőbbi fölépítése szerény véleményünk szerint égető szükség. Az ósdi épület rozoga tetőfái ugyanis arra . hivatott egyének állítása szerint oly állapotra jutottak, hogy a tetőzet maholnap beomlással fenyeget. A szegényes épületben rendes és elegendő számú vendégszobák nincsenek, az idegenek, akiket talán érdekében állana a városnak minél több ideig itt tartóztatni, kénytelenek bennünket itthagyva tovább utazni. A nagyterem szűk, alacsony és rossz- levegőjű helyiség, mely inkább magtárnak volna alkalmas, mint tánczteremnek. Ez a terem használtatik ma még színházul is, ami igazán bámulatos. Az illetékes hatósági közegek vagy nem ismerik annak a nagyteremnek csúfolt fabódénak boltozatát, vagy nem akarják annak minémüségét tudomásul venni; különben nem engedélyeznének ott színi előadásokat s nem adnának alkalmat arra, hogy ott egy vigyázatlan pillanatban minden lángba boruljon s a tűzvész áldozata legyen. Nézzük csak közelebbről a dolgot. Hát ennek a nagyteremnek egész boltozata vékony deszkákból van összeróva. Ezen a deszkaboltozaton nádbehuzat van alkalmazva, hogy a vakolat megálljon rajta. Ha már most megnézzük ebben a teremben azt a szúette szárazdeszkákból összetákoltatni szokott úgynevezett színpadot; azt az ingó-bingó petroleum lámpasort, mely a színpad szélén ékeskedik; s ha magunk elé varázsoljuk egyes előadások némely mozzanatait, amikor például a primadonnák bájos hajfürtjei s lenge ruhái a szereplők által ide-oda lökdösptt könnyű asztalkákon levő gyertyákhoz csaknem hozzácsapódnak ; amikor a léczczel szegélyezett nem épen tűz- mentes kordina a lámpák tövébe zuhan : köny- nyen átlátható, hogy csak az isteni gondviselésnek köszönhetjük, hogy itt eddig katasztrófa nem történt. De kétségtelen bizonyos az, hogy ez a terem a mai állapotában a veszedelem gyúpontja s nem lehetetlen, hogy egyszer egy óriási tűzvésznek lesz kiindulási pontja. Még csak egy körülményt kívánok fölemlíteni s ez azt hogy erre a rósz, ősrégi épületre tengersok kiadása van évenkint a városnak s ezek mind kárbaveszett kiadások, soha semmiféle körülmények között vissza nem térülnek. Melyeknél fogva mi a mostani nagyven- déglő megszüntetését s helyette a város fejlődésének megfelelő s a jövő nemzedék igényeit is kielégítő épület emelését javasoljuk. * * * Halasi anekdoták. A vidéki sajtónak nemcsak az a hivatása, hogy kérész-életű hírekkel szolgálja a közönség napi érdekét ; vár reá még más, maradandóbb munka is. Nagy és szép föladata, hogy a vidéknek irodalmi és néprajzi érdekességeit följegyezze, vagy legalább rájuk irányítsa a hivatott kutató figyelmét. S ezen a téren még sok a tennivaló nálunk is. Tanulmányozta-e már valaki behatóbban a Kiskunság népének életét ? Akadt-e iró, a ki becses rajzokban örökítette volna meg, mint Tömörkényi és Homok a szegedi népet ? Hol vannak följegyezve népünk babonái, szokásai, közmondásai, meséi, anekdotái ? Toóth János „Halas történetén,“ Péter Dénes „Jó kedvemből“ czimű könyvén, Korda Imre „Kiskunhalasi nyelvjárásán“ kívül alig van még egynéhány közlemény, amely városunkról, mimagunkról szólna. Ennek az értelmiségre váró kötelességnek egy kis részét akarjuk leróni azzal, hogy megkezdjük lapunkban a halasi anekdóták gyűjtését. A múlt századnak különösen közepe tájáról.annyi jóizü história maradt ránk, hogy igazán vétek volna, ha nem örökitenők meg őket. Ma még közöttünk látjuk azokat a tisztes alakokat, akik emez időknek
