Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-06-05 / 26. szám
— 2 — tök nagyságában, mint a milyenek egy államalkotó emberfajnak lennie kell, mint amilyennek az egész magyar nemzetnek lennie kellene. Iskoláinkban a paedagogusak elérzékenyülve tanítják a görög római gascogniádákat, a melyekben e két illusztris nép klassikus ravaszsággal és embertelenséggel érvényesül a többi fölött, de nem tanítják a világ legszebb szabadságharcát, a melyet egy kis nép a legszokatlanabb fegyverrel, az ő csodaszerül törhetetlen becsületességével és vértanúi türelmével vívott meg. Emelt fővel járjatok a világ minden emberfajtája előtt polgári becsületek a harci kiváloságtok tudatában ; legyetek büszkék a jelennek óriási szolgálataira, a páratlan anyagi és véráldozatokra, a melyeket ti adtok a hazának. S hogy mindezekért rideg ellenszenv és mellőzés a jutalmunk, legyen az első és — adja Isten — az utolsó kifakadás, a mely most hagyja el ajkaimat. Ti hozzám fordultatok, beválasztottatok, bizalmatokkal felruháztatok, — én viszont ismerve a nemzet alkotmányos érzéseit és a felséges uralkodóház legjobb akaratát, minden aggodalom nélkül jelentem ki e bizottság előtt, hogy ez ügyért, amely kivihetetlennek látszik és amelyet nem volna nehéz jogász elmével a paragrafusok labirintusiba burkolva a föld gyomrába elrejteni, — kijelentem ünnepélyesen, hogy ez ügyért harcolni lehet, annak elintézését kezdeményezni sőt a siker útjára is lehet vinni, de egyre kell kérnem jászkun földieimet, hogy annak megoldása, elintézése mindnyájunknak kifejezett, szívből jövő, egyhangú óhajtása legyen, ne támadjanak saját soraink között, kik érveket gyártanak amazok számára, kik e kérdést elföldelni kényelmesebbnek fognák tartani. Mert e kérdés elodázni, vagy eltemetni annyi volna, mint életben tartani akarni, Hiszen ez ügy nem peres ügy, nem igénykereset, hanem a történelemnek, a lojalitásnak egy nagy kérdése: a hűségben tehetetlen jászkunok elintézetlen ugye azzal szemben kivel szemben hűségben teheted mek akarnak lenni, a felséges alkoimányos ki- rá'ylyal szemben. Egy lovagias ügy a történelem tévedéséből, amelyet lehet és el kell intézni, hogy ne legyen többé az ügy és a lappangó vád, mely fel- feliiti fejét a lojalitás, a feltétlen hűség és bizalom ká:ára. Ha az ország becsületét akarjátok kiérdemelni, ne jogász ésszel, hanem a hazaszeretet magas érzésével fogjatok a munkához, fejlesszétek az ő nagy arányú megjelenésében mint a magyar történelem nagy Kérdését, tartsátok tőle távol a kicsinyeskedést, mert ennek a kérdésnek monumentális nagy tagozatairól, mint a hitvány vakolatnak, kell lehullani a paragrafusok szőrszálhasogaíásainak. Fejlesszétek e nagy kérdést, amely nem áll mögötte Rákóczi hamvai kérdésének, — hogy annak leíárgyalása, elintézése régi boldog állapotok megújítására legyen alkalmas, hogy ebből a kérdésből a hűségnek és szeretnek virága fakadjon köztünk, a hü jászkunok s a király és boldog emlékű József nádorunk között. Mert igenis vagyunk jászok és kunok, sokkal jobban, mint valaha voltunk! Amint hogy van minden hadseregnek külön ezrede, külön büszkeséggel, külön ambióval, úgy van külön jászkun hűség és ambíció, mely felül akar múlni minden más vidéket. Tanuljon tőlünk az ország és múljon felöl bennünket minden vidék a hazaszeretetben, mert van és volt a történekemben egy külön jászkun hűség, mely nem alkudott, nem kért várakat és domíniumokat, hanem első szeretett lenni a király mellett a haza védelmében és van egy külön terület az ország szivében, a szabadság a teljes egyenlőség és testvériség ideális hazája, a honfoglaló ősök alkotmányával, a melyben nincs rang és osztálykülömbség, csak legfölleb az érdem arányában különbözik ember az embertől, egy teljesen demokratikus Jcis állam, az országnak más kiváltságos és arisztokratikusan fejlődő többi területébe szorítva, emez által erejében felszíva, haladásban, fejlődésében a nemzet ereje rovására elnyomva, korlátozva. Ez a terület sok százezer kiváló testi erejű, hazafias szivü, nagy jövendőjü magyar fajnak a szülő hazája, a jászkunok földje. Legyen ezen a földön a jászkunok redenciójából kifolyólag annak elintézése után egy örömünnep, egy uj redemció, amelyben együtt ünnepel az ország a királylyal és az ország nádorával! Természetesnek találom, hogy ezeknek a művész-lélek által felvetett érzelmi motívumoknak is' karöltve kell járniok az általunk, jogászok által védett és tételes törvényben gyökerező joggal éS igazsággal. Dr. Hermán Ferenc. * * * Halas város kölcsöne. E címen két cikket közöltem e lap előbbi számaiban. A harmadik cikkem a „Kiskunhalas helyi értesítője“ cimü lapban jelent még. Ebben a cikkben megdönthetetlenül bebizonyítottam igazaimat. Erre Dr. Babó Mihály szorultságában személyes térre vitte a vitát, a mit az alább közlőitek miatt vele többé nem folytathatok. A vita befejezése bizonyára érdekelni fogja e lap tisztelt olvasóit. íme a levél, a mely mindent megmagyaráz: Tekintetes Dr. Nagy Mór polgármester urnák Kiskunhalason. Kedves Barátunk! Becses tudomásodra hozzuk, ha mai napon d. u, 4 órakor megbízásod folytán megjelentünk Dr. Babó Mihály orszgy. képviselő úrnál, hogy tőle nevedben lovagias elégtételt kérjünk a „Kiskunhalas helyi értesítője“ cimü itteni hetilap ma megjelent számában „Halas város kölcsöne“ cimü és Dr. Babó Mihály úr által irt cikkben személyedet sértő következő kifejezésekért: „olyan kirohanást intéz ellenem, a mely a mig egy részről azt bizonyítja, hogy nem tudott vagy nem akart megérteni, másrészről tele van Ízléstelen személyeskedésekkel és gyanusitásokkal. Minthogy azonban ezekre a hasonló modorban való feleletadást tisztességérzetem tiltja s mert a jó Ízlés ellen súlyosan vétenék ha azt viszonoznám.“ Dr. Babó Mihály úr azt a kijelentést tette, hogy miután ezen cikke csak válasz az általad ugyané lap múlt heti számában irt cikkre, ő lovagias elégtételt nem ad, de a bíróság előtt kész cikkéért felelni. Dr. Babó Mihály úr ezen nyilatkozata után részedről az ügyet a lovagiasság szabályainak megfelelően elintézettnek és befejezettnek nyilvánítjuk. Kiskunhalason, 1904. junius 1-én tisztelő baráti híveid: Török István kir. közjegyző. Dr. Kozics Zoltán ügyvéd. Ezek után annak megbirálását, hogy a ki szándékosan sért, sértéséért azonban elégtételt nem ad, hanem meghátrál, mit érdemel, — a lovagias és jó érzésű közönség higgadt megfontolására bízom. Dr. Nagy Mór. * * T ÁRCZ A. A „Magyar Remekírók“ új sorozata. De talán legmeglepőbb az a nagyszabású politikai egyéniség, amely Pázmány Péternek, I. Rákóczi
