Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)

1904-05-29 / 25. szám

Vili. ÉVFOLYAM.

KIS-KUN-HALAS, 1904. MÁJUS 29.

25. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csengeri->utcza.

Előfizetési és hirdedési dijak I10RVÁT GYULA könyvkereskedésében Kiskunhalason lizetcndők.

D '

E3

Bcrmentetlen levelekre KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP,

nem válaszolunk.

________ FELELŐSSZERKESZTŐ és LAPKIADÓTULAJDONOS:

Kéziratot nem adunk vissza.

ro Dr. HERMAN FERENC.

Előfizetési dijak:

Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.— és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1.50. Egyes szám ára 6 fillér.

£9

Hirdetési dijak:

Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii.

Nyilttér:

Petit soronkint 20 fillér; Ítéleteknél 50 fillér.

Sok ígéret, kevés cselekedet.

Ami halad, el nem marad. Ugylátszik ez a közmondás hatja át az illetékes köröket, amikor az Ígért üdvös reformokat folyton halogatják. Egyre-másra rakják vállainkra a súlyos terheket, anélkül, hogy rekompenzációban lenne része a polgárságnak.

Pedig mi már nagyon is várjuk ezeket a rekompenzációkat. Évek múltak el azóta, hogy illetékes helyen ünnepélyes Ígéret hangzott el arról, hogy be fogják nálunk is hozni a progresszív adót. Semmi olyat nem tettek; hogy e nagyjelentőségű reformot előkészítsék. Pedig ettől igen sokat várunk. Ha véget ér ez az óriási aránytalanság a közterhekben, mely a szegény ember és a gazdag adózása közt van, ez már oly mérvben fog hozzájárulni közállapotaink javításához, hogy attól az egész földmives osztály regenerálását várjuk. A progresszív adó sokkal nagyobb jelentőségű reform, mint azt azok az urak hiszik, akik előtt egyesegyedül az a cél lebeg, hogy a költségvetésben felesleges s az államkasszában pénz legyen.

Ha a magyar gazda kinek 10 hold földje van, ötven forint helyett csak tiz forint adót fog fizetni, ennek ellenében 10.000 holdas nagy- birtokos háromezer forint helyett tízezret, akkor a föld népénél rohamosan észlelhető lesz az anyagi javulás, mig a nagybirtokos meg sem érzi a terhet. .

S ugyanígy lesz a kisiparosnál és kereskedőnél is, mig a gyáros s a nagykereskedő megerőltetés nélkül tudja lefizetni nagy jövedelmeinek csekély hányadát: az adót.

Most megint kaptunk végre egy biztató Ígéretet, hogy talán nemsokára megkezdik a progresszív adó reformjának előmunkálatait.

Megint fenyeget bennünket az olasz bor veszedelem.

Kimutattuk már mi is s nálunknál hivatot- tabb közgazdászok, de hirdeti már az egész magyar gazdaközvélemény, hogy az olasz bornak adott vámkedvezmény megölője a fejlődő magyar bortermelésnek.

Milliókat áldozott a kormány s a gazdaközönség, hogy a szőlőket regenerálja. Az áldozat nem volt hiábavaló, szőleink már régen prosperálnak, van bor, jó bor bőven, de túladni még csak félig meddig megfelelő áron sem tudnak rajta, aminek az okát csakis az olasz bor konkurenciájában találhatjuk meg.

Reméltük, hogy most, amidőn lejárt s meg- ujitatik az Olaszországgal való kereskedelmi és vámszerződés — gyógyítani fogják a magyar közgazdaság sebét s olyan vámmal sújtják az olasz bort, hogy az a határon belül, de még Ausztriában sem konkurálhat a magyar borral.

Azonban ugylátszik, csalódunk.

Uj formulák között ugyan, de csaknem a régi kedvezmények mellett fogják behozni az olasz bort hozzánk — hacsak idejekorán a sarkára nem áll a magyar gazdaközönség.

Németországban, de még Ausztriában is, ha ilyen eminens közérdekről van szó, már régen szervezkedett volna az érdekelt társadalmi réteg.

Az olasz bor behozatalának biztosítását az uj szerződésben csak úgy akadályozhatják meg, ha szervezkedve a sarkukra állunk.

De ezt meg kell tenni annál hamarább, mert nagyon kevés az idő.

Amig a közgazdasági élet fellendítése nem fogja képezni az illetékes tényezők főczélját, amig át nem érzik, hogy a magyar nép csak akkor lehet boldog, ha jobb anyagi helyzetbe kerül, addig hasztalan csinálják a legszínesebb, a legtetszetősebb politikát, hasztalan törtetnek külsőségek elérésére, melyekkel esetleg a nemzeti hiúságnak hízelegnek.

Az anyagi jólét a fundamentuma manapság a nemzetek virágzásának.

*

* *

TÁRCZA.

A „Magyar Remekírók“ új sorozata.

Alig két esztendeje, hogy a Franklin-Társulat megindította a Magyar Remekírók nagyszabású gyűjteményét s ime a napokban már az ötödik sorozat jelent meg, a megjelent 20 kötet után újabb öt kötet vonult be a magyar családok hajlékába, hirdetve a magyar irodalom halhatatlanságát s dicsőséget sze-